Pierre de Coubertinről, a modern olimpia francia atyjáról köztudott, hogy ő találta ki a modern pentatlont, a mai öttusát, igaz, vívásban a kardra szavazott a végül helyet kapott párbajtőr helyett, s nála eredetileg nem a lövészet, hanem az evezés szerepelt a számok között. Tőle származik az az idézet is, amivel megelőzte a korát: „Az öt teljesítménynek megszakítás nélkül kellene egymásra következni, úgy, hogy az atléta az egyik szám után áttér a másikra, s csak anynyi idő szakítja meg, amennyi szükséges a ruhaváltáshoz. Nincs kétség aziránt, hogy ezt elérjük.” Hozzátette, szeretné mindezt megérni, ám 1937-ben, hetvennégy évesen elhunyt, az egynapos, folyamatos öttusát viszont csak 1993-ban vezették be.
Az utóbbi időben aztán felgyorsult a sportág szabályváltozási folyamata, 2008 végén összevonták a futást és a lövészetet, s utóbbit múlt hét végén elérte egy részleges technikai megújulás, a nemzetközi szövetség (UIPM) rigai kongresszusának döntése alapján a légpisztolyt felváltotta a lézerfegyver, de használatát csak az ifjúsági és junior korosztályban tették kötelezővé. Erről Pálvölgyi Miklós szövetségi kapitány érdeklődésünkre elmondta, hogy buta döntésnek tartja, hiszen nyitva hagyták a lehetőségét annak, hogy egy év múlva mégis bevezessék a lézert a felnőttek között is, úgy viszont az olimpia évében történne a debütálás. A mostani szabályváltozás felkészülésbeli kérdéseket is felvet azon juniorok számára, akik a felnőtt mezőnyben is szerepelnek, hiszen így lég- mellett lézerpisztollyal is edzeniük kell. „Vagy bevezették volna most, vagy csak 2013-ban! Utóbbi lenne a legjobb” – mondta Pálvölgyi.
Szintén a szakvezető volt a segítségünkre abban, hogy vázlatosan áttekintsük a sportág változásait a megszületése óta eltelt közel egy évszázad alatt. Coubertin ideájával szemben a tusák külön egy-egy napot vettek igénybe, sőt, Magyarországon az első versenyeket kilenc nap alatt bonyolították le, minden szám között pihenőt tartva. Akkoriban a megterhelés valóban extrémnek tűnt, a tereplovaglás során például egy perc alatt ötszáz métert kellett megtenni, amely ló és lovas számára egyaránt fárasztónak számított. Az akadályokat kezdetben nem lehetett leverni, elbotlani bennük viszont igen, ami sok bukáshoz, sérüléshez vezetett. 1968-ban a tereplovaglás helyett rövid ideig a vadászugratás dívott, majd 1972-ben következett a ma is ismert akadálypálya. A szám mindenesetre megmaradt, pedig folyamatos ötletek sorjáztak a pótlására a biciklitől az asztaliteniszen vagy kajakon át a motorkerékpárig…
A vívás viszonylag keveset módosult, kezdetben az együttes találatokat is számolták, illetve a vívóidőt fokozatosan csökkentették három, kettő, majd egy percre. Utóbbi Pálvölgyi Miklós szerint szakmailag kiegyenlíti az esélyeket, a szerencsének megnőtt a szerepe a tudás rovására. Az úszás háromszáz métere az egynapos lebonyolítás 1993-as bevezetésével csökkent kétszázra, a futás előbb terepből síkfutássá egyszerűsödött, majd a kilencvenes években négyezerről háromezerre csökkent, miközben kötelezővé tették a hendikepes rendszert. A lövészet kezdetben golyós fegyverrel folyt forduló táblára, 1993-ban rendezték az első légpisztolyos versenyt, itt már nem lehetett a maximális kétszáz kört elérni. A futás és a lövészet összevonása két év tapasztalata alapján utóbbi szerepét csökkentette, valamint fokozta az izgalmakat, a lézer bevezetése felgyorsítja majd a folyamatokat, hiszen nem kell tölteni.
„Beválhat az eszközbeli változás, ha megfelelő teszteket tartanak” – mondta a magyar válogatott szakvezetője. „Bulváros” felvetésünkre, hogy a lézerrel akár párbajozhatnának a penge mellett pisztollyal is az öttusázók, így reagált: „Azért ez a sugár sem teljesen veszélytelen, s remélem, a nemzetközi szövetségben nem olvassák a Magyar Nemzetet, mert még elgondolkodnak az ötleten… Komolyra fordítva a szót, bízom benne, hogy megnyugszanak a kedélyek, s mostanában nem történik több jelentős változás. Ez már valóban nem az az öttusa, mint korábban volt, de ettől még a számok összehozása, harmonizálása maradt a lényeg. A terhelés pedig most is hatalmas, aki nem hiszi, csinálja végig, s gratulálok neki, ha utána nem lóg ki a nyelve.”
Abban azért megállapodhatunk, hogy például a labdarúgással ellentétben a modern pentatlon szabályrendszere alapjaiban változott meg kialakulása óta. Azért még felismerhető…
Martineknek mindegy. Martinek János az egyedüli a világon, aki az ötnapostól az egynaposig minden lebonyolításban klasszis teljesítményt nyújtott, olimpiai érmet tudott nyerni. „Az ötnapos öttusában sokkal kényelmesebb volt versenyezni, mint edzeni, ráadásul akadt idő egy kis városnézésre is, sokkal oldottabb hangulat alakulhatott ki. Az egynapos jóval kimerítőbb, nehezebb, olyan, mint egy kemény felkészülési nap. Pedig a fizikai számok távját lejjebb vitték, s a vívóidőt is csökkentették, régebben a rosszabb vívót csak ki kellett fárasztani, s mikor szinte a földön feküdt, leszúrni. Erre már nincs lehetőség. Ám a feltételek a lebonyolítástól függetlenül ugyanazok, mint voltak, némi alkalmazkodással megvan a lehetőség az eredmény elérésére. Nekem sikerült, Szöulban 1988-ban ötnapos öttusában lettem olimpiai bajnok, Atlantában 1996-ban egy nap alatt bronzérmes.” Martinek a friss változásokat is testközelből élheti meg, hiszen nemzetközi versenybíróként tevékenykedik: „Ennek a sportágnak is haladnia kell a korral. A tapasztalatok szerint az összevont futás-lövészet bevált, szorosabbá teszi a mezőnyt, izgalmasabbá a versenyt. Annak idején a Fábián Laci-féle kísérleti viadalok közül kettőt nyertem, ott is futás közben kellett lőni, ezek után lehet, hogy nekem ez a szisztéma szintén beválna… Azért nem térek vissza veteránként, kiversenyeztem magam, és sikerélményeket is szereztem. A lézeres lövészetet annak idején egy érzékelővel mi is kipróbáltuk, ha megfelelően letesztelik, beválhat, hiszen olcsóbb, gyorsabb, mint az előző, de szűk két évvel az olimpia előtt nem lett volna célszerű a bevezetése.”
origo.hu
Mutatjuk, hány meleg nap van hátra az őszből
