Futballra szakosodott multinacionális cég

Múlt csütörtökön a Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) végrehajtó bizottsága úgy határozott, hogy a 2018-as labdarúgó-világbajnokságot Oroszország, a 2022-est pedig Katar rendezze. Az óriás és a törpe. A döntés mozgatórugóit kereső, véleményeket idéző összeállításunkban egy oroszokról szóló zürichi helyszíni riport és egy katari témájú jegyzet is helyet kapott.

Drang nach Osten – nem lehetünk annyira naivak, hogy azt gondoljuk, a FIFA végrehajtó bizottságának tagjai tájékozottak a középkorban tapasztalt német keleti irányú terjeszkedés fogalmával kapcsolatban. Franz Beckenbauer még bizonyára, de mondjuk az egyiptomi Hany Abo Rida vagy a Trinidad és Tobagó-i Jack Warner aligha… Ettől még erősen kelet felé pozicionálták a világ egyik legnagyobb sportszervezetét, s egyben a földkerekség talán legkomolyabb sporteseményét. Duplán is, hiszen a futballtörténelem során első ízben döntöttek egyszerre két világbajnoki helyszínről. A nagy sietség oka lapunk korábbi számaiból kiderülhetett: jövő nyáron tisztújítás lesz a FIFA-ban, így minden korrupciós vád és lebukás ellenére a jelenlegi vezetőség érdekében most kellett tető alá hozni a voksolást.
Első ránézésre a végeredmény meglepetés, ám ha abból indulunk ki, hogy a fogadóirodák a döntés előtt az oroszoknak és a katariaknak adták a legnagyobb esélyt, akkor mégsem. Szombati számunkban idéztük az angol válogatott védő, Rio Ferdinand egyszerűségében is nagyszerűen megfogalmazott kételyeit – „Mi kaptuk a legkevesebb szavazatot, kettőt. Hogy a f…ba?!” –, valamint azt a vélekedést, hogy beruházások lehetősége döntött a házigazdákról. A világsajtóban szemezgetve talán a portugál Publico című lap találta fején a szöget leginkább, túllépve a vesztesek traumáján: „Ha a siránkozást félretéve megpróbálunk tiszta fejjel gondolkodni, rájövünk, hogy a FIFA éppen úgy cselekedett, ahogy egy multinacionális cégtől elvárható: kizárólag a sokszínűséget és a profitot tartotta szem előtt.”
Erről van szó: a sportág irányító szervezete rég nem más, mint egy maximális haszonra törekvő nemzetközi vállalat, még ha papíron nonprofit alapon működik is, s nem csúcsmenedzserek, hanem a földkerekség különböző sarkaiból összeverbuvált, így vagy úgy befolyásolható sportdiplomaták hozzák a döntéseit. Ám a FIFA fő támogató cégeit valóban csúcsmenedzserek irányítják, s innen már nem nehéz eljutni az üzleti alapú gondolkodásig. A döntési mechanizmusba kódolt korrupció igazából csak mellékszál, amíg világ a világ, mindig lesznek egy ilyen népes és színes testületnek megvesztegethető tagjai. Rio Ferdinandnak és az angoloknak üzenhetjük, örök igazság, hogy sokkal kevésbé éri meg leleplezni a döntéshozókat, mint lefizetni…
Sepp Blatterék persze értelemszerűen nem ezt, hanem a nyitást hangsúlyozzák, azt, hogy olyan helyre viszik a nagy seregszemlét, ahol még sosem volt, Kelet-Európába, illetve a Közel-Keletre. Hogy az egyik ország óriás, a másik törpe? Hogy minden szinte csak maketten létezik? Ezúttal ez nem számított. Oroszország a 2014-es téli olimpia megszerzése után egy sportban is erősödő, csaknem százötvenmilliós világhatalom magabiztosságával és lendületével kampányolt. Háttérbe szorult, hogy a tervezett helyszínek közül mondjuk a fekete-tengeri Szocsi és a szibériai Jekatyerinburg két és fél ezer kilométerre fekszik egymástól, s hiányzik a komoly utazási infrastruktúra. A pénz és az elhivatottság viszont nem.
Utóbbi kitétel a katariakra is vonatkozik, akik bizonyos szempontból ellentétes problémákkal küzdenek. Ott az ország túl kicsi, hatvan kilométeren belül elhelyezni a stadionokat és a szurkolók százezreit nem lesz egyszerű mutatvány. A tervek viszont a bárka vagy kagyló alakú hipermodern, légkondicionált stadionokról lenyűgözők, az viszont utópisztikus – vagy inkább nonszensz –, hogy a vb után leszerelnék az arénákat (hiszen nincs rájuk szükség), s el-, illetve odaadnák az érdeklődőknek… Azt persze senki sem említette, hogy az olaj (s vele a pénz) záros határidőn belül elfogyhat, vagy éppen más, megújuló energiaforrások kerülhetnek előtérbe, s akkor már nem lehet ilyen felesleges hívságokra hatalmas összegeket költeni. A fő hívó szó egyelőre mégis az ötvenmilliárd dolláros beruházási lehetőség, de látványos kampányfilmjükben a derék arabok áldoztak a nagypolitika oltárán is, hiszen Izraelt egy zsidó kisfiún keresztül külön meginvitálták a majdani katari eseményre.
A szavazás miatt csalódott amerikaiak most az olajdollárokat emlegetik, elfeledve, hogy ők a „kóladollárok” miatt Athén helyett rendezhették meg (egyébként pocsékul) az 1996-os aranyolimpiát Atlantában. Igaz, erről nem a FIFA döntött, hanem egy másik multinacionális cég, a NOB.