Keletnémet turisták koccintgatnak kannás borral egy olajszagú étteremben, az asztalon művirág, a sarokban magyar nótákkal haknizik egy magyarosba öltöztetett banda. A legtöbbeknek ez a hangulat ugrik be még mindig, ha azt mondom, cigányzenekar. Mit gondol, mi lehet az oka annak, hogy a kávéházi cigányzenét mindig is mostohán kezelték?
– Hozzátapadtak a rossz beidegződések, az eredeti közegére, a húszas-harmincas évekre pedig sajnos kevesen emlékeznek. Kávéházba járni több volt mint úri passzió. Életstílus. Fontos találkozások jöttek létre, és nem mellesleg a nagy kávéházakban játszó cigányzenekarokon múlt, milyen törzsközönség jött össze egy-egy helyen. Kávéházi zenét nem lehetett koncerten hallgatni. Csak ott és akkor, ahol a fontos dolgok történtek. A baj csak az, hogy ezt a zenét soha senki nem emelte a kiszolgáló háttérzenénél egy szinttel feljebb. A Budapest Bár tette meg. Mertünk bátrabban gondolkodni egy mostohán kezelt műfajról.
– Édesapja és mindkét nagyapja is muzsikus volt. Hasonló múltú, tehetségű zenészek általában a lassan elit műfajnak számító roma dzsesszben keresik a sikert. Mit látott meg a kávéházi cigányzenében?
– Gyerekkorom meghatározó élménye a Grand Hotel, a New York Kávéház. Édesapám több híres helyen is játszott. Hat-hét évesen már eljártam vele a fellépésekre. Beleszerettem a kávéházi miliőbe. Több mint húsz év eltelt, mire ezek az alapélmények újra előkerültek. A feleségem nyomta a kezembe egyszer Postássy Juli és Dévényi Ádám lemezét; rajta volt többek között a Szívemben bomba van című sláger is. Nagyon megfogtak azok a dalok. Egyből hallottam, ahogy cigányzenekaron megszólalnak. Vegyes házasságban élek: a feleségem nem roma. Talán ez is kellett ahhoz, hogy ösztönösen egy ilyen köztes műfajban, a magyar nóta és a cigánymuzsika határán egyensúlyozó kávéházi zenében, kuplékban, sanzonokban gondolkodjak. A Kelet Párizsát láttam magam előtt. Azt az eleganciát, amely Budapestet egykor jellemezte. Már csak az volt a kérdés, kikkel valósítható meg mindez. Először színészekben gondolkodtam, de elvetettem az ötletet. A zene helyett a színház felé vitte volna el az egészet. Végül sok különböző zenei karakter összjátéka vált be, akik ráadásul Lovasi Andrástól Kiss Tiboron át Rutkai Boriig, Behumi Dóriig vagy Ferenczi Gyuriig éppen a sanzonokban találtak közös nevezőre.
– A Budapest Bár alkalmi társulásnak indult – a koncertek telt házzal mennek, a napokban már a harmadik lemez jelenik meg. Mennyi szól a sikerből önöknek, és mennyi a nosztalgia, a retró eleve erős divatjának?
– Jókor jöttünk ki valami jóval. Klasszikus sikerrecept. Biztosan volt, van igény az emberekben arra, hogy újra átéljék az eleganciát, a boldog békeidőket. A könnyen befogadható, dallamos slágerekre mindig lesz kereslet. Ezek a dalok generációkat kötnek össze. Nemrég Debrecenben játszottunk. Úgy éreztem magam, mint egy jó diszkóban, ahol nagymamák, szülők és unokák ugyanazokra a dalokra táncoltak.
– Az első két lemez még ragaszkodott a régi slágerekhez, a legújabb, Zene című Budapest Bár dupla albumon már van minden Astor Piazzolától a Haydn-feldolgozáson át a dzsesszig és a bossa nováig. Ha a kiindulópont a kávéházi világ, meddig bővíthető a repertoár?
– Nem hiszem, hogy csak a húszas években írtak szórakoztató zenéket. Minden évtizednek megvannak a maga slágerei. Hozzányúlunk bármihez, lényeg, hogy minőségi, szórakoztató legyen. A korábbi lemezek az énekesekre építettek, az új albumon a zenészeké a főszerep. A Zene anyaga inkább instrumentális – nem véletlenül. Már rég terveztünk egy nemzetközi szinten is bátran felmutatható lemezt. A külföldi érvényesüléshez fontos a marketing, de legfőképp egy karakteres zenei anyag kell. Elvégeztem a Zeneakadémiát, ösztöndíjjal tanultam Brazíliában, játszottam számos zenésszel. Mindannyiunkat rengeteg hatás ér. Szerettem volna, ha mindez egységben megjelenik a külföldiek számára azzal az üzenettel, hogy no, hát kérem, egy magyar cigányzenekar így is meg tud szólalni. És ebbe az is belefér, hogy később esetleg új dalokat írunk a húszas évek szellemiségében, vagy hogy a Budapest Bár lemezén Mazz Swift dzsesszénekes és Ferenczi Gyuri zenekari kísérettel Hendrixet énekel. Boldog lennék, ha lemezről lemezre haladva sikerülne megírni a korszakos slágerek lexikonját.
Megint hazudtak Magyar Péterék