Korábban bármikor kerestük, többnyire elsőre felvette a telefont. Most viszont napokig „üldöztük”, mire sikerült egyeztetnünk az interjút. S egyből kikötötte, a „kérőiről” nem kíván beszélni. Ön változott meg vagy az önt körülvevő helyzet?
– Eindhovenben általában délelőtt van edzésünk. Amikor péntek délben ránéztem a telefonomra, egyből gyanús volt, hogy többtucatnyian kerestek. Ilyenkor rutinosan először leülök a számítógép elé, hogy megpróbáljam kitalálni, mi lehet a felfokozott érdeklődés oka. Akkor dobták be a Juventust. Amivel önmagában természetesen nincs, nem is lehet semmi gondom, megtiszteltetés, ha egy ilyen klubbal szóba hoznak. Ám őszinte leszek, egyelőre nincs érdemi mondanivalóm azzal kapcsolatban, hol folytatom a pályafutásomat. Az olyan, már elnézést, bárgyú kérdésekre, mint hogy szeretnék-e a Juventusban játszani, ugyan mit válaszolhatnék? Mondjam azt, hogy nem? Ezért inkább úgy döntöttem, amennyire lehet, kimaradok a hírekből.
– Másként tenném fel ezt a kérdés. Még bő két évig köti szerződés a PSV Eindhovenhez. Kitölti?
– Biztosan nem.
– Ezt a klubnál is tudják?
– Természetesen. A PSV a személyemben nem csupán egy jó balszélsőt vásárolt, hanem befektetésként egy fiatal tehetséget is, akit, ha eljön az ideje, értékesíteni lehet.
– S mikor jön el az ideje? Már a télen?
– Nem hiszem, erre csak extra esetben kerülhet sor. Ha valaki nagyon sokat ígér, s ha a PSV is tud igazolni valakit a helyemre. Idény közben az edzőm sem szívesen engedne el, hiszen sok a feladat, idén végre ismét harcban vagyunk a bajnoki címért, továbbjutásra állunk az Európa-ligában, s talán nekem is egyszerűbb lenne a helyzetem, ha nem menet közben, néhány nap alatt kell beilleszkednem, hanem a nyári felkészülés alatt van időnk megismerni egymást az új csapatomnál.
– Tudja, hogy mekkora az értéke a nemzetközi piacon?
– Hallok egy s mást, de helyesebb, ha a mértékadó Transfermarkt.de felméréséből indulunk ki. Ez alapján valahol tíz- és tizenkétmillió euró között.
– Csinos, magyar viszonylatban rekordösszeg, ám ha egy Juventus szintű klub vet szemet önre, annak megfizethető. Egyetért ezzel?
– Magam is így gondolom. Ezért is merem kijelenteni, hogy a nyáron valószínűleg eligazolok. Ez közös érdekünk a PSV-vel, hiszen ha még egy évet maradnék, akkor már nem kérhetne értem jelentős összeget a klubom.
– Talán egy éve mondta ki, az álma az, hogy a Real Madridban játsszon. Beteljesülhet?
– Tisztában vagyok vele, hogy a Realba, pláne most, a nyári erősítések után nagyon nehéz bekerülni. Többen kérdezték már, sőt volt, aki a szememre is vetette, hiba volt ezt kimondanom. Én nem bántam meg. Ki kell tűzni célokat, amelyekért érdemes küzdeni. Természetesen nem leszek csalódott, ha a következő csapatom nem a Real Madrid lesz, de még kellőképpen fiatal vagyok ahhoz, hogy álmodozhassak erről.
– Csapatokról a kérésének eleget téve nem faggatom, az egyes bajnokságok között azonban létezik-e az ön számára különbség?
– Úgy érzem, nem csak a Real miatt, a spanyol feküdne a legjobban nekem. Az olasz is tetszik, s amióta a Hamburg ellen telt házas meccset vívtunk, a németről is megváltozott a véleményem, Angliában pedig ki ne szeretne játszani? Elsősorban az ajánlatok határozzák meg a lehetőségeket, de nagyjából ez a sorrend.
– A napokban jelentették be, hogy Afellay a PSV-ből a Barcelonába igazol, de mindenki előtt ismert, hogy Romario, Ronaldo és Van Nistelrooy is Eindhovenből indult a világhír felé. Lassan három évet tölt el a holland csapatnál, belülről látva a klubot meg tudja-e mondani, mit csinálnak ott jobban, mint a vetélytársaknál?
– Érdekes, Hollandiában az Ajaxot tartják a tehetségnevelés és az ügyes igazolás mintaképének, ám a PSV legalább olyan jól működik. Ráadásul a miénk sokkal családiasabb klub, elkerülik a zajos botrányok. Én csak azt mondhatom, minden abszolút professzionálisan megy nálunk.
– Bár az Ajaxszal való összehasonlításban nem mondható pártatlannak…
– Így igaz. Először az Ajax érdeklődött irántam, a megfigyelője ott volt az olaszok elleni válogatott meccsen 2007 nyarán, amelyen gólt rúgtam, elég jól ment a játék. Majd megnéztek egy bajnokin is, amelyen valóban nem tündököltem, s azzal álltak el a szerződtetésemtől, hogy a Dzsudzsák nem elég jó. A PSV-nél másként gondolkoztak, s miután az Ajax lemondott rólam, egyből szerződtettek. Nem tagadom, az Ajax elleni találkozók nekem emiatt különösen fontosak, szerencsére eddig valahányszor tudtam bizonyítani, mindig rúgtam gólt a legfőbb riválisunknak. Erre készülök a hét végén is. (Nem sikerült, a meccs 0-0-ra végződött, ami a PSV számára kedvező – a szerk.)
– A 2009. augusztusi, 4-3-ra megnyert találkozó a többi Ajax-meccs közül is kiemelkedik. Két gólt szerzett, adott egy gólpasszt, s a Goal.com mértékadó szaklap az adott héten a világ legjobb játékosának választotta. Mit érzett akkor?
– Nem élek a díjak, kitüntetések bűvöletében, de ez megütött, hiszen a Goal. com világszerte elismert újság, s nem akárkit, Didier Drogbát előztem meg.
– A pályája összességében egyértelműen felfelé ível, egyszer azonban megtorpant, amikor 2008 őszén Huub Stvens kihagyta a csapatból. Okkal?
– Akkor mérges voltam, ma már azt mondom, igen, okkal. Nem tagadom, amikor 2008 nyarán két hónap szabadságot kaptunk meghatározott programmal, fittyet hánytam rá. Sztárként jöttem haza, és úgy is viselkedtem. Strandra jártam, buliztam, mozgásként beértem a lábtenisszel. Stevens egyből kiszúrta, hogy valami nincs rendben velem. Folyamatosan szapult, hogy több kell, több kell, amire persze én megorroltam. Nem is bántam, amikor megváltak tőle a PSV-nél. Ma viszont már tudom, hogy hálával tartozom neki. Visszahozott a földre, ő fizettette meg velem a tanulópénzt a profi világban.
– Összességében olcsón megúszta.
– Igen, sőt, ma már inkább befektetésként fogom fel.
– Huszti Szabolcsnak is hálával tartozik, nemde? Mintha felszabadult volna attól, hogy megszűnt a versengés kettejük között: ki legyen a balszélső a válogatottban.
– Szabika már 2007-ben segített nekem. Ha nem hagyja el a válogatottat, nem biztos, hogy játszom a már említett, olaszok elleni meccsen, ami megalapozta a karrieremet. Talán meglepő, amit mondok, de kifejezetten jó a viszonyunk, sajnálom, hogy úgy döntött, megírja az ominózus levelét. Abban viszont lehet igazság, hogy azóta felszabadultabban játszom.
– Mindenesetre azóta három gólt is rúgott. Előtte viszont huszonnyolc válogatott mérkőzésen csak kettőt, ami a klubstatisztikáihoz képest kevés. Egyetért vele?
– Igen, kicsit bánt is a dolog. Tudom, idehaza sokan nem törődnek azzal, hogyan játszom a PSV-ben, s inkább azt emlegetik fel, hogy a válogatottban adós vagyok a jó teljesítménnyel. Az ősszel végre megkezdtem a törlesztést.
– S arról mi a véleménye, amit több edzője is a szemére vetett, miszerint védekezésben többet kellene nyújtania?
– Csatár vagyok. Tudom, a mai futballban már mindenkinek ki kell vennie a részét a védekezésből, de nem mindegy, hogy milyen arányban. Az edzőimet igyekszem meggyőzni arról, hogy kamatozik, ha kevesebbet kell visszajönnöm, elöl hasznosabb vagyok. Nehezen viseltem, amikor Svédországban Egervári Sándor a szünetben lecserélt. Ám arra nagyon jó volt ez az eset, hogy leültünk, s hosszasan elbeszélgettünk.
– Sikeres őszön van túl a válogatott, mit vár a folytatástól?
– Tudnunk kell, hol a helyünk. A finnek elleni győzelem után Philip Cocu azzal fogadott Eindhovenben: hallom, már Hollandiában is nyerni akartok. Pedig egyikünk sem mondott ilyet. Nem szabad átesni a ló túloldalára. Félre ne értsenek, szó sincs arról, hogy eleve feladnám a hollandok elleni két meccset. De nekünk nem őket kell megverni. Hanem a svédeket és a finneket idehaza. Ami sokkal fontosabb a második hely szempontjából.
– Bár utólag nem lehet panaszunk a litvánok elleni mérkőzésre, de őszintén, a tétmeccsek sorozatában nem nyűg egy barátságos parti?
– Nekem cseppet sem, mert mindig örömmel jövök haza. Nem mondom, ha nekünk kellett volna Litvániába utazni, akkor talán kicsit morogtunk volna, de hazai közönség előtt mindig élmény játszani. Kisebb sérüléssel csatlakoztam a kerethez, ráadásul szombaton az Ajax elleni rangadó vár rám, aminek a jelentőségéről már szóltam, ezért úgy volt, hogy egy félidőt, legfeljebb egy órát játszom. A sérülések miatt úgy alakult, hogy végig pályán maradtam, amit persze nem bánok, a gólom a kihagyott helyzetekért is kárpótol. A PSV-nél sem orrolhatnak meg rám, hiszen jókedvűen, erőtől duzzadva térek vissza.
– Egy hete, amikor hazaért, egyből egy jótékonysági eseményen vett részt, az edzőtáborban, majd a meccs után is több interjút adott. Ha minden igényt kielégítene, egész nap nyilatkozhatna. Van magánélete?
– Persze, hogy van… Őszintén? Nincs. Bárhová megyek, mindenütt felismernek. De engem ez nem zavar, tudom kezelni a helyzetet. Aki nem tudja, az ne válassza ezt a pályát. Az ismertség ezzel jár. Én élvezem, hogy sztárfutballista vagyok.
origo.hu
Szentkirályi Alexandra: A Fidesz-KDNP a budapestiekért dolgozik
