Új irány

Tegnap újabb szégyenletes gyurcsányi örökséget sikerült felszámolni: az előző miniszterelnök ugyanis megsértődött hat esztendővel ezelőtt a határon túli magyarok képviselőire, így aztán többé nem hívták össze a Magyar Állandó Értekezletet. Tegnap újraindult az önkényesen befagyasztott fórum, és a hat esztendővel ezelőtti vita ma már tárgytalan: azóta törvény rendelkezik a letelepedés nélkül megszerezhető magyar állampolgárságról azoknak, akik nyelvükben-múltjukban kötődnek az anyaországhoz.
A Máért kilencedik ülése azonban nem csak ezért fontos, azzá tette a magyar miniszterelnök beszéde is. Orbán Viktor világosan megfogalmazta azt, hogyan látja a világot: ugyan nyugati zászló alatt hajózunk, de keleti szél fúj a világgazdaságban. Amióta egy nagy falu lett a világ, a technológia a globalizációnak köszönhetően eljut bárhova, ezért a nyugati civilizáció előnye is elolvadt.
Aki volt mostanában Dubajban, netán Sanghajban, annak értenie kell ezeket a szavakat. Ha valami egyedit, különlegeset, modernt akarunk látni, immár nem Amerikába, hanem keletre kell indulnunk. És nem azért, mert ott olcsó a munkaerő, hanem ennél jóval összetettebb okok miatt. Egyes keleti országokban (gondoljunk Indiára vagy Kínára) van bőven olcsó munkaerő, de immár van elegendő pénz és tudás is a korlátlan fejlődéshez. A nagyra törő álmokat megszülő bátorságról és kezdeményezőszellemről ne is beszéljünk – nekik nem akarták mindenáron megtanítani, hogy merjenek kicsik lenni.
Keveset beszélünk róla, pedig tény: a világ (most még) legnagyobb gazdaságát adó országának, Amerikának az államadóssága meghaladta a tizenháromezermilliárd dollárt, és a legnagyobb külső hitelezőjük éppen Kína – magyarán a keleti hatalom pénzétől függ a nyugati óriás működése. A világhatalmi pozíciók újrarendeződése ma már tény, még ha a vesztesek nem szeretik is ezt beismerni. A válságok, a lufik kipukkadása ennek a jelenségnek a tünete, aki ezt hamarabb észreveszi, és jól reagál rá, az gyorsabban kijön a gödörből. Nem megijedni kell a változástól, hanem elsőnek kifürkészni az új ösvényeket. Ha hamar a jó irányba tudjuk fordítani a vitorlát, előrébb juthatunk a kedvező hátszéllel. A feltörekvő piacok partnereket keresnek a növekedéshez: nyersanyagra van szükségük, eladnák a termékeiket, kihelyeznék a fölös pénzt. Újra fontos lehet az is, hogy földrajzi értelemben véve hídhelyzetbe kényszerített minket a történelem.
Magyarország kormánya Európában egyedülálló többséggel rendelkezik, így képes lehet a gyors válaszokra – mondta a miniszterelnök. Orbán Viktor szerint nem csupán Magyarország szempontjai fontosak a változások közepette, hanem egész Közép-Európának kell közös választ adnia az új világ kihívásaira. Első útja ezért vezetett Varsóba, és – a viták ellenére – ezért kell jó viszonyban lenni a szomszédokkal, köztük Szlovákiával is.
Jó látni, hogy akad olyan magyar politikus, aki előrébb lát az orránál – korábban ugyanis az volt a jellemző, hogy előbb Moszkvától, utána pedig Washingtontól és Brüsszeltől vártuk el, hogy gondolkodjon helyettünk. Ha újra átvesszük a kezdeményezést a régióban (ne feledjük, az előző két szocialista kormány gyalázatos tevékenysége előtt még mi voltunk az eminensek Kelet-Európában!), akkor újra fontos szerepük lehet a határon túli magyaroknak is, hiszen az a tudás, amelyet ők a szomszédos országok mentalitásáról, gazdaságáról megszereztek, kulcsfontosságú lehet egy erős Kelet-Európa megteremtésében.
És akkor talán még arra is van esély, hogy újra jó érzés lesz magyarnak lenni a Délvidéken, Erdélyben vagy a Felvidéken.