Veszélybe kerülhet-e a finanszírozási terv amiatt, hogy a magánnyugdíjpénztáraknak nem lesz 180 milliárd forintjuk jövőre állampapírokra?
– Idén és jövőre sem nehezíti meg az ország finanszírozását a magán-nyugdíjpénztári pénzek visszatartása. Az aukciók tanúsága szerint ugyanis a külföldi befektetők visszatértek a piacra, illetve – reményeim szerint – a lakosság jelentősebb mértékben be tud kapcsolódni az adósság finanszírozásába. Hozzávetőleg háromszázmilliárd forint többletjövedelem marad jövőre az adócsökkentés nyomán az embereknél. Ennek egy részét feltehetőleg állampapírokra költik.
– Miért aggódnak egyesek mégis a kieső kereslet miatt?
– Nyilván a pénztárak is próbálják érdekeiket érvényesíteni. Valójában azonban a nyugdíjpénztári változtatás a következő 14 hónapban lényegesen jobban csökkentheti a hiányt, mint amekkora állampapír-kereslet kiesne a másik oldaltól, tehát a finanszírozás miatt nincs miért aggódni.
– Az adósságkezelést hogyan befolyásolják a kormány eddig ismert intézkedései?
– Mintegy 850 milliárd forintos hiányt kell finanszírozzunk 2011-ben. Hozzávetőleg 670 milliárdot állampapír-kibocsátásból (530 államkötvény, a többi lakossági papír és diszkontkincstárjegy), a maradékot pedig hitelekből biztosítjuk.
– Politikai nyilatkozatok szerint jövő évtől csökkenne az államadósság GDP-arányosan. Szakmai szemmel ezt megalapozottnak látja?
– A hazai össztermékhez képest már idén is alacsonyabb lehet az adósság, ha az árfolyamok megengedik, ugyanis az államadósság 42-45 százaléka devizában van. Már a mostani 270 körüli euróárfolyam is megfelelhet e célnak. A jelenlegi tervek szerinti adósságpályát tartva 2015 körül elérhetnénk az EU küszöbhatárának számító 60 százalékos GDP-arányos államadósságot. Ez már három és öt százalék közötti gazdasági növekedés mellett is igaz lehet.
– Elemzők szerint nem is az államadósság az igazi probléma, hanem a külső adósság. Erre mit lehet lépni?
– Valóban, az ország adóssága (amelyben az állam mellett a lakosság és a vállalati szektor tartozása is benne van) jóval magasabb, a GDP 120 százalékát is meghaladja, miközben az államé a GDP 72 százaléka körüli. Az a kellemetlen, hogy a kölcsönök nagy része devizában halmozódott fel. Csak a lakosság hitelállománya kilencezermilliárd forint körül van, amelynek nagyjából hatvan százaléka svájcifrank-alapú. Most a kormány feladata, hogy képes legyen elfogadtatni a befektetőkkel az elindított folyamatokat. Ha ez sikerül, a forint árfolyama lényegesen javulhat,
a devizahitelesek terhei mérséklődnek,
és csökken az ország pénzügyi sérülékenysége.
– Novemberben a hitelminősítők várhatóan döntenek az ország adósságkockázati besorolásáról. Van miért aggódni?
– Semmi okát nem látom az aggodalomnak. A hiánycélok most már a Nemzetközi Valutaalap által elismerten is tarthatók. Magyarország sokkal jobb helyzetben van annál, mint ahogy azt egyesek gondolják. Én inkább felminősítésre számítok. A Morgan Stanley is erre a következtetésre jutott. De már a Credit Swiss First Boston és a Danske Bank is – amely korábban elég óvatos volt Magyarországgal kapcsolatban – azt jelezte, hogy érdemes magyar papírokat venni.
– Ezt ismerve, mivel magyarázza azt a médiahisztériát, amely a nyáron az IMF-fel való tárgyalások megszakadása után kialakult?
– A kormány gazdaságpolitikájának újszerűsége kockázatot jelent egyes befektetőknek. Azoknak, akiknél a magyar papírok kis arányt képviselnek a portfóliójukban, nem éri meg alaposabban megvizsgálni a hazai helyzetet, nekik biztonságot nyújtott volna az IMF-megállapodás. Elsősorban „ők keltethették a hangulatot”. Nem veszik figyelembe, hogy 2009 közepe óta minden gond nélkül a piacról finanszírozza magát az ország és talán azt sem, hogy a húszmilliárd eurós keretből körülbelül 14-et vettünk igénybe, de ebből is négymilliárdot tartalékba helyeztünk.
– Minek köszönhető ön szerint, hogy nem volt szükség az utolsó IMF-es hitelrészletekre?
– Egyrészt javultak a piaci feltételek, és a kormány intézkedései is szerepet játszottak ebben. Fontos tudni azonban, hogy az IMF nem ellenség, ahogy a miniszterelnök is mondta: a valutaalap jókor, gyorsan segített, amikor arra az országnak szüksége volt. De a nemzetközi pénzintézet a hitelcsomagot olyan feltételekkel nyújtotta, illetve hosszabbította volna meg, amelyek összeegyeztethetetlenek voltak a kormány gazdaságpolitikai elképzeléseivel. Az új kabinet a korábbi gazdaságpolitikát nem folytatta, mert a megszorítások nem vezettek eredményre.
– A nemzetközi pénzintézetektől megmaradt tartalékot visszafizetésre fordítja az ország?
– Egyelőre megtartjuk biztonsági tartaléknak. 2012–2013-ban kell nagyobb összegeket törleszteni az IMF felé, ha szükséges, akkor esetleg felhasználjuk egy részét. Addig is készülünk a nagyobb törlesztési „csúcsok” kisimítására. Az idei aukciók például olyan jól sikerültek, hogy a tervezettnél jóval több államkötvényt tudtunk kibocsátani; a többlet felhasználásával mintegy 150 milliárd forint értékben visszavásároltunk vagy hosszabb futamidejűre cseréltünk 2011-ben lejárókat, így csökkentettük a következő év terheit.
– A válságadók vagy bármi más miatt fenyegeti-e eladói nyomás a magyar állampapírokat?
– Soha nem tesz jót egy ideiglenes adó, de egyszerűen nem volt más opció. Úgy tűnik, a piac megértette ezen intézkedések szükségességét és hajlandó finanszírozni az országot. Az is pozitív fejlemény, hogy a kormány döntései nem érintették negatívan a termelési szektort, illetve a kis- és közepes vállalatokat, ők inkább jól járnak.
origo.hu
Diákhitel-korrupció: újabb büntetőeljárás miatt is kikérhetik Magyar Péter mentelmi jogát az EP-től?
