A sportfilmek paneljeit a harcművészettel és a tiniromantikával keverő Karatekölyök a 80-as években kikísérletezett „tökéletes popcornfilmek” egyik ékköve, amit valahogy úgy lehetne definiálni, hogy nem különösebben elmélyült vagy meglepő, ám annál szórakoztatóbb, mivel jó érzékkel vegyíti a drámát, a humort és az akciót. Emellett szerethető főszereplőkkel és könnyen átélhető konfliktussal dolgozik. Ez azonban egyáltalán nem olyan könnyű mutatvány, mint amilyennek elsőre tűnhet, és John G. Avildsen 1984 és 1989 között bemutatott trilógiájának is csak az első része mutatta fel az előbb sorolt erényeket. 1994-ben a producerek megpróbáltak még egy bőrt lehúzni a korábban sikeres franchise-ról, de a Hilary Swank főszereplésével készült női karatekölyök kritikai és anyagi bukása másfél évtizedre elásta a sorozatot.
Karate kölyök: Netflixről vissza a moziba
2010-ben készült el az azonos című remake Jaden Smith főszereplésével, ami a japán karatét egyszerűen kínai kungfura cserélte a hongkongi Jackie Chan okán, ám laikusként ez aligha zavart bárkit is. Sőt Chan a korábbi részek sokszor megmosolyogtató verekedős szekvenciáinak a helyére igazi profizmust hozott, ennek megfelelően viszont a könnyed hangvétel is a sportdráma irányába mozdult, amit a nosztalgikus emlékeket őrző nézők talán kevésbé értékeltek.
Ám a film összességében nemcsak hogy pozitív kritikai fogadtatásban részesült, hanem Chan és a franchise legtöbb bevételt hozó mozifilmje is lett.
A folytatást az állandó forgatókönyv-átírások miatt végül mégsem sikerült tető alá hozni, ezért a producerek úgy döntöttek, hogy esélyt adnak egy szerényebb költségvetésű websorozatnak, amiben Ralph Macchio mellett visszatért minden korábbi, még élő szereplő, hogy atyáskodjanak egy tucat mai tinédzser felett.
A Cobra Kai a YouTube-on debütált 2018-ban, de sikerét nem annyira a nosztalgiának, mint inkább merész önreflexióinak és önironikus humorának köszönhette – a harmadik évadtól át is költözött a Netflixre, és 65 rész után idén ért véget a hatodik évaddal. A Sony nem is találhatott volna alkalmasabb apropót, hogy törlessze a másfél évtizedes adósságát, és egy új mozifilmben hozza össze az eredeti és a 2010-es remake világát.
A Karate kölyök – Legendák már az úgynevezett legacy rebootok sorát gyarapítja, most először egy ázsiai Karate kölyöknek (Ben Wang) átadva a stafétát.
A franchise ezzel meglepő módon a szintén John G. Avildsen által útjára indított (de jóval fajsúlyosabb) Rocky-szériát követi, ami a 2015-ös Creed: Apollo fiával tette relevánssá a mai közönségnek is a régi iskolát, és bizonyította, hogy a Hollywoodot uraló franchise-láz nemcsak a bátortalanság és az ötlettelenség tünete lehet, hanem őszinte továbbgondolása a régi recepteknek. A Legendák is ezekből építkezik, de mindezt annyira elevenen teszi, hogy könnyedén az egész franchise legszórakoztatóbb felvonásává lép elő.
