Energikus szleng

A N Y A N Y E L V Ü N K

A szokatlan nyelvhasználat értékelése lehet kedvező, semleges és elítélő. A megítélésben szerepe lehet az előítéletnek, a személyes vonzalomnak, ízlésünknek – azonban tudni kell minderről, hogy nélkülöz minden, a nyelvre vonatkozó tudományos alapot. Azonban ezek mégis fontosak lehetnek a nyelvészek számára, hiszen kitűnő mutatói az egyes nyelvi jelenségekhez fűződő attitűdnek.
Mindez jelentkezhet például az új szavak megjelenésében. Az egyik általam igen tisztelt szépíró a következőket írta. „Borbarát? Gerincbarát? Gyűlöletbeszéd? Ha ezeket az új, divatossá vált szóösszetételeket hallom, lúdbőrözni kezd a hátam közepe. Erőltetett plakátszó valamennyi. Az újságoldalt, amelyen ilyen csinálmányszavakat találok, mindig összetépem.” Erről az jutott eszembe, hogy az elmúlt évben Adán, Szarvas Gábor szülővárosában tartottam előadást az új szavakról, s bizony a hallgatóság hozzászólásában némi ellenérzésének adott hangot, amikor hallotta az új, esetenként viszonylag ritkán használatos szavakat. Megértem, azonban tudjuk: csak a holt nyelv nem változik.
Ennél még erőteljesebb elutasítás érzékelhető akkor, amikor azzal szembesülünk, hogy a szleng, sőt vulgáris nyelvi elemek beáramlanak a nyilvánosságnak szánt szövegekbe, országos napilapok cikkeibe, köztiszteletben álló személyek nyilatkozataiba. Például: nagy pénzt kaszált. (De aktuális!) Ezt a nyelvészeti szakirodalom stílustörésnek is nevezi. Még inkább meghökkenhetünk, amikor azt olvassuk a moziműsorban egy belga film címeként, hogy (és mostantól elnézést kérek az olvasóktól, de le kell írni) Szarul állnak a dolgok; vagy egy virsli márkaneve Falni jó!, egy energiaitalé pedig az, hogy Leszarom. Bár kétségtelen, ez is a változások sorába tartozik, a szalonképtelen kifejezések szalonképessé avanzsáltatnak, bár tőlem menlevelet nem kapnak, még ha konzervatív vagyok is ezáltal, vagy merő „archaizmus”.
S még inkább csodálkozással vegyes megdöbbenésként ért az, amikor az egyik énekestehetség-kutató versenyben a műsorvezető hölgy bájos, kedves, hamvas megjelenésével össze nem egyeztethető módon azt mondta a képernyőt néző férfiaknak, hogy legyenek tökösebbek, szavazzanak, szavazzanak. Még ha egy Feró keresztnevű mentor szájából hangzott volna el… Tehát nemcsak a hallgatóság, a beszédszituáció, a kommunikációs színtér lényeges e tekintetben, hanem a beszélő, a megszólaló is.
Kétségtelen, hogy manapság már nemcsak a beszélt nyelvben jelenik meg a szleng, trágár kifejezések sora, hanem feliratokon, plakátokon, azaz az írott nyelvhasználatban is. A szlengkutatók hiába hangoztatták, hogy a nyelvi jelenségek nem tartoznak se az erkölcs, se az esztétikum kategóriájába, ahogy egy tudományos vizsgálatban egy fizikai törvényt sem lehet erkölcsösnek vagy erkölcstelennek, szépnek vagy csúnyának nevezni. A nyelvhasználók többsége nemtetszéssel fogadja az argóelemek bekerülését a nyilvános nyelvhasználatba. Márpedig tudjuk: a közönséget nem lehet leváltani…