Egy határon túli magyar baloldali politikus nemzeti összefogás melletti kiállásáról számol be a Pesti Hírlap július 14-én „A felvidéki szociáldemokrata párt a magyarság jogaiért” címmel. Közlik, hogy
Borovszky Géza képviselő a felvidéki magyar szociáldemokrata párt nevében úgy nyilatkozott a Kassai Naplónak: „A választási törvény éle elsősorban a kisebbségek ellen irányul. A reformmal a magyarsággal szemben a második kannibalizmust követik el. Első ízben felfalták a magyar tömegeket a népszámlálás meghamisításakor, most pedig a magyarságot a parlamenti képviseletétől akarják megfosztani.
Hivatalos kimutatás szerint a Felvidéken 745 935 magyar él. Valószínű számítás szerint 250 000 magyar szavazó fog az urnák elé járulni. Ilyen körülmények között valósággal öngyilkosság lenne a magyarság részéről, ha a pártokra való szétforgácsolódás luxusát megengedné magának.” Hangsúlyozza: a magyarságnak nincs más útja, mint az egységes lista. „Most nem világnézeti különbségekről van szó, hanem a magyarság megmentéséről.” Kiemeli: „nem vállalhatjuk a felelősséget azért a politikáért, amelyet a felvidéki szociáldemokrata párt a kormányban öt éven át folytatott.” Úgy összegez:
Ez az öt esztendő a nemzetiségi elnyomás legbrutálisabb korszaka volt. Hontalanná lettek ezrei, az állásuktól és nyugdíjuktól megfosztottak légiója, a felvidéki munkanélküliek egyre szaporodó tábora a látható eredménye ennek a politikának.
A Budapesti Hírlap arról ír július 18-án, hogy a magyar himnusz éneklése ellenérzéseket szül a csehszlovák sajtóban. „Az elmúlt vasárnapon délelőtt sok magyarországi utas utazott Bécsbe a Szent István gőzösön. Mikor a hajó egy vonalba ért a pozsonyi Koronázódomb térrel, a hajó utasai a magyar Himnuszt kezdték énekelni. A hazafias érzésnek ez a spontán megnyilatkozása valóságos sajtóháborút idézett elő Pozsonyban.” A Narodny Dennik Buta magyar kihívás címmel „arról panaszkodik, hogy az ének olyan hangos volt, hogy csak úgy zengett tőle a Duna-part”. Nekik állítólag közömbös, hogy a magyarok saját hajójukon mit énekelnek, ám ostoba kihívásnak minősítik. „A parton állók közül egyesek kendőt lobogtattak az éneklők felé, és egészen átszellemülten nézték a hajón utazókat.”
A csehszlovák lap az tanácsolja: akik „nincsenek megelégedve az adott helyzettel, költözzenek el Pozsonyból”. A Pozsonyi Híradó úgy reagál: köszönik a jó tanácsot, de nem hajlandók követni. „Elvégre mégis csak idehaza volnánk ezen a területen és igazán nincsen joga senkinek, de legkevésbé a Narodny Denniknek ahhoz, hogy szülőföldünkről kitessékeljen minket.”
Óriási vihar csap le a fővárosra. A Budapesti Hírlap július 17-én így számol be róla: „hatalmas felhőszakadás vonult át Budapest fölött. A járókelők fedél alá menekültek, az utcák pillanatok alatt néptelenné és kihalttá váltak. Csak itt-ott robogott még egy-egy kocsi és autó. […] A város egyes pontjain, különösen a Józsefvárosban az alacsonyabb fekvésű házak pincéit, sőt a földszinti lakásokat is elöntötte a víz. A tűzoltók telefonja állandóan berregett.
A különböző rendőrőrszobákból és magánosoktól egyre sűrűbben érkezett értesítés arról, hogy a lezúduló hatalmas víztömeg kárt okozott, és kérték a tűzoltók segítségét.”
Két nap múlva megismétlődik az ítéletidő. A lap úgy tudósít: „hatalmas vihar vonult végig a fővároson és környékén, amely főleg Pesterzsébeten valóságos felhőszakadássá erősödött. Itt a mélyebben fekvő helyeken több pincébe és lakásba behatolt a víz.” A Nagymező utcában az úttest is beszakad. Többeket villámcsapás ér, bár állapotuk nem veszélyes.
Borítókép: A Szent István gőzös Budapesten 1936-ban (Forrás: Hajóregiszter.hu)
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!