Cigánykártya

Hetekkel ezelőtt Mohácsi Viktória magyar romajogi aktivista húzta rá a vizes lepedőt hazánkra egy amerikai lapnak adott dörgedelmes nyilatkozatával, most pedig az Amnesty International nevű nemzetközi jogvédő szervezet marasztalta el Magyarországot a cigányok ellen elkövetett sorozatgyilkosság kapcsán. Mohácsi az Egyesült Államok kormányától kért segítséget „a magyarországi gyűlöletbűnözés miatt”. „Nálunk egy rasszista sorozatgyilkosság zajlik, ami nem ért véget.” (…) „A rasszista bűncselekmények a romák ellen folytatódnak” – nyilatkozta az emberjogi díjjal méltatott Mohácsi.
A magyar hatóságok nem léptek fel hatékonyan a romákat ért erőszak ellen Magyarországon – állapította meg az Amnesty a 2008–2009-ben romák ellen elkövetett támadássorozatra vonatkozó kutatásai alapján. Ami önmagában is különös állítás, hiszen a magyar rendőrség elfogta a tetteseket, az ügyészség pedig vádat emelt ellenük. A rendőrség jogosan tartja sikernek a gyilkosságok elkövetőinek letartóztatását, ugyanis ehhez hasonló bűncselekmény-sorozatra még nem volt példa Magyarországon. Az Amnesty szerint a magyar hatóságok elmulasztották az esetleges rasszista motiváció kivizsgálását, ami egyszerűen nem felel meg a valóságnak. A vádiratban szereplő „aljas indíték” fogalma magába foglalja a rasszista motivációt. Ráadásul a magyar sajtónak köszönhetően teljesen egyértelmű volt, hogy a faluvégeken élő cigányokra rasszista indítékból vadásztak az elkövetők.
Az Amnesty a rendőrséget is bírálja. Azt állítja, hogy a rasszista indítékú támadásokat nem gyűlöletből elkövetett bűncselekményként regisztrálják a nyomozó hatóságok. Sőt sommásan azt is megállapítja, hogy a rendőrség inkább potenciális bűnelkövetőként tekint a cigányokra, mintsem potenciális áldozatokként. Ehhez képest szikár tény: a rendőrségi eljárásokkal szemben a Független Rendészeti Panasztestülethez benyújtott panaszok elenyésző hányadánál rótták fel azt a sérelmet szenvedettek, hogy az intézkedés során etnikai alapú hátrányos megkülönböztetés érte volna őket. Márpedig kiváló roma jogvédőkben tényleg nem szenvednek hiányt a hazai cigányok. Elég jó médiahatékonysággal képesek fellármázni a közvéleményt, ha hátrányos megkülönböztetés éri a cigányokat. Tegyük hozzá: mindannyiunk érdeke, hogy lelkesedésük töretlen maradjon. Az Amnesty International hibául rója fel, hogy a rendőrségen „nem gyűjtenek részletes, etnikai szempont szerint lebontott adatokat a gyűlölet-bűncselekményekről”. Ebből a megállapításból is látszik, hogy a nemzetközi szervezet egyáltalán nincs tisztában a helyi viszonyokkal. Ha ugyanis a magyar bűnüldöző hatóságok elkezdenének etnikai szempontok szerint adatokat rögzíteni a különféle bűncselekmények kapcsán, annak komoly, társadalmi feszültségkeltő hatásai lennének. Mellesleg: arra is volt már példa – nem is egy –, hogy magyarok ellen követtek el gyűlölet-bűncselekményt a Kárpát-medencében cigányok, szerbek, románok, szlovákok. Vajon ez a téma nem érne meg egy alapos kutatást az Amnesty Internationalnél? A Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium példás gyorsasággal részletesen reagált a nemzetközi szervezet jelentésére, határozottan visszautasította, hogy „a magyar hatóságok képtelenek a veszélyeztetett közösségeket megvédeni”.
A nemzetközi szervezet vizsgálata az előző kormány idején történt tragikus eseményekre irányult, ám a lesújtó jelentés méltánytalan módon éppen akkor tünteti fel rossz színben hazánkat, amikor az új kormány itthon és Európában is nyilvánvalóvá tette, hogy a romák és nem romák békés együttélésének megteremtése, a társadalmi feszültségek csökkentése érdekében a hátrányos helyzetű cigányság felzárkóztatása fontos cél.
Vajon az Amnesty is ilyen nemes célból tette közzé éppen most ezt a jelentést?