A Netflix legdrágább filmjét darabokra cincálták, de tényleg ilyen szörnyű a robotos kalandfilm?

Anthony és Joe Russo a szuperhősfilmek rendezésével a modern akciófilmek legfontosabb szereplőivé váltak, de azon kívül érezhetően nem találják magukat. Új Netflix-filmjük egy népszerű képes albumból kísérelt meg egy Spielberg-hangulatú történetet a képernyőre álmodni, de az Elektronikus állam több szempontból is teljes kudarc.

A Netflix két legdrágább filmjét is a Russo-testvérek rendezhették meg, de ez alig látszik a képernyőn. Forrás: TMDb

Chris Pratt sokadszorra játssza el ugyanazt a szerethető zsiványt, ami ­James Gunn író-rendező (A galaxis őrzői trilógia) kezében még egy izgalmas, traumákkal terhelt szerep volt, de a Russo tesvérek és visszatérő forgatókönyvíróik (a már sokat bizonyított Stephen McFeely és Christopher Markus írópáros) rutinszerűen skiccelik fel a karaktert, bízva a színész karizmájában és az alárakott dalbetétekben. A főszereplő Millie Bobby Brown még rosszabbul járt, a durcás tinédzser sosem válik szerethető hőssé, ezért sem meglepőek a film kiemelten rossz kritikai értékelései (IMDb: 5.7., Metascore: 30 százalék, Rotten: 17 százalék).

Az adaptáció egyik sarokpontja lett volna elhitetni a nézővel, hogy a világot valaha is ilyen vidámparkba illő figurák népesítik be, ám Stålenhag bizarr óriás­robotjai sosem kelnek igazán életre. 

Képei nyomtatott formában valóban megfilmesítésért kiáltottak, a film műanyag hatású atmoszférája azonban semmit sem tükröz ebből, még a rá költött dollármilliók sem látszódnak. Nincs igazán mit szépíteni rajta: az Elektronikus állam teljes kreatív kudarc, de a Russo testvérek talán majd jövőre magukra találnak egy következő Bosszúállók-filmmel.