Éjszakából csonka este

Vakulya Eszter
2010. 12. 29. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Elmaradt a világmegváltó népzene éjszakája, amit a Vágtázó Csodaszarvas és a Kerekes Band közös koncertjére hirdetett Grandpierre Attila, és nem azért, mert a két zenekar nem tett meg mindent. Az A38 hajó – nem túl etikusan – két műsort hirdetett meg a néhány órás esti intervallumba, így épp a csúcson dobták ki a közönséget egy hiphopbuli miatt. Az éjszakából így csak csonka este lett.
Először is a Kerekes Band este hétórás kezdése arra volt tökéletes, hogy a közönség az utolsó számokra fusson be, és mire a tömeg átvette a ritmust, már le is zavarták őket a színpadról. Ráadást sem adhattak, ami alighanem példátlan eset a nem olcsó jegyárak mellett. A Vágtázó Csodaszarvas élőben vette fel a legújabb, Csillaglovaglás című lemezét, de őket sem engedték újrázni, amikor az óra elütötte a rájuk kiszabott időt, menniük kellett, és rövid időn belül a termet is kiürítették. Pedig kifejezetten jó ötlet a két zenekar együttes fellépése. Bár jelentősek a különbségek, az alap ugyanaz: a népzene természetes zenei anyanyelvként szolgál, amely hatalmas energiákkal párosul. Zenei párhuzamokat is találunk, mint például a moldvai dallamokat, amelyeket különösen hálás módon lehet felhasználni táncra perdítő feldolgozásokhoz, de a kobza gitárhelyettesítő funkciója is mind közelebb hozza a két zenekar hangzásvilágát.
A Kerekes Band kifejezetten az a zenekar, amelyet exportálni kell. Nem egyszerűen érdemes, hanem szükséges. Zenéjük elég magyar ahhoz, hogy sajátunknak érezzük és a nemzetközi érdeklődés is egzotikusan magyarnak tartsa, ugyanakkor a benne rejlő őserő, zenei anyanyelvtől függetlenül magával ragadó. Az egyetlen ok, amiért még nem skandálják milliók világszerte a nevüket, az az, hogy náluk nincs ének. Manapság a világ ugyanis igényli az emberi hangot, a szót. Fehér Zsombor akár énekelhetne is, a hangja megvan hozzá, furulyaszólóval felváltva egészen új dimenzióba helyezhetné a magyar zenét.
A Vágtázó Csodaszarvas a magyaros hatás mellett az ázsiait is felvonultatja. Itt viszont elsősorban Grandpierre Attila a hangzás egyszemélyes kulcsa. Nem azt mondom, hogy a többiek nem adnak bele eleget, de a különbség akkor is látványos. Az egykori VHK-s dalok életre szóló élményt jelentettek, a Hunok csatája szinte őrjöngő lelkesedést vált ki minden egyes koncerten. Az új számok erősebben kötődnek a népzenéhez, de a koncert alapján sikeres lesz ez az album is.
(Kerekes Band, Vágtázó Csodaszarvas. A38, dec. 17., 19.00.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.