Hetvenhárom fővárosi kontra 68 katalán trófea a nemzetközi és a hazai porondról, az örökmérlegen 42 döntetlen mellett 85 Real- és 81-Barca-győzelem. Ez a dicső múlt, amit – ellentétben a szokásos fordulattal – mégis elhalványít a jelen. Mert igaz ugyan, hogy Primo de Rivera, majd Franco országlása alatt a két rivális nemzetiségi konfliktusa politikai töltetet is kapott; hogy az ellenségeskedést még tovább mélyítette az Alfredo di Stéfano megszerzéséért vívott harc, amit természetesen a „királyiak” nyertek; hogy a Puskással, illetve a Kubala, Kocsis, Czibor trióval fémjelzett alakulatok fél évszázada lélegzetelállító csatákat vívtak a BEK-ben is – de ahol Messi és Cristiano Ronaldo gólpárbajára készülhetnek, ott felesleges a múltba révedni.
Legfeljebb a közelmúltba érdemes. Mondjuk a Sport+Markt német ügynökség idei felméréséig, amely szerint a Barcelona mintegy 57,8, a Real Madrid pedig 31,3 milliós szurkolótáborral rendelkezik Európa-szerte – lélegzetelállító adat, a két drukkerhad összege felülmúlja a kontinens legnépesebb állama, Németország teljes lakosságát –, míg a Harvard egyetem 2007-es tanulmánya a teljes földkerekségen 228 millió Real-hívet tart nyilván. Ez egyrészt maga a csoda, másrészt nem csoda, hisz e párharc egészen példátlan. Kétpólusú bajnokságok persze léteznek, Skóciától Portugáliáig, de hogy a világ egyik legerősebb – sőt, a dél-afrikai vb alapján legerősebb – futballnemzetén ilyen megingathatatlanul uralkodhasson két „zsarnok”, az egészen elképesztő.
Ha csak azt vesszük, hogy a 2009/ 2010-es szezonban hazája bajnokságát – az összevetés azért is reális, mert mindenki 38 mérkőzést játszott – a Chelsea 86, az Internazionale 85, míg a Barcelona 99 ponttal nyerte, sőt a Real Madrid is 96 ponttal futott be másodiknak, az már több, mint árulkodó. A helyzet aztán idén ősszel sem változott, hiszen a Chelsea tizennégy forduló után 28 ponttal vezeti a Premiershipet, a Milan tizenhárom mecscsen szerzett 29 pontjával a Série A-t, a Priméra Divisionban pedig 12 játéknap után a Real 32, a Barca 31 ponttal áll. A BL-ben mindketten veretlenül csoportelsők, sőt, a „Blancók” Mourinho érkezte óta 18 tétmérkőzésen nem találtak legyőzőre. (Guardiola fiai a második fordulóban 2-0-ra buktak a Nou Campban az Alicante ellen.)
Mindketten egyre szédületesebb formába lendülnek, ezt legutóbb szombaton bizonyították. A Barcelona Almériában tarolt 8-0-ra – idegenben 1959 óta nem nyert bajnokit ekkora különbséggel –, Messi három góljából a középső a spanyol ligában elért századik találata volt. Ezzel ő a negyedik tagja a Barcelonában a százasok klubjának, amelynek a dobogója így fest: 1. Cesar Rodriguez 195, 2. Kubala László 131, 3. Samuel Eto’o 107. Messi tehát szombat este csatlakozott e legendás trióhoz, majd Madridban alig két órával később Cristiano Ronaldo vágott hármat a Bilbaónak; az 5-1 becsületgóljához a baszkok szerencséje, egyértelmű lesállás elnézése kellett. A Ronaldo–Messi gólpárbaj az őszt és a Priméra Divisiónt tekintve 14-13-ra áll, talán mégis inkább az argentin zsenire mondanánk, hogy megfékezhetetlennek tűnik.
Csakhogy Mourinho tudja, miként kell megfékezni, és ezt tavaly, még az Inter trénereként, a BL-elődöntőben bizonyította is. Ezért az a fura helyzet állt elő, hogy miközben a Real revánsvágyat táplálhat az elmúlt húsz pontvadászatból tízszer első, most is címvédő, legutóbb a Bernabéuban 2-0-ra nyertes Barcelonával szemben, addig a katalánok ugyanígy tüzelhetik magukat Mourinho ellen. Akiben megbízható helyi diagnoszták szerint ugyancsak kifejlődött már a Barca-komplexus – ne feledjük, hajdan e klubnál még sokkal inkább volt tolmács, mintsem másodedző –, aminek a spanyol sajtó külön nevet is adott, ez a barcelonitis.
Hogy könnyebben legyőzhető-e, mint az előidézője maga, az hétfőn kiderül.
Gera betalált, Szalai gólpasszt adott. Az éllovas Dortmund és a Mainz is idegenben gyűjtötte be a három pontot a Bundesliga 13. fordulójában. A Hajnal Tamást nélkülöző dortmundiak Freiburgban fordítottak, míg a Szalai Ádámot végig soraiban tudó mainziak kétszer is hátrányba kerültek, de végül 3-2-re győztek Mönchengladbachban. A magyar csatár egy gólpasszal vette ki a részét a sikerből. A Schalke Raúl mesterhármasának köszönhetően négygólos győzelmet aratott a vendég Werder Bremen felett.
A Premier League 14. fordulójában a címvédő és listavezető Chelsea 1-0-ra kikapott a Birmingham City vendégeként, a Manchester United viszont hazai pályán 2-0-ra legyőzte a Wigan Athletic együttesét, így pontszámban utolérte az éllovast. Az Arsenal hazai pályán már két góllal is vezetett a Tottenham ellen, ám a vendégek 3-2-re fordítottak. A szünetben csereként beállt Gera Zoltán megpattanó lövéséből született gól csak a szépítésre volt elegendő a Fulhamnek a vendég Manchester Cityvel szemben (1-4).
A Serie A 13. fordulójában a címvédő Inter 2-1-re kikapott a Chievo vendégeként, s hátránya a hatodik helyen kilenc pontra nőtt az éllovas Milannal szemben. Koman Vladimir együttese, a Sampdoria 3-2-re nyert a Lecce pályáján, Komant az 55. percben lecserélték. A Vass Ádámmal felálló Brescia 2-1-re kikapott a látogató Cagliaritól, a magyar középpályás 70 percet töltött a pályán. A Juventus a Genoa vendégeként nyert 2-0-ra, a hazaiaknál Rudolf Gergely a 79. percben lépett pályára.
A spanyol élvonal 12. fordulójában Vadócz Krisztián csapata, az Osasuna 1-0-ra nyert a vendég Gijón ellen, a magyar légiós a 88. percben lépett a pályára.
origo.hu
Menczer Tamás: A magyar álláspont változatlan, azonnali és feltétel nélküli tűzszünet és béketárgyalás
