A keresztény egyházak az egyházi évnek a karácsonyt megelőző négy hetét nevezik adventnek. Advent szavunk az „eljövetel”, „megérkezés” jelentésű latin adventus szó csonkult formája. A múltban jelentett ünnep előtti böjtöt is, de az egyházi latinban az adventus szó elsősorban a karácsonyt megelőző hetek idejét jelölte. Ma már nem szoktuk az advent szót magyar szóval helyettesíteni, pedig erre is van adat a történeti-etimológiai szótárban. Így hangzik: úrjövet. Nyilván az úr eljövetelének ideje szókapcsolatból vonták össze, akik alkották, de nem tudott gyökeret verni.
Közismert tény, hogy a karácsony az a december 25-re eső ünnep, amelyen a keresztény egyházak Jézus születését ünneplik. A különböző ókori népek ezen a napon eredetileg a téli napfordulót, a napisten születését ünnepelték. A keresztény egyház a Krisztus utáni IV. században helyezte december 25-re Jézus születésének évfordulóját, s később ünneppé nyilvánította karácsony másodnapját, Szent István vértanú névnapját is.
De vajon miért nevezzük Jézus születése napját karácsonynak, pontosabban: honnan ered a karácsony szavunk?
A magyar nyelv történeti-etimológiai szótárából megtudjuk, hogy mai karácsony szavunk – egy kissé más formában – már a XII. századtól kezdve előfordul, főként személynévként, de 1450 körül már „Jézus születésének ünnepe” jelentésben is megtalálható. A karácsony szó kétségkívül szláv eredetű. Az etimológiai szótár példákat sorol fel a bolgár, macedón, szerb–horvát, szlovák, ukrán, orosz, fehérorosz nyelvből és a szepesi lengyel nyelvjárásból. Ezekben a nyelvekben a kracsun, kerecsun, korocsin, karacsun szavak jelenthetik a karácsonyt, de napfordulót, esetleg karácsonyi kalácsot is jelentenek. A feltételezhető ősszláv korcun szónak „lépő”, „átlépő”, azaz „fordulónap”, „napforduló” lehetett az eredeti jelentése. A magyar nyelvbe egy déli szláv, esetleg egy régi szláv karácsony jelentésű kracun szó került át, és a szó eleji mássalhangzó-torlódás feloldásával, u – o nyíltabbá válással, valamint a szó végi n – ny palatalizálódással karácsonnyá fejlődött.
Nagykarácsonynak december 25-ét nevezzük. Az ezt megelőző nap, december 24-e: karácsony szombatja, e nap estéje pedig a karácsonyeste, karácsony vigíliája vagy szenteste. De vajon mit jelent a kiskarácsony összetétel, és hogyan kell értenünk a két karácsony közt szókapcsolatot? A kiskarácsony összetétel jelentése: „újév napja” és a két karácsony közt kifejezés azt jelenti: karácsony és újév között.
Mint már utaltam rá, a karácsonyi ünnepkör január 6-án, vízkereszt napján végződik, amikor egyúttal megkezdődik a farsang.
Vízkereszt szavunkra már 1416-ból van adatunk. Valószínűleg szláv mintára keletkezett tükörszó. A „vízkereszt” jelentésű szerb–horvát vodokrsce, az ukrán vodohrescsje elnevezés alapja az ezen a napon szokásos vízszentelés lehetett. Egyébként január 6-át háromkirályok napjának is nevezzük. Máté evangéliuma szerint napkeleti bölcsek keresték fel az újszülött Jézust, miután csillag adta tudtukra, hogy megszületett. Az evangéliumhoz fűzött magyarázat azt mondja, hogy a bölcsek vagy mágusok keleten tudósok és egyúttal kiskirályok voltak. A néphit a Bibliában említett napkeleti bölcseket királyoknak tartja, kiknek neve Gáspár, Menyhért, Boldizsár.
origo.hu
Egy időre eláll az eső, de aztán rosszabbra fordul az idő
