Zuhanás

S Z Á M O K  N Y E L V É N

Kilencven évvel ezelőtt, 1920. november 7-én Kovács Endre repülő főhadnagy hajtotta végre az első magyarországi ejtőernyős ugrást a rákosmezei repülőnapon. Ő volt az egy évvel korábban Szegeden alapított ejtőernyős-iskola legbátrabb ejtőernyőse. Annak dacára ugrott ki a repülőből újabb és újabb magyar rekordokat hajszolva, hogy abban az időben a hatóságok még életveszélyesnek tartották az ejtőernyőzést. A közönség azonban annyira rajongott a több ezer méteres magasságban szálló repülőgépekből biztonságban földre ereszkedő ernyők látványáért, hogy csakhamar engedélyezték a bemutatókat. A vakmerő emberek halálát úgy próbálták elkerülni, hogy az emberek kiugrását nem, csak a holt terhek kidobását hagyták jóvá. Persze ez sem szegte kedvét az adrenalinfüggő zuhanni vágyóknak.

2000
méteres magasságból ugrott ki Kovács Endre a rákosmezei bemutatón. A tartalék ernyő használatát gyávaságnak tarthatta, így rábízta az életét egyetlen ernyőjére. Pályatársa, Boksay Antal, miután a hatóság nem hagyta szenvedélye gyakorlását, Dél-Amerikába utazott, ahol sorra hajtotta végre az akkoriban különlegességnek számító ugrásokat.

1919-ben,
egy évvel Kovács Endre ugrása előtt egyes források szerint már kiugrott egy magyar pilóta égő, zuhanó repülőgépéből az olaszországi Piave fölött. Életét a napokkal korábban állományba vett Heinecke márkájú, ülőpárnára emlékeztető ernyő mentette meg.

3800
pengőbe került egyetlen ejtőernyő, amikor 1938-ban megalakult az első magyar katonai ejtőernyős-alakulat. Mindössze 15 darab ejtőernyővel rendelkeztek akkor, ezért saját tervezésű ernyő gyártásába kezdtek, olvasható a Parachutist.hu honlapon.

15
ejtőernyős: az alakulat parancsnoka, Bertalan Árpád őrnagy és a gép legénysége veszett oda, amikor 1941. április 12-én lezuhant az első katonai bevetésre induló ejtőernyősöket szállító repülő. A háborúban részt vevő magyar ejtőernyősök veszteségei elérték a 45 százalékot.

7,8
méter átmérőjű „szállóernyővel” (a szerkezet inkább sárkányrepülőre hasonlított) ugrott le a 3000 méter magasra emelkedett hőlégballonjából André-Jacques Garnerin 1797-ben, így ő tekinthető az első valódi ejtőernyősnek. Az ernyő 120 kilogramm tömegű volt, és 36 zsineggel rögzült André-Jacques Garnerin testéhez.

24
éves volt az amerikai Leslie Leroy Irvin, amikor 1919. április 28-án a világon először szabadeséses ugrást hajtott végre. Az ugródeszkául szolgáló kétfedelű repülő 160 kilométeres óránkénti sebességgel haladt 457 méter magasságban. Miután 5 másodpercig szabadon zuhant, kézzel oldotta ki a 76 centiméteres kis ernyőt, amely kihúzta 9,75 méter átmérőjű, 24 selyemzsinórral rögzülő főernyőjét.

1142
kilométeres óránkénti sebességre gyorsult föl zuhanás közben Joe Kittinger százados, miközben 1960-ban kioldotta magát a 31 330 méteres magasságba emelkedő ballonról. Ezzel ő tartja a legmagasabbról végrehajtott ugrás rekordját. Kittinger a leghosszabb, 14 perces ugrás csúcsát is tartja.

400
szabadon eső ejtőernyős kapaszkodott össze 2006-ban Thaiföld fölött, amellyel rekordot állítottak föl.