Növekszik a feszültség az amerikai–orosz kapcsolatokban, noha az elmúlt napokban sor került a hatodik telefonbeszélgetésre a két államfő között, ami sikertelen volt.
Trump békét akar. Ezt az indiai–pakisztáni konfliktusban hamar elérte. Ugyanez a célja a Közel-Keleten is. Ott bonyolultabb a helyzet. A világ döntően Gázáról beszél, ahol az USA gyors megállapodásban bízik. Az izraeli kormányfő washingtoni útján, ahol két ízben is tárgyalt Donald Trumppal, a megállapodás alapjaiban egyetértettek. Gyors fogolycsere, a Hamász szabadon engedi a még élő zsidó túszokat és átadja a halottakat, Izrael szabadon bocsát palesztin foglyokat és kezdetét veszi a hatvannapos tűzszünet. A „hogyan tovább?”-ról már eltérnek az elképzelések. Katar, amely az egyik közvetítő Izrael és a Hamász között, már elküldte képviselőjét Washingtonba, hogy előkészítse a tárgyalásokat.
Ez a folyamat az orosz–ukrán fronton sokkal nehezebben halad előre. A két elnök, az amerikai és az orosz telefonbeszélgetésén az álláspontok nem közeledtek. A sikeres isztambuli tárgyalások után sor került és most is folyamatában van a hadifoglyok és a halottak kölcsönös cseréje. De ezek a kérdések minden fontosságuk ellenére is csak periférikusak.
A fő kérdések orosz megítélés szerint az eljövendő határok ügye, ahol az oroszok ragaszkodnak a Krím félszigethez és a négy kelet-ukrajnai megyéhez, ahhoz, hogy Ukrajna nem lehet a NATO tagja és nem lehet atomfegyvere. Az ország csak semleges külpolitikát folytathat a jövőben. Jelenleg a legismertebb európai semleges államok közül kettő, Svédország és Finnország belépett a NATO-ba és továbbra is semleges maradt Ausztria, Svájc, Málta és Ciprus.
Oroszország ragaszkodik ahhoz is, hogy az ukrán politikai életből távolítsák el a szélsőségesen jobboldali erőket. Érdekes, hogy sohasem Moszkvára hivatkozva, de Varsó is elégedetlen részint a Nyugat Ukrajna-politikájával, ahol Lengyelországot számos fontos megbeszélésről kirekesztik, miközben a lengyel keleti határokon keresztül történik az ukrán utánpótlás döntő része, részint mivel a lengyel megítélés szerint Ukrajna nem hajlandó saját, a második világháborúban elkövetett orosz-, lengyel- és zsidóellenes tömeggyilkosságaival szembenézni.
Az ukrán megítélés köszönőviszonyban sincs az orosszal. Ahol csak lehetséges, fellépnek Moszkvával szemben. Újabb és újabb szankciós csomagokat követelnek, Észak-Afrikában katonailag, Azerbajdzsán esetében diplomáciailag hátráltatják az orosz célokat.
