Hiba volt Magyarország leminősítése? A külügyminiszter ezt mondta a Moody’s lépéséről.
– A döntés mögött az állhat, hogy óvatossá váltak az országgal kapcsolatban. Elfogyott a türelmük, s a korábbi évek rossz tapasztalatai után pesszimistán ítélnek meg minket. Túl sokszor eljátszotta a múltban az ország, hogy javuló pályát ígért, majd bevallotta, hogy ez nem teljesíthető. Nem hisznek már nekünk.
– Vagyis a leminősítés a bizalom hiányát jelenti, nem pedig azt, hogy rossz döntések születtek.
– Elsősorban igen. De azért látni kell, hogy a radikális adócsökkentésnek valóban van kockázata. Arra építünk ugyanis, hogy a terhek mérséklése nyomán keletkezett bevételi lyukat a gazdaság növekedése majd betömi. Ez teljesülhet, de nincs rá garancia. A másik probléma pedig az, hogy nehéz összerakni egy pontos költségvetési képet, ugyanis ezermilliárd forintos nagyságrendűek a változások. De ennek csak a fele az adócsökkentés, a többi a hiány mérséklésére megy el.
– Lát-e markáns irányváltást a gazdaságpolitikában?
– A korábbi évekkel ellentétben ez a költségvetés a munka oldaláról kívánja felerősíteni a gazdaságot, ami később megtérülhet. Ez a jó irány, s tulajdonképpen először az elmúlt harminc évben az adócsökkentés útjára léptünk. A régió országai már egy évtizede ezt a receptet alkalmazzák, láthatóan sikeresen. Az pedig, hogy ki miként ítéli meg ennek a várható sikerességét, megítélés kérdése.
– Abban egyetértés van, hogy az idén és jövőre is teljesül a hiány, ez tehát nem egy vélemény. Normális dolog, hogy két-három éven belüli tervek részleteit kérik számon a kormánytól?
– Úgy tűnik, ez az új norma. A görög válsággal – miután kiderült, hogy az államcsőd szélére került az ország – nagy váltás történt e tekintetben. Csökkent a bizalom a kormányzati előrejelzésekben, főleg azokat az országokat érintően, ahol gyengébb a költségvetési teljesítmény.
– Mennyit kell a növekedésből kigazdálkodni, hogy az adócsökkentés finanszírozhatóvá váljék az egyszeri hatású intézkedések után is?
– Körülbelül összesen 500 milliárd forintot 2013-ig. Azért kisebb a mi előrejelzésünk a Költségvetési Tanácsénál, mert mi úgy ítéljük meg, hogy a költségvetést igen óvatosan tervezték, legalább 200-300 milliárd tartalék van benne. A növekedés azonban csak az egyik kulcskérdés, a fenntarthatóság másik feltétele, hogy a kormány ne növelje az inflációt meghaladó mértékben a kiadásokat, s a magyar államháztartás ne váltson át osztogató üzemmódba. Ez eddig soha sem sikerült. Most elhangzott ígéretként és a költségvetés 2014-ig szóló tervszámaiból is ez a szemlélet tükröződik.
– A nyugdíjintézkedések segítik a növekedést vagy gátolják?
A magánpénztári pénzekre mindenképpen szüksége van a költségvetésnek jövőre, mert az adóbevétel-kiesést ebből pótolják 530 milliárd forinttal. A teljes vagyon 30 százalékát tervezi felélni a kormány, ami alapvetően nem jó, de e nélkül az adócsökkentésnek nem lett volna tere, vagy megszorítások kellettek volna. Ez az, ami a legkevésbé sérti a növekedést, hátránya, hogy egyszeri bevétel, s valamivel – mint előbb említettem – hosszabb távon pótolni kell a helyét.
– A privát kasszáktól átveendő pénz 70 százaléka adósságcsökkentésre megy. Ezzel egyet lehet érteni?
– Ezzel igen. E mögött az a megfontolás áll, hogy a kötelező magánnyugdíjpénztár az állami befizetésekből lett kihasítva, nem többletjárulék. Ez körülbelül évente a GDP másfél százalékával csökkenti az állam bevételeit, amit nem ellentételeztek a nyugdíjak csökkentésével vagy az adók növelésével, így államadósságot gerjesztett. Tíz év alatt hatására tizenöt-húsz százalékponttal magasabb lett az államadósság, ha a kamatfizetések költségeit is beleszámoljuk. Ez az, amit ’98-ban nem beszéltek meg.
– Tényleg annyira rossz a gazdasági helyzet, hogy kamatot kellett emelni?
– A magyar gazdaság kilátásai miatt lehetett volna még ezzel várni, de a növelés mellett szólt, hogy a régióban mi vagyunk a legjobban eladósodva. Az meglepő, hogy a térségben elsőként emeltünk a kulcson, a négy százalékkal növekedő Lengyelország még nem szigorított a monetáris politikáján, és a nálunk gyorsabban növekvő csehek sem, ahol a fogyasztás is sokkal erőteljesebb. Furcsa módon a jegybank kamatemelése mögött igen optimista előrejelzés áll: azon a véleményen vannak, hogy jövőre 3,2 százalékkal fog nőni a gazdaság, ami a fogyasztásbővülésen keresztül felhajtja az árakat. Ez is egy lehetséges forgatókönyv, de óvatosabbnak kellene lenni.
– Milyen kiutat lát az ország felzárkóztatására? Régiós versenytársaink lehagytak.
– Hosszú távon a legnagyobb kérdés, hogy marad-e a külföldiektől függés az állampapírpiacon. Mert a kamatszint nem a magyar gazdaság igényeihez igazodik, hanem a nemzetközi befektetői elvárásokhoz. A belföldi szereplők állampapír-vásárlásának erősítése és a kiszámíthatóság visszaépítése lenne a legfontosabb feladat az állam és a jegybank részéről is.
– Miben kiszámíthatatlan a jegybank?
– A legnagyobb bakugrásokat hajtotta végre a magyar központi bank, a kamat igen széles sávban mozog, két év alatt 11,5 és 5,25 között változott a kulcs. Fontosnak tartom kiemelni, hogy hiába csökkentjük le a kamatot, mert egy forintválság újra emelésre kényszerítheti a monetáris tanácsot. Korábban is mindig ez történt. Csökkenteni kell a külfölddel szemben fennálló kitettséget, ez az, ami fenntarthatóan biztosíthatja az alacsony kamatot.
origo.hu
Idősek ingyenes fogászati ellátása: nem változik a jogosulti korhatár
