Bébiangol, suhan el a szemem előtt a fára szögezett felirat, kedvem lenne visszatolatni, hogy jól láttam-e. Keresem a neten, miféle állatfajta lehet. Tényleg kínálják, nem is egy helyen. Húsz hónapos korig várják a jelentkezőket. Az egyik honlap képén épphogy ülni tudó baba színes aktatáskát rág. A táskában nyilván angolnyelv-könyvek vannak. Olvasni nem tud, viszont fogzik. Részlet a bébiangol ajánlójából: „A módszer fontosnak tartja, hogy a nyelvtanulás maga örömforrás legyen a kicsi számára, és hogy a babát a nyelvi közegbe ágyazzák.” Beágyazták. A bébiangol pénzes szolgáltatás, amelyre, miként az alvás közbeni nyelvtanuláscsomagra, lesz vevő is. Nyilván egyre több.
A szülő törekvése, hogy a lehető legjobb életet biztosítsa utódjának, és erre immár jelentős szolgáltatóipar épült. Ha a gyermek később fordul hasra, mint a szomszédé, megy a fejlesztőbe. Hogy ne féljen a kádban, mehet bébiúszásra, és most már angol bölcsődébe is. Pénzkérdés az egész. Ilyen miliőben ne csodálkozzunk azon, ha a mai szülőképes korosztály anyagi helyzetétől teszi függővé a gyermekvállalást. Kérdés persze, hogy valóban jó-e mindaz, ami a gyermeknek pénzért megvehető. Azon például nincs vita, hogy a nyelvtudás a XXI. század alapkövetelménye, de azon már lehet töprengeni, hogy ezt a tudást hogyan lehet és kell eljuttatni a gyermek agyába, továbbá hogy hol kezdődik és végződik a szemfényvesztés.
Magyarországon az óvodák tíz százalékában van idegennyelv-oktatás, ami csábítja a jó szándékú szülőt, ugyanakkor semmiféle kimutatás nincs e korai nyelvtanítás hatékonyságáról. Sokan emlékeznek még az egykori fizetős német óvodákra, ide jártak a szocialista elit gyermekei, ám ma már tudjuk, hogy e jól hangzó intézményeknek nem lett nyelvismereti hozadékuk a Stille Nacht felnőttkorig ívelő emlékén kívül. Én is ültem óvodafolyosón, már nem a szocializmusban, és hallgattam, amint Teddy bear helyett Teddy beerre oktatták a kicsiket.
A korai nyelvtanítás hívei a játékosságot szokták fő érvként emlegetni, vagyis hogy a tanulás ekkor és ebben a formában nem munka, hanem öröm. A gyermekek számukra idegen szavakkal, dalokkal ismerkednek, nem veszi el a kedvüket a megfelelési kényszer, ráadásul anyanyelvi szintű lesz a kiejtésük. A kicsik spontán ráéreznek a nyelvi szabályokra, miként az anyanyelv esetében is, ezért később könnyebb lesz nekik a nyelvtanulás. A konzervatív oktatás hívei viszont kétségbe vonják a korai nyelvtanulás eredményeit. Álláspontjuk szerint előbb meg kell tanítani rendesen az anyanyelvet, annak nyelvi rendszerét, helyesírását és olvasását, majd arra építhető fel az idegennyelv-tudás. A nyelvtanuláshoz ugyanis elengedhetetlen a rendszerezési képesség, ami csak a kamaszkor tájékán alakul ki.
Igazságot tenni nem a mi dolgunk. Mindenki eldönti, neki melyik filozófia a rokonszenves, és melyik módszert vásárolja meg a piacról. A legokosabb álláspont nyilván az, hogy kezdjük korán a nyelvtanulást – nem feltétlenül húsz hónapos kor előtt –, de ne várjunk túl sokat attól a szakasztól, amelyik nem tudatos ismeretszerzés. A játékos tanulás ugyanis jól hangzó módszer, főleg arra jó, hogy megnyissa pénztárcáját a gyermekét szerető, az élet nehézségeitől megóvni akaró szülő. Csakhogy lassan ideje lenne nyitni egy szülők iskoláját is, amelyben „a gyermek szeretete” mellett „a gyermek életre nevelése”, továbbá a „kamasz gyermek is a miénk” tantárgyak is szerepelnek az órarendben. És ott talán meg lehetne tanítani, hogy korántsem akkor szeretjük jól a gyermekünket, ha mindent megadunk neki, amit szeme-szája megkíván, továbbá hogy nem árt egy gyermeknek, ha megtanul dolgozni és küzdeni. Márpedig a használható és nem csak külföldi bevásárlásra alkalmas idegennyelv-tudás megszerzése munka. Színes aktatáskák ide vagy oda.
origo.hu
Kiadták a riasztást: jégeső és szélvihar jöhet
