Schmuck Andor halálhírére elsőnek az jut eszembe, egy olyan politikus távozott, akire nem lehetett haragudni. Se jobbról, se az ő oldaláról, balról. (Bár az övéinek azért sikerült, 2001-ben fegyelmivel zárta ki az MSZP.) Azzal is kitűnt elvtársai közül, hogy többször kijelentette: elhatárolódik a koncért marakodó baloldaliaktól, rosszullét környékezi, ha meghallja leharcolt párttársainak ígérgetéseit. Attól meg egyenesen föláll a szőr a hátán, hogy program híján csak az idétlen vesszenorbánozásban találnak közös pontot.
Miközben vonzotta a bulvár (volt Zámbó Jimmy személyi menedzsere, Xénia Láz-titkár, bulvárlap-igazgató stb.), 2004-ben az ő közreműködésével alakult meg a szépkorúakat támogató Tisztelet Társasága nonprofit szervezet. Rájuk építette későbbi választási programját. (Ebből idézek: „El kell érni, hogy a gyalogosátkelőknél tizenöt másodperccel hosszabb legyen a zöld jelzés, a mozgólépcsők pedig legyenek harminc másodperccel lassabbak! Túlságosan rohan a világ.”) Schmuck javasolta azt is, hogy a választásokon induló pártok az államtól kapott támogatási pénzekből hozzanak létre egy humanitárius alapítványt a nehéz sorsú idősek és gyermekek gyámolítására.
Keresztényi gondolatok.
Schmuck Andort a Fiumei úti sírkertben a 2017-ben elhunyt Pánczél Zoltán Tibor mellé fogják eltemetni, neve már évek óta olvasható a síron. – Zoltán barátom évtizedekig volt a temesvári Mihai Eminescu egyetem rektora, sok magyarországi fiatalt mentorált, engem is. Az ő kérése volt, hogy majd egy helyen feküdjünk – nyilatkozta nemrég ez az ötvennégy évesen elment különös ember.
