Ha nem tudtam volna, hogy rendezőnőkkel állok szemben, akkor is rájöttem volna, annyira „csajos” volt a megközelítés. Szándékosan használom a szlenges jelzőt, elvégre talpig farmerben, könnyed hangvétellel közelítette meg Mozart ifjúkori művét, az Ascanio Albában című operát az Andrássy úton debütáló rendezőnő-páros, Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra. Ezzel önmagában nincs is baj, a cselekmény hangvétele eleve áthallásos, az ókori sztori mögött a valóságban a bemutató apropója, Mária Terézia (Vénusz istennő) fia, Ferdinánd főherceg (Ascanio) és Beatrice Ricciarda (Silvia nimfa) esküvője áll. Csak amíg a farmer nem befolyásolja a darab értelmezését, addig a nőközpontúság igen. Ez utóbbi néha kissé visszatetsző volt, és alighanem távol áll Mária Terézia korának konzervatív patriarchális világfelfogásától, s így – tetszik, nem tetszik – a darabtól is. Akkor is, ha Mária Terézia mint uralkodónő kissé kilóg ebből a sorból. Aceste hason fekve lábat csókol Vénusznak, lábfetisizmusa megmosolyogtató. Ő igazi papucs. Nem férfi. Miként Ascanio sem az, nem feltétlen a nadrágszerep miatt értem, ő csak egy kamasz kölyök. Így aztán férfi egy sincs a darabban. Statisztákon még meg-megjelenik a nadrág, de inkább csak a vagány, fenekén piros szíves fiatalos viselet vagy a kisfiús térdgatya. Vénusz a szexszimbólum: néha dögös, néha viszont barbie-s, ezáltal sablonos és sztereotípiákkal terhelt. S bár a mai fiataloknak nyilván nehéz eladni a klasszikus hűség fogalmát, az azért cinikus, hogy amíg a szöveg az állhatatos erény isteni megjutalmazásáról szól (Silvia a hűséget és isteni származásából fakadó kötelességét előbbre valónak tartja érzelmeinél), a háttérben a kórus tagjai különböző párcserékkel és hármasokkal keverednek egymással intim viszonyba, a férfiak minden nőt gondolkodás nélkül fogadnak, a nők válogatnak és verekednek a koncért.
Természetesen sok pozitívuma is van a rendező, díszlet- és jelmeztervező Parditka–Szemerédy páros Ascaniójának: nem hiányzik a humor, és a lélek vívódása képileg is megjelenik, néhol egész találóan, mint az arc nélküli férfiak az álomban vagy a labirintussá alakított asztalok. A nőiesség túlhangsúlyozása olykor jót tesz a darabnak, Silvia vagy Vénusz jelenetei rendkívül összetetté válnak. A rendezés, a díszlet és a jelmez egységétől öszszességében mégis többet vártam.
Kolonits Klára Rácz Rita betegsége miatt hat nappal korábban ugrott be Fauno szerepében a darabba, mégis a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtotta: színészi alakítása szórakoztató és kreatív, énekhangja lehengerlően magabiztos volt, két koloratúráriáját külön megtapsolta a közönség. Wierdl Eszter Vénusza hangban nem volt igazán átütő, megjelenése annál inkább. Fodor Gabriella szép és viszszafogott Silviája, Schöck Atala sokszínű Ascaniója, Megyesi Zoltán karakteres Acestéje a takarékos vibrato és a historikus mozarti stílus jegyében született, ahogy a kórus és a zenekar hangvétele is, s ez az ízléses zenei megközelítés nyilván a karmester Fischer Ádámnak köszönhető. A kórus ugyan elcsúszott a zenekartól a második felvonásban, amikor a színpad mögött énekelt, és egy-két bizonytalanság is akadt, összességében szép színeket és jó tempóvételeket hallhattunk. Ennek ellenére sem átütő, sem felkavaró nem volt az Operaház idei utolsó premierje.
(W. A. Mozart: Ascanio Albában, premier, Operaház, december 12.)
origo.hu
Többszörösen bűntetett előéletű Magyar Péter agresszív akciócsoporjának vezetője
