Oly gyakran hangoztatjuk, hogy a sport hosszú távon igazságot szolgáltat, ám a mostaninál ékesebb bizonyítékot erre aligha várhattunk: a svédek hiába verték meg vasárnap általános elképedésre a norvégokat, kedden kikaptak a franciáktól, így a magyar csapat ismét a saját kezébe vehette a sorsát. Olyan forgatókönyv íródott, amilyenre csak túlpoentírozott hollywoodi filmekben akad példa, nem a valóságban; a lapzártánk utáni norvég sikert feltételezve, a mieink győzelem esetén az elődöntő és Dánia felé vehették az irányt, különben viszont irány az alsóházba, haza és az otthon kalkulálható össztűzbe.
Tomori Zsuzsanna számára még élesebben rajzolódott ki a tét. A hollandok elleni, kirívóan sportszerűtlen szabálytalanságáért piros lapot kapott játékost a kontinentális szövetség fegyelmi bizottsága további szankciókkal nem sújtotta, az internetes reakciókból ítélve azonban első számú közellenséggé vált. Ő maga közleményben ismerte el, hogy óriásit hibázott, hozzátéve, életre szóló leckét kapott, a kérdés azonban az volt, egy nap alatt mennyit sajátított el a tananyagból. Egyesek azt is felvetették, nem kellene-e pihentetni, mire Mátéfi Eszter szövetségi kapitány így érvelt: „A döntésre jogosult semleges testület úgy ítélte meg, hogy nem tiltja el. Nem hiszem, hogy éppen nekünk, magyaroknak kellene súlyosbításért fellebbeznünk.”
A tegnapi nyitómeccsen a franciák 31-19-re elintézték és nulla ponton tartották az ukránokat, ezzel elméletileg is kizárták számunkra az átmeneti lehetőségeket: maradt a menny vagy a pokol.
Afelől kétség sincs, hogy felfelé indult meg a társaság. Kovacsics szó szerint zavaró védekezése megtorpanásra késztette a magas, nehézkes és kiismerhető svéd lövőket, főleg Torstensont, a 250. válogatottságához érkezett Pálinger hetest és ziccert fogott, elöl pedig a csapatként is jól funkcionáló alakulatból kiemelkedett a 30 perc alatt kilenc kísérletből hét gólt vágó Szucsánszki. Egy szem védésével Kain kapus is kedvünkre tett, ám a helyére küldött Grubbström kilencből négyszer hárított. Egyszer öt, majd többször négy góllal vezetett a szolid játékvezetői ellenszenv által kísért válogatottunk, a 12-10-es félidei eredményre joggal mondtuk: még ennél is szebb lehetne. Ráadásul Tomori is pályára lépett, és lám, senki nem azonosította az ördöggel.
Mégis – persze csak a kép kedvéért, túlzással élve – pokolra jutottunk: a 40. percre fordított a rivális, egyelőre csak átmenetileg, ám a magyarok kezdtek kifogyni a munícióból, erőből és ötletből. Az is nyilvánvalóvá vált, hogy folyamatosan átütő átlövői teljesítmény nélkül nem osztanak érmet és lapot az Eb-n. Ne hosszabbítsuk: 24-19 – három vereségünk közül az egyetlen vállalható, elfogadható –, a csoportban 5. hely és hazautazás lett a vége.
Mátéfi, utalva egy nappal korábbi nyilatkozatára, e gyors értékelést adta: „Azt mondtam, a svédek elleni meccs megmutatja, hol a helyünk, és így is történt. Bármenynyire fáj, ezt el kell fogadnunk. Különösen azután, hogy kaptunk még egy esélyt, de sajnos nem éltünk vele.” Pálinger Katalin csatlakozott e véleményhez: „Túlzás, erőn és a jelenlegi képességeinken felüli lett volna, ha bejutunk az elődöntőbe, a középdöntő ötödik helyénél viszont többet érdemeltünk volna.”
Egyelőre még csak napi zárszóként hozzátehetjük: akik Lillehammerben jártak, az első lövészárokban harcoltak, és messze nem csupán az ő felelősségük, hanem a teljes hátországé, hogy elveszítettük a háborút.
Tegnapi eredmények: Franciaország–Ukrajna 31-19, Svédország-Magyarország 24-19, Norvégia–Hollandia 35-13.
origo.hu
Gázolt az InterCity a Nyugati pályaudvaron
