Folytatjuk a Szlovák Köztársaság területén lévő, jelenleg is magyarok lakta területek régi templomainak bemutatását, történetük, rejtőzködő építészeti, kulturális értékeik számbavételét. A Duna északi és déli partján elterülő sík vidék egybefüggő nagytájat alkot, a folyam által az Alpok északi vízgyűjtő területéről a Bécsi-medencébe, a Szigetközbe és a Csallóközbe évmilliók alatt lehordott és elterített kő, homok és föld nem ismer politikai határokat. Amint a Győr és Esztergom közötti Duna-szakasz két oldalán élő magyarokat, sok száz éves településeiket sem választja valóságosan ketté a trianoni térképasztalon – a folyóvíz fősodorvonala mentén – kijelölt államhatár. A régi templomok, amennyi kevés maradt is e huzatos történelmű vidéken, szemmel láthatóan, kézzel tapinthatóan bizonyítják az összetartozást. Sokuknak a romlását, vesztét is éppen ez okozta a XX. század különösen nehéz időszakaiban. Most békésebb szelek fújnak, ám az idő nagy úr, a lemondás és az örök reménykedés emészti az életkedvet, apasztja a természetes megújulást. Megtörténhet, hogy e sok esetben már hét-nyolc száz esztendeje álló, mindennel dacoló templomok túlélik az utolsó magyarul beszélő embereket is.
Kétségkívül vannak előnyei a digitális információtárolásnak az újságpapírral szemben, csak hát ki lesz kíváncsi egyáltalán száz év múlva a nagyhindi – vagy a kisapáti, veleméri – templom históriájára?
Nagyhind (Velké Chyndice) háromszáz lelkes község Léva és Nyitra között félúton (az 51-es számú országútról Verebélynél kell északnak fordulni, öt kilométer után bekötőút vezet a kettős zsákfaluba). A régi Bars vármegye határán fekvő település(ek) neve 1234 óta ismert, egy akkor kelt birtoklevélben bukkan fel először a Hymd helynév. 1264-ben a közeli Zsitva folyón halászó jobbágyok falvaként szerepel. 1287-ben már Gímes királyi várának tartozéka volt a község, az is maradt a következő évszázad folyamán. 1332-ben egyházas helyként írták össze a pápai dézsmaszedők. 1470-ben már „Naghynd” alakban is említették a nevét, ámbár hivatalosan csak 1773 óta számít önálló településnek Nagy- és Kishind. 1576-ban a török kifosztotta a falut, lakói a XVII. században az újvári elajetnek, a hódoltság végén a nyitrai várat 1664-ben elfoglaló pasának adóztak. Hat háztartásban összesen kilenc adóképes személyt vett lajstromba a török defterdár. 1715-ben 14, 1720-ban 20, 1787-ben 33 házban laktak Nagyhinden. A XIX. században tovább gyarapodott a falu lakossága: 1828-ban 317-en, 1910-ben 406-an, 1930-ban 483-an éltek a településen, túlnyomó részben magyarok, 1938 és 1945 között – a legészakibb Nyitra megyei településként – visszakerült Magyarországhoz.
Nagyhind főutcája mentén, a régi temetőkertben található a község Szűz Mária titulusú plébániatemploma. Különböző korú részekből áll, a kelet felé tájolt szakasza tiszta román stílusú, a szélesebb hajó és a nyugati torony újabbak. A félkör alakú apszis a sorozatunk előző számaiban bemutatott gányi és jókai XIII. századi templomok kortársa, jellegzetes árkádos, lizénás téglaarchitektúrája a kisalföldi és a nyugat-dunántúli emlékek csoportjához kapcsolja e távoli rokonukat. Téglából épült a hozzá csatlakozó régi hajó is, az 1990-es években végzett régészeti kutatás során feltárult befalazott déli bejárata, valamint az egykori sekrestyébe nyíló, íves északi kapu. Kiszabadult a barokk korban eltüntetett eredeti diadalív egy szakasza és a lábazat; a külső vakolatrétegek alól napvilágra került, vélhetően reneszánsz kori motívumok alapján rekonstruálták a szentély díszítőfestését.
A török uralom elmúltával újratelepített Nagyhind földbirtokosai, a Koller és Paluskai családok újjáépítették a kicsiny, sérült templomot. 1746-ban tágas, poroszsüveg-boltozatú barokk hajóval toldották meg a középkori traktust, nagy ablakokat nyitottak a déli falán és az apszis keleti tengelyében. Sekrestye lett a szentélyből, a régi hajót szentéllyé alakították át, főoltára szintén barokk kori. A magas, négyszögletű tornyot 1968-ban emelték a nyugati bejárat fölé.
Nagyhind határában üzemel a mohi atomerőmű, Szlovákia és Közép-Európa legnagyobb energiatermelő üzeme. A négy reaktor gigászi hűtőtornyai a belőlük éjjel-nappal kiáramló gőzfelhő látványával bizarr kontrasztját kínálják a régmúltnak és a jelennek. Mögöttük ott sorakozik további négy hűtőtorony. Kísértetiesen emlékeztetnek a Titanic négy óriás kéményére, ám babonából se játsszunk a múlt, jelen és jövő szavakkal…
origo.hu
Elgázolt egy embert a vonat Gödön
