A szabadság határai

Szívesen mondják az Európai Unióra, hogy a lehetőségek hazája. Területén elméletileg szabad mozgásuk van az áruknak, a szolgáltatásoknak, a pénznek és – ami a legfontosabb – az uniós polgároknak. A lehetőség azonban kétoldalú, legalábbis ezt mutatja az uniós mobilitási pályázatok körüli rengeteg bonyodalom, de az érintettek, azaz a felsőoktatásban tanulók elégedetlensége is.

Karczag Eszter
2010. 11. 17. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Szűkös keret. Az Erasmusban összesen 31 állam négyezer felsőoktatási intézménye vesz részt; az uniós tagállamokon kívül küld és fogad egyetemistákat Liechtenstein, Norvégia, Izland és Törökország is. A jelenlegi, 2007–2013-as költségvetésben 3,1 milliárd euró jut a programra (ez a háromszorosa az előző periódusban kapott összegnek), amelynek legalább 80 százalékát kell az évente utazó kétszázezer diák mobilitására költeni. Magyarországon a Nemzeti Erőforrás Minisztérium alá tartozó Tempus Közalapítvány kezeli az EU által folyósított támogatások szétosztását az egyetemek között. Az eddigi gyakorlat szerint a felsőoktatási intézmények három csoportba osztják a fogadó országokat, és az ottani megélhetési költségek szerint az ösztöndíj nagyjából 250 és 380 euró között mozoghat, miközben a diákoknak átlagosan 700–900 euróra lenne szükségük havonta. (MN)


Az Európai Unió Erasmus- programja 1987-ben indult, azóta segítségével több mint kétmillió diák tanulhatott külföldön, az Európai Bizottság 2012-re pedig a hárommilliót tűzte ki célul. Ez a nagy szám első ránézésre pozitívnak tűnhet, nem szabad azonban elfelejteni, hogy a jelenlegi kétmillió nagyjából egy százalékát teszi ki az EU egyetemistáinak. Külföldi egyetemen teljesíteni egy-két szemesztert a legtöbbjük- nek megfizethetetlen.
A 21 éves Noémi a szerencsések közé tartozik, szülei támogatásával ugyanis a tavaly őszi szemesztert egy római egyetemen tölthette el. „Már évek óta tudtuk, hogy egyszer megpályázom majd az Erasmust – mondja az egyetemista lány – de aki nem gondolkodik előre, az biztosan nem tudja majd segíteni a gyerekét.” A legnagyobb nehézséget a munkavállalási tilalom jelenti, az EU ugyanis nem akarja, hogy az ösztöndíjasok megjelenjenek a fogadó országok munkaerőpiacain. Mindössze tanulni várják őket. A litván Dovile nagyobb összeget kapott, de még így is sok problémája akadt. „A családom nem tudott támogatni, a munkavállalási megkötések miatt pedig csak alkalmi munkákkal tudtam összekaparni némi költőpénzt – nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz.”
„Szinte nem is lehet ösztöndíjnak nevezni ezt az összeget, mert még arra sem volt elég, hogy a városszéli nyolcfős albérlet egyik kétágyas szobájának havi bérletét kifizessem.” Noémi tapasztalatai aggasztóak, ám a közhiedelemre rácáfolva kellemes meglepetést jelenthet, hogy Magyarország az uniós támogatás összegét tekintve nincs jelentős hátrányban a gazdagabb tagállamokkal szemben. Az egyenlő bánásmódra mindenesetre kitűnő példa a német Svenja. „Csak a szorgalmi időszakban, azaz három hónapon keresztül kaptam pénzt az egyetemtől, akkor is mindössze 280 eurót. Szerencsére nem kellett a bochumi egyetemtől függenem, mert a szüleimnek nem okozott gondot a félév finanszírozása.”
A legtöbb erasmusos spanyol, francia vagy német egyetemekről érkezik; átlagosan tízszer annyian, mint más országokból – ez is mutatja, hol számíthatnak biztos háttértámogatásra a diákok. A holland Riccardo – aki mindössze 250 eurónyi támogatást kapott egyetemétől, még azt is megengedhette magának, hogy a szemesztert követően még 2-3 hónapon keresztül élvezze az olasz vendéglátást.
Leginkább a mi régiónkból érkezik sok panasz, francia szemszögből például az Erasmus jól szervezettnek mondható. Az ELTE-n tanuló Vérának persze otthoni egyeteme sem engedte el a kezét. „Az Erasmus-ösztöndíj mellett nemcsak kiegészítő pénzügyi támogatást kaptam az egyetememtől, de a kezdeti adminisztrációs ügyekben, illetve a szálláskeresésben is segítettek”, ez pedig a magyar egyetemek többségéről nem mondható el.
A megkérdezett ösztöndíjasok szerint a legjobb megoldás az lenne, ha a bizottság végre nem a mennyiséget, hanem a minőséget tartaná szem előtt, így a létszám csökkentésével talán igazi ösztöndíjat oszthatna szét.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.