A nyár elején vette kezébe Angela Merkel német kancellár a transznisztriai kérdés rendezését. A mesebergi kastélyban tartott találkozón azt javasolta Dmitrij Medvegyev orosz elnöknek, hogy közös erővel mozdítsák ki a holtpontról a konfliktust, és első lépésként közös európai–orosz békefenntartó misszió váltsa a jelenleg a szakadár területen állomásozó orosz kontingenst. Ezzel együtt változna a tárgyalások jelenlegi 5+2-es struktúrája is. A közvetlenül érintett Chisinau és Tiraszpol mellett 1992 óta Oroszország, Ukrajna és az EBESZ közvetítőként, míg az Egyesült Államok és az Európai Unió megfigyelőként vesz részt az egyeztetéseken. A javaslat szerint utóbbiak státusa szintén a közvetítői szintre emelkedne. Mint Alexander Rahr német külpolitikai szakértő fogalmaz, Berlin úgy látja, hogy a konfliktus megoldható, s az egységes Moldova – amelyen belül a Dnyeszteren túli terület autonómiát kaphatna – ugyanúgy az EU tagja lehetne, mint Horvátország vagy Szerbia. Ráadásul, teszi hozzá, az orosz katonák kivonásával elhárulna egy komoly akadály a hagyományos fegyverek leszereléséről szóló európai szerződés ratifikálása elől is.
Az elképzelés ugyan főleg a garanciák tekintetében még bőven finomításokra szorul, alapvető kérdés azonban már most is, hogy mit szól hozzá Oroszország. Moszkva számára a Dnyeszter bal partján elterülő szakadár köztársaság jó ideje olyan már, mint egy fogantyú nélküli bőrönd. Terhes a cipelése, s akár már szabadulna is tőle, hiszen nincs közös határuk, így a támogatás fenntartása egyre nagyobb nehézségekbe ütközik, ráadásul egy ilyen lépés megerősíthetné a bizalmat Moszkva iránt, miközben a Kreml Dél-Oszétiára és Abháziára koncentrálhatna.
Kedvez a rendezésnek Oroszország és Európa egyre látványosabb közeledése is. Moldova számára egyértelmű előnyökkel járna az egység megteremtése, hiszen a Dnyeszter bal partja iparosodottabb a jobb parti területeknél. Tiraszpolt is kielégíthetnék az ígért gazdasági előnyök és az elérhető távolságban lévő európai útlevél, bár egyelőre még nem érett meg a helyzet arra, hogy a szűkülő, de biztos orosz támogatást feladják a bizonytalanért.
Az úgynevezett Dnyeszteren Túli Köztársaság azonban komoly geopolitikai ütőkártya Moszkva kezében, amelyről egykönnyen érthető módon nem mond le. Főleg úgy, hogy a már említett Rahr is csak annyi érvet tudott felhozni a Kreml lojalitásának hasznosságára, hogy a berlini javaslattal demonstrálhatja, hallgatnak rá és számolnak vele. Ez azonban Andrej Rjabov moszkvai elemző szerint édeskevés, s a megoldás legfőbb akadálya, hogy az európaiak nem tudják mivel ellentételezni Oroszország esetleges kivonulását. Sőt, Moszkva szemében úgy tűnik fel a nyugati forgatókönyv, hogy ismét tőle várnak el a helyzet előmozdításához egyoldalú előzetes engedményeket. A problémák már ott kezdődnek, hogy nincs megbízható garancia az egységes Moldova és Románia egyesülésének kizárására, amely nemcsak Moszkva, de sokak, így például Kijev számára is alapkérdés. Ezt most Transznisztria léte megakadályozza. Közvetett módon ugyan valószínűsíthető, hogy a moldovaiak számára inkább az európai útlevél, semmint a közös állam a prioritás, ám ez még nem elegendő garancia Tiraszpol elengedéséhez. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy az egységes Moldovát aligha látná szívesen Moszkva a NATO-ban.
A helyzet tehát annak ellenére bonyolult, hogy minden oldalon felcsillant a lehetőség Moldova egységének megteremtésére. Addig azonban nem lehet újabb előrelépés, amíg nem lesz erősebb az egymás iránti bizalom, és a mostani helyzet fenntartása bármelyik szereplő szemében is több garanciát jelent a stabilitásra, érdekei megvédésére, mint a húsz éve befagyott konfliktus megoldása.
origo.hu
Diákhitel-korrupció: Magyar Péter a saját öccsét alkalmazó cégnek adott tízmilliókat
