Javarészt idős helyiek és a szomszédos Arizonából érkezett elvbarátaik gyülekeznek a kaszinóiról ismert metropolistól egyórányi autóútra fekvő Searchlight városka egyik házának udvarán. A vendéglátó, Diane Kendall a szükséges attribútumokkal megáldott, átlagos amerikai háziasszonynak tűnik, pedig nem az. Nevadában ő honosította meg a konzervatív Teadélután mozgalmat, amely egy helyi politikus, Sharron Angle mögé állva elhappolta a szenátorjelöltséget a bevett republikánus elit orra elől, és ha minden jól megy, ma elragadja Barack Obama elnök egyik legfontosabb törvényhozási támogatójának mandátumát. S hogy a vadnyugati történetekhez méltóan az ügy kellően személyes jelleget is öltsön, a célba vett Harry Reid szenátusi demokrata frakcióvezetőről tudni illik, 1939-ben ugyanebben a kisvárosban látta meg a napvilágot egy bányász fiaként. Ez az a múlt, amelyre ő washingtoni luxusszállodájában már nem akar emlékezni – panaszolják a szervezkedők.
Az egyik aktivista, a megjelentek közül talán a legtanultabb, arizonai ügyvéd, maga is nyugdíjaskorú, azt mondja, el kell törölni Obama egészségügyi reformjait, mert az mégiscsak tűrhetetlen, hogy az állam írja elő nekünk meg a vállalkozásoknak, hogy fizetünk-e egészségbiztosítást. – Ez már szocializmus – teszi hozzá egy másik jókötésű, kedélyes öreg, a tengerészgyalogság egykori tüzér őrmestere, a koreai és a vietnami háború veteránja, mellékesen megjegyezve, hogy Obama amúgy sem legitim elnök, mivel „Kenyában született”. – Minden benne van az alkotmányban, ahhoz kell visszatérni – így egy harmadik, hajlott hátú bácsi, aki mondandóját nyomatékosítandó a külföldi riporter kezébe nyom egy színes brosúraként megjelentetett példányt a becses és általuk módosíthatatlannak mondott dokumentumból.
A Teadélután searchlighti híveinek mondatait még sokáig lehetne idézni, de a lényeg az, amit unalomig ismételgetnek: elegük van a washingtoni elitből, legyen az demokrata vagy republikánus, adócsökkentés kell, kisebb állam, és akkor majd az amerikaiak szorgos munkával kihúzzák magukat a bajból, ahogy azt régen is tették. Többszöri unszolásra sem szolgálnak azonban részletekkel, a külpolitikát firtató kérdésekre pedig őszintén megvallják, hogy nem értenek hozzá, de szerintük Amerikának haza kellene hívnia katonáit, mert „a zsidók és az arabok rendezzék csak el maguk között a bajaikat”. S ha a kíváncsiskodó kívülállók kérdései javarészt megválaszolatlanok maradnak is, ahhoz kétség sem férhet, hogy a maguk naiv, romantikus-nosztalgikus vadnyugati módján Amerika felvirágzását akarják ezek a hűséges, ám ebből láthatóan meg nem gazdagodott, viszont megőszült hazafiak.
A népi kezdeményezés naivitásából és őszinteségéből annál kevesebb jut Sharron Angle Las Vegas-i kampánygyűlésére. A csillogó-villogó belvárosban, a maga kaszinóit természetesen nem nélkülöző Orleans óriás szálló báltermében, falnyi amerikai lobogó előterében profi előadás zajlik profi szereplőkkel. Már akkor emelkedett a hangulat, amikor Ronald Reagan elnök fia, Michael agitálja a tömeget a szenátorjelölt mellett, majd maga a politikus beszél, hol dühösen, hol pedig sírásba fúló hangon, amikor az Obama és természetesen Harry Reid által újabb és újabb adókkal sújtott dolgozók sanyarú sorsát ecseteli. Aztán általános őrjöngés közepette színpadra lép a díszvendég. A háborús hős John McCain arizonai szenátor, Obama 2008-as ellenfele a tőle megszokott laza, vadászpilótás stílusban, poénokkal tűzdelve képletesen cafatokra tépi a demokrata kormány és felsőházi kollégája tevékenységét. Menet közben egyszer felállítja a teremben ülők közül a veteránokat, főhajtásul a „végső áldozatra is hajlandó egyenruhában szolgálóknak”. A közönség itt már nem marad híján külpolitikai üzeneteknek sem, amikor a szónok kerek perec kijelenti, a 2001. szeptember 11-i áldozatok hozzátartozóinak jóváhagyása nélkül nem engedik, hogy mecset épüljön a terrortámadás helyszínétől két háztömbnyire. A rendezvényt záró, drámai hangvételű kampányfilmben pedig homályos szóbeli célzások mellett célba veszik a stratégiai fegyverek csökkentéséről szóló orosz–amerikai egyezményt, terrortámadással és irracionális rezsimekkel riogatnak (a jemeni küldemények épp ezen az estén érkeztek meg Amerikába – a szerk.), és a „szövetségesek cserbenhagyását” is Obama szemére vetik, miközben a képernyőn éppen egy izraeli lobogót mutatnak.
Ám Nevada nemcsak azért fontos, mert Harry Reid személyében az elnök politikájának hű támogatóját verhetik meg a republikánusok, hanem azért is, mert ez a tagállam a válságot szenvedő ország állatorvosi lova is egyben. Egysíkú gazdasága miatt most itt a legmagasabb a munkanélküliségi ráta, ahogy arányosan itt dőlt be a legtöbb lakáshitel is: a házak ára ma a csúcsérték felét sem éri el, ahogy értelemszerűen a felelőtlenül kiadott hitelek összegét sem fedezi. Miközben a jobb élet reményében illegálisan bevándorolt spanyol ajkúak egyre nagyobb része gondolkodik el a hazatérésen, az elnéptelenedő lakóparkokban új, külföldi vevők jelentkeznek, és egész blokkokra teszik rá a kezüket megfeneklett árakon. Az cseppet sem meglepő, hogy javarészt kínaiak.
origo.hu
Heteken keresztül folyt a szennyvíz a Balatonba
