Nem véletlenül található Kisvárdán Halasy Gyula utca, hiszen e Szabolcs megyei városban született 1891. július 19-én a sportlövészet későbbi klasszisa. Akinél igen hamar megmutatkozott a fegyverek szeretete, hiszen a család Debrecen melletti birtokán állítólag már ötévesen elcsente édesapja puskáját, hogy a környék madarait riogassa vele. A vadászat szenvedélye aztán egész életét végigkísérte. Gimnáziumi tanulmányait Kisvárdán végezte, majd Budapesten és Bécsben szerzett kereskedelmi-jogi diplomát, de a berlini gazdasági főiskolát is kijárta. Egy évet önkéntesként szolgált a császári és királyi haderőnél, huszonhárom évesen tartalékos huszár hadnagyként érte az első világháború kitörése. A 2. huszárezred kötelékében olyan haditetteket vitt véghez, hogy számos kitüntetést, érdemrendet kapott, és folyamatosan előrelépett a ranglétrán. Súlyos sebesülés is érte, egy gránát mellette robbant fel a lövészárokban, ennek hatására nyolc hónapra megnémult! Gyógyulása után tovább küzdött a harctéren, századosként érte a háború vége.
A civil életbe visszatérve a Kisvárdai Takarékpénztár vezérigazgató-helyetteseként dolgozott, miközben a korábban már megismert sportágakat is űzte: a lövészet mellett vívott, lovagolt, bokszolt, műkorcsolyázott, tornászott. A Magyarországon alig ismert agyaggalamb-lövészettel 1921-ben találkozott először, azonnal megkedvelte, és amikor kiderült, hogy 1920 után 1924-ben már részt vehetnek a mieink az olimpián, keményen edzeni kezdett. Ennek eredményeként néhány hónappal a párizsi játékok előtt megdöntötte a sportág akkori hazai klasszisa, Lumniczer Sándor országos csúcsát. Ők ketten képviselték aztán a piros-fehér-zöld színeket a francia fővárosban, ahová Halasy saját költségén utazott el. S előzetes nyilatkozata alapján még csak nem is esélyesként: „A világ hatvan legjobb lövészével állunk szemben, akik összehasonlíthatatlanul kedvezőbb körülmények között készültek erre a versenyre. Az amerikaiak, az angolok és a kanadaiak olyan biztosan lőnek, hogy velük szemben győzelemről beszélni alig lehet.”
Lumniczer esetében valóban, mert őt betegség hátráltatta, Halasy viszont az első napi hetvenből csak egy korongot hibázott el. Ekkor már jóval magabiztosabban mondta társának: „Semmi baj, ha te beteg vagy, majd én megnyerem Magyarországnak ezt az olimpiát!” Jellemző a hozzáállására, hogy nem önnön dicsőségét, hanem hazája hasznát nézte. Méghozzá sikerrel. Az első napon hibátlanul célzóknak megremegett a kezük a második napi harmincas sorozatban, ám ő megint csak egyet vétett, és a finn Konni Huberttel holtversenyben az élen zárt. Következett a szétlövés, amely során honfitársunk tíz telitalálatot ért el, majd elindult az öltözőbe újabb töltényekért. Útközben érte a hír, hogy tovább ne menjen, hiszen Hubert már az első agyaggalambot elhibázta. Így lett Halasy Gyula hazánk tizenkettedik és a magyar sportlövészet második olimpiai bajnoka. A hihetetlenül izgalmas diadalt még „földije”, a Nyíregyházán született híres író, Krúdy Gyula is megénekelte: „Példája lehet korának, ő a mostani Magyarország legnyugodtabb embere.”
No meg a legjobb sportlövője, amit a húszas-harmincas években nyert négy világ- és Európa-bajnoki cím, valamint több további érem is mutat. 1932-ben az akkor még dívó élőgalamb-lövészetben lett a magyar csapattal vb-első, és aratott az 1936-os berlini olimpián is, pechjére azonban a számai ezúttal nem szerepeltek a hivatalos ötkarikás programban. Ettől még szűkebb pátriájában, Kisvárdán a helyi újság a korszellemnek megfelelően boldogan írta, hogy Halasy „Göring miniszterelnök értékes díját nyerte el jutalmul”, vagy hogy „bemutatták Hitler kancellárnak”. Ezen erőszakolt ismeretség mindenesetre nem lehetett túl kedves neki, amikor később feleségét és annak családját üldözték faji okok miatt. A második világháború után Halasy Gyula szaktanácsadóként, szakfelügyelőként, szakíróként, szövetségi vezetőként segítette kedvenc sportját, amelyet hetvenéves koráig versenyszerűen is űzött.
Pontosan, nyugodtan. Halasy Gyula jóval negyvenéves kor felett házasodott, dr. Schischa Klára belgyógyász orvosnőt vette feleségül. Gyermekük nem született, jelenleg élő legközelebbi rokona neje unokahúga, Baik Éva. A 86 éves hölgy több relikviát is őriz tőle, a párizsi ötkarikás aranyérmet és a mellé kapott diplomát pedig felajánlotta az olimpiai mozgalomnak, illetve a sportmúzeumnak. „A köztársasági elnök úr vette át és köszönte meg, igaz, Schmitt Pál akkor még a MOB elnöke volt. A nagynéném 1998-ban, századik életévében hunyt el, akkor kerültek hozzám ezek az emlékek Gyula bácsiról. A diploma bekeretezve a szobájuk falát díszítette, megtalálható rajta az újkori olimpizmus atyja, Pierre de Coubertin aláírása – mesélte Baik Éva, aki ifjú leányként ismerte meg Halasyt. – Művelt, olvasott ember volt, nyelveket beszélt, németből fordított, s olyan nyugodt természettel rendelkezett, amint Krúdy is írja róla, egyszer sem láttam felindultnak. Szeretett vadászni, és sokáig lőtt versenyeken, amit megcélzott, azt eltalálta. Szép kort ért meg, de nem lett soha reszketeg öreg, jó kiállású úriember maradt. Bár én annyira értek a lövészethez, mint tyúk az ábécéhez, tanítványai, társai őrzik az emlékét, versenyt is szerveztek a tiszteletére” – nyilatkozta Baik Éva. S valóban, Gál Ferenc, a Pest megyei sportlövőbizottság nyolcvanéves vezetője öt esztendeje rendre megszervezi a Halasy Gyula nevét viselő koronglövő viadalt a budakeszi lőtéren. „Az idén sajnos nem sikerült, mert átépítik a lőteret, de jövőre biztosan újra összejövünk. Gyula bácsival még együtt is lőttünk, ő a Honvédban, én a Dózsában, komoly versenyszellemmel megáldott, emellett rettentő nyugodt, rendes ember volt” – közölte Gál Ferenc, aki 1964-ben trapban magyar bajnoki címig jutott. Halasy Gyula ekkor már nem lőtt, 1961-ben, hetvenévesen vonult vissza a versenyzéstől. Hammerl László pedig 1964-ben lett olimpiai aranyérmes, igaz, nem a koronglövők, hanem a puskások között. „Gyula bácsival, mivel más szakágat űzött, kevésbé volt szoros a kapcsolatunk, sportvezetőként emlékszem rá. Készült egy közös fénykép is vele, no meg Prokopp Sanyi és Takács Karcsi bácsival, mi négyen voltunk akkor a sportág hazai olimpiai bajnokai. A fotó 1970-ben, a magyar lövészet megalakulásának századik évfordulóján jelent meg” – mondta a lövőket a Nemzet Sportolói között képviselő Hammerl László.
origo.hu
Magyar Péter egy hete volt az MTV-ben és a rádióban, mégis azért tüntet, hogy bemehessen - Élő
