Csevegés a jarangában

Háltak már pologban? A rénszarvasbundából készült alvósátorban nemtől és kortól függetlenül egymáshoz bújva, konzervbe zárt heringként pihennek a csukcs családok és vendégeik. Keveredik itt az állatbőr savanykás illata a vándorló, mosdatlan emberek testszagával, de ahogy mondják: ahol büdös, ott meleg is van. S a meleg hatalmas kincs a húsz-harminc fokos fagyban! A fogyasztói kultúrába belefásult kalandvágyóknak most felcsillan a szemük, ám aligha hiszem, hogy a civilizáció áldásaitól elkényelmesedett olvasók többsége ezután rohan, hogy befizessen egy csukcsföldi körútra. Nem is kell! Nagy szeretettel kalauzolja ugyanis e világba Erdélyi Péter, aki – mint az odabiggyesztett Eszkimó írói név is jelzi – azonosult az itt élő őslakosokkal.
Az Oroszország északkeleti csücskében élő, a Bering-szoros és az Indigirka között kóborló, főként vadászó és halászó, középtermetű ázsiai népről keveset tudunk. A velük kapcsolatban közkeletű sztereotípiák között ott vannak a képességeiket megkérdőjelező csukcs viccek. Főleg férfitársaságban hallhattunk az egymástól távol élő kis bennszülött közösségekben alkalmazott különböző génfrissítési módszerekről, az időszakos asszonycsere vagy a leányrablás múltba tűnő gyakorlatáról, s kiváltképp arról, hogy errefelé a vendégnek még ma is jár a háziasszony kegye. No meg olvashattunk e zord természeti adottságokkal megáldott szegény vidékről Roman Abramovics kapcsán is, a Chelsea tulajdonosa ugyanis mellékállásban kormányzóként tartotta fenn ezt az autonóm körzetet.
Erdélyi Péter azonban nem ragad le a felszínen. Csukcsföld eldugott szegleteibe visz bennünket, ahol még úgy látják a világot, mint néhány száz éve eleink. Kiváló riporterként megismertet az itt élők mindennapjaival, értő néprajzosként pedig szokásaival, legendáival. Megtudhatjuk, mit csinálnak, miről beszélgetnek a csukcsok a 49 farúdból felállított, hordozható „házban”, a jarangában. Beavat az úgynevezett csontvaj készítésének titkaiba, ízvilágába. A fotókkal bőven illusztrált könyvből az is kiderül, hogy a gazdasági életet és a háztartást illetően a csukcsok két nagy klánra oszlanak. Az egyik a tengerparton él, míg a nomád csukcsok magukat a rénszarvasok népének nevezik, és egész életüket e büszke, de az embernek engedelmeskedő jószággal kötik össze. A csukcsok étrendje majdnem teljesen a rénszarvason alapul, hajlékukat rénszarvasbőr fedi, életük folyását a rénszarvascsordák vándorlása határozza meg. Érdekességként azt is megtudhatjuk, hogy a rénszarvas agancsából készül a pantokrin nevű gyógyszer, amely jótékonyan hat a vérképzésre, gyulladáscsillapító hatással rendelkezik, fokozza az erek falának rugalmasságát, javítja a szellemi-fizikai teherbírást, növeli a libidót, és késlelteti az öregedést. Az agancstalan kedves állatok azonban lehangoló látványt nyújtanak, főleg, ha tudjuk, hogy koronájukat azért vágják le, hogy potencianövelő port készítsenek belőle.
Ez a könyv arról is szól, hogy az ember a legszélsőségesebb viszonyokhoz is képes alkalmazkodni, s milyen kevés elég az élethez. Erdélyi Péter hőseivel megismerkedve bizonyára sokak szívéhez kerül közelebb ez a nép, s a bátrabb olvasók talán már azzal is kacérkodnak, hogy immár személyesen is megismerkedjenek e hideg szívű, mégis földöntúlian vonzó vidékkel.
(Erdélyi Eszkimó Péter: Csukotka – Bálnák, barátok. Napkút Kiadó–Timp Kiadó, Budapest, 2010. Ára: 3750 forint)