Mint különös, félig a földiek, félig az égiek világába tartozó lény, minden titkok tudója, úgy nézi a közeledőt a Makovecz Imre Siófokon 1985-ben fölszentelt temploma főhomlokzatán kirajzolódó arc Máté Gábor felvételén. Fekete ég a háttérben, az épített formákat a természet részévé oldó füves halom az épület falai alatt, a középpontba, a kiváló megvilágításnak (is) köszönhetően a homlokzatot látó arccá változtató, egyszerre kifelé és befelé figyelő ablakszemek kerülnek. No meg a szárnyak, amelyek a középkor évszázadait idéző csúcsíves kapu és a népi építészetre utaló zsindelytető materiális értékeit megemelik, elröpítik a szellem világába.
A fotográfus egy másik felvétele Makovecz Imre másik remekművét, az 1975-ben a Farkasréti temetőben felépített ravatalozó- kápolnát ábrázolja. Ha az előbbi templomnál kívülről vezeti a kép nézőjét a belső, láthatatlan értékek felé, itt az emberi mellkast formázó belső tér, a gerincoszlop csigolyáiként találkozó bordák ritmusán keresztül fejezi ki Makovecz 1977-ben papírra vetett gondolatát: „Az ember énje része a Földgömb lényegének, vele egylényegű »intelligenciája« meghaladja topográfiai helyzetét, az ember »örökéletű« énjéről alkotott hiedelem nem irreális, csak az életről alkotott felfogása lehet érintőleges.”
Ez az egylényegűség fogalmazódik meg Makovecz Imre templomaiban, mindig megragadó erővel – és mindig máshogyan közelítve a test lélekké való átváltozását.
Ennek a csodálatos átlényegülésnek a titkát kutatják Máté Gábor felvételei, amelyek azonban nem egyszerűen dokumentálnak egy-egy részletet, de azokat a világítás, a képkivágás eszközeivel a maguk teljességében igyekeznek megragadni. A kolozsvári templom szinte lebegő faszerkezete a nehézségi erőt legyőzve ível a magasba, az 1995-ben felépült, a gótika kis erdélyi templomai előtt tisztelgő vargyasiról vagy a felülről megvilágított, szinte a jurták formálását, a nagy családot befogadó tér sajátosságait idéző sepsiszentgyörgyiről készült képek viszont azt a gondolatot ébresztik a nézőben, amelyet Rudolf Steiner a Goetheanum előadótermével kapcsolatban fogalmazott meg: aki ide belép, az úgy érezheti, hazaérkezett. Ez a gondolat fejeződik ki a százhalombattai templom tornyát és kupoláját, azaz a teljességet az égi és a földi kapcsolatában megidéző motívumokat kiemelő képeken. Az első nagy siker, az 1991-es paksi templom az egyik képen mint nyújtózkodó emberi alak próbálja megragadni a csillagokat, a másikon mint óriási őshal, a Jónást a gyomrában hordozó cet úszik be a képbe, az óceánok némaságát vagy inkább az univerzum titkos végtelenjét idéző mélysötét ég felé. Némán sorjáznak a kérdések. Honnan jövünk? Kik vagyunk? Hová megyünk?
(Makovecz Imre: Templomok, K. A. S. Galéria, Budapest, Váci utca 36.)
origo.hu
Már megint Magyar Péteren nevet az egész internet a kudarctüntetése után - mémek!
