Az érzelmi zsarolás arra épít, hogy a másik fél valamennyire együttérez veled. Tény, hogy 2022-ben Oroszország támadta meg Ukrajnát, ahogyan az is, hogy a több mint három éve tartó háború óriási áldozatokat követel az ukránoktól. Különösen együttérzünk a civilekkel. Sőt valamennyire még Zelenszkijjel is, aki több mint ezer napja „idegállapotban” él, noha aki – ahogy a mondás (nem ilyen finoman) tartja – a legősibb női mesterséget választja, ne csodálkozzon, ha nem csak bókolgatnak neki. (Ő akart ukrán elnök lenni olyan időszakban, amikor Kijev már kihúzta a gyufát, a Nyugat pedig a „minszki folyamattal” elaltatta Putyint.)
Akárhogy is, e valamekkora együttérzésünknek korlátai vannak. Főleg – bár nem kizárólag – amiatt a jogfosztó magatartás miatt, amellyel Ukrajna (különösen az elmúlt tíz évben) a kárpátaljai magyarságot sújtja.
Mégis, kinek érzi magát Zelenszkij, hogy a magyar kormányfőt – a huszonhét tagú Európai Tanács korelnökét, akit hárommillió magyar támogatott a legutóbbi országgyűlési választásokon – Európa-ellenesnek nevezze? A megfogalmazásaiból is érezhetően a Szovjetunióban szocializálódott Vlagyimir Alekszandrovics – oppardon, ukránosan már Volodimir Olekszandrovics – mondja meg Szent István országának, hogy merre, hány méter Európában? Nem fordítva vettük ma véletlenül fel a katonazöld molinót, goszpogyin Zelenszkij?





























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!