Az iráni–izraeli konfliktus deeszkalációs fázisba lépett közvetlenül a hétvégi amerikai légicsapások után – mondta el a Magyar Nemzetnek Koskovics Zoltán, az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője.
Washington úgy ítélte meg, hogy a sikeres művelet kellő mértékben visszavetette az iráni atomprogramot. Irán célja ebben a háborúban csak az lehetett, hogy a bombázások mielőbb véget érjenek. Így mindkét fél érdekelté vált a háború lezárásában
– magyarázta a szakértő.
Izrael talán nem teljesen elégedett, de az amerikai támogatás hiányában egyéb céljairól lemondott
– tette hozzá.
Koskovics Zoltán szerint Donald Trumpnak kulcsszerepe volt a háború gyors lezárásában.
Egyedül az amerikai légierőnek állt rendelkezésére az a fegyvertípus – a megfelelő hatásfokú bunkerromboló bomba –, mellyel sikeresen lehetett támadni a hegyoldalakba épített iráni nukleáris létesítményeket
– vélekedett.
– Ezt az intenzitású légi háborút sem Izrael, sem Irán nem tudta volna néhány hétnél tovább fenntartani, ám annyi is elég lett volna az olajpiacok megingásához, amit mindannyian fájdalmasan éltünk volna meg minden egyes tankolásnál – hívta fel a figyelmet a szakértő, majd Katarnak a folyamatban játszott szerepére is kitért.
Iránnak muszáj volt megőriznie a látszatot, és csapást mérnie egy nagy amerikai bázisra a térségben. Dohában kézre esett egy ilyen, Katar kormánya pedig stabil, hagyományosan kitűnően teljesít a Közel-Kelet színpadias diplomáciájában. Így viszonylag természetes választás volt arra, hogy a „12 napos háború” utolsó jelenetének otthont adjon
– mutatott rá.
– Irán idejekorán figyelmeztette Katart és az Egyesült Államokat is a támadásra. Komoly kár nem következett be, de látványos képsorokat lehetett forgatni. Az előadás sikeres volt, és ez jelentős mértékben hozzájárult a gyors tűzszünethez – tette hozzá Koskovics Zoltán.
Azzal kapcsolatban, hogy a fegyvernyugvás ellenére miért hallunk továbbra is támadásokról a térségben, a szakértő hangsúlyozta, hogy a tűzszünet kezdeti szakasza mindig ingatag.
Az első napokban, órákban számítani kell arra, hogy a felek megszegik – akár azért, hogy próbára tegyék egymást, akár azért, mert nem ellenőrzik száz százalékban a saját alakulataikat. Ha ilyesmi előfordul, azt érdemes vizsgálni, hogy a kölcsönös válaszcsapások egyre csökkenő intenzitást mutatnak-e. Amennyiben igen, akkor optimisták lehetünk. Ha viszont a kölcsönös támadások az eszkaláció irányába mutatnak, akkor a »tűzszünet« összeomlása csupán idő kérdése
– húzta alá Koskovics Zoltán, aki nem optimista a fegyvernyugvás jövője szempontjából.
Sajnos úgy gondolom, hogy el kell fogadnunk azt, hogy a tartós béke a Közel-Keleten nem elérhető. A legtöbb, amiben bízhatunk, egy dinamikus erőegyensúly kialakulása, ám az ehhez vezető legrövidebb út további konfliktusokkal járhat
– szögezte le.
Komoly nukleáris fenyegetéssel ugyanakkor szerinte csak akkor járt volna a konfliktus a világ számára, ha Irán titokban rendelkezett volna működő atomfegyverrel, és azt be is vetette volna.
Nem így történt, és biztosra vehetjük, hogy erről a harcoló felek előre tudtak
– mondta a szakértő.
Bár »nukleáris létesítményeket« támadtak, ezek egyike sem erőmű volt. Irán egyetlen működő atomerőművét Buserben az oroszok üzemeltetik
– már csak ezért sem válhatott célponttá. Egyébként egy erőmű bombázása esetén is igen valószínűtlen a jelentős sugárzás kialakulása.
Az amerikaiak és az izraeliek is elsősorban urándúsító üzemeket támadták. Mindez igen korlátozott mértékű helyi sugárszennyeződéshez vezethetett még a legrosszabb esetben is – értékelt az Alapjogokért Központ geopolitikai elemzője.
Borítókép: Donald Trump amerikai elnök (Fotó: Getty Images via AFP)
