Ön Lázár János frakcióvezetővel együtt júniusban kezdeményezte az alkotmány-előkészítő eseti bizottság létrehozását az Országgyűlésben. A grémium a héten befejezte munkáját: elfogadta és a parlamentnek beterjesztette az alaptörvény szabályozási elveit. Hogyan jellemezné a testület tevékenységét?
– A bizottság, amelynek magam is tagja voltam, 15 oldalas határozati javaslatban összegezte álláspontját. Féléves munka végére tettünk most pontot. Úgy vélem, minden olyan elvet sikerült megfogalmaznunk, amely a további jogalkotás alapja lehet. A javaslat egyes kérdésekben többféle megoldásra is lehetőséget ad, egészében véve ugyanakkor megőrzi az alkotmányos alapértéket. Megdőltek azok a kritikák, amelyeket – mások mellett – jogtudósok és közszereplők igaztalanul, a szöveg ismerete nélkül hangoztattak.
– Melyek a koncepció főbb elvei?
– Az a szándékunk, hogy a mostani ideiglenes alkotmányt végleges, stabil alaptörvény váltsa fel. Rövid, tömör alkotmányt kell elfogadni. A fontos részletkérdéseket sarkalatos törvények szabályoznák. Ilyen rendelkezne az Országgyűlés működéséről, a kormányról, az igazságszolgáltatásról, a közigazgatásról és a választójogról.
– A határidő nagyon szoros. Úgy tudni: jövő tavasszal az Országgyűlés dönteni fog a törvényszövegről. A vitában eddig sokan felhozták, másutt 50-60 évig dolgoztak az új alkotmányon. Mi a véleménye erről?
– Nem attól lesz jó egy alkotmány, hogy évtizedekig dolgoznak rajta. Szerintem az egy évig tartó kodifikációs folyamat sem rövid. Volt szerencsém találkozni az Európai Parlament alkotmányügyi szakembereivel, ők is felvetették, nem túl kevés-e az idő. Én megpróbáltam meggyőzni őket arról, hogy nem. A hozzánk hasonló sorsú nemzetek – a lengyelek, a románok, a csehek, a szlovákok – húsz évvel ezelőtt meghozták végleges alaptörvényeiket. Nem úgy jártak el, ahogy mi 1989-ben, amikor is az Országgyűlés ideiglenes alkotmányt szavazott meg.
– Melyek a jogalkotás következő lépései?
– Február 14-én ülésezik első ízben a parlament. A héten beterjesztett javaslatról addig a képviselők és a kormány is kialakíthatja az álláspontját. Február közepén megkezdődhet a koncepció vitája. Közben a kabinet hozzáláthat a törvényszöveg kidolgozásához. Ennek megvitatására március közepétől lesz mód. A parlament április 25-én, a legutóbbi országgyűlési választás évfordulóján elfogadhatja Magyarország új alkotmányát. Ezek persze most még csak tervek, ám szerintem ehhez kellene tartani magunkat.
– Az alkotmányhoz kapcsolódó fontos jogszabályokat, vagyis az úgynevezett sarkalatos törvényeket mikor fogadhatná el a parlament? Melyik ezek közül a legsürgősebb?
– A választási rendelkezéseket záros határidőn belül meg kell hozni. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert az Országgyűlés korábban úgy döntött, hogy a következő alkalommal 200 fős parlamentet kell választani. Új szabályt fogadott el a törvényhozás a kisebbségek képviseletéről is. Mindezt csak új választójogi törvény tudja átültetni a gyakorlatba. Dönteni kell arról is, miképpen vehetnek részt a határon túli magyarok az országgyűlési választásokon. Úgy vélem, hogy a jövő esztendőben minderről sarkalatos törvényben kell rendelkezniük a képviselőknek. Az alkotmányhoz közvetlenül kapcsolódó más fontos jogszabályok kimunkálása is elkezdődhet.
– Az ellenzék az utóbbi időben kivonult a 45 tagú előkészítő bizottságból. Lehet, hogy az alkotmány így valóban a kormánytöbbség alaptörvénye lesz?
– Az ellenzék az utóbbi másfél hónapban aktuálpolitikai okokból nem vett részt az eseti bizottság munkájában. Szerintem könnyelmű döntést hoztak, amikor otthagyták a testületet. A véleményüket természetesen ismerjük. Bízom benne, hogy a parlamenti vitában részt vesznek, s álláspontjukat módosító indítványként előterjesztik. Az eseti bizottság munkacsoportjai közül egyébként nem egynek ellenzéki politikus volt a vezetője. Az alkotmányos alapértékekről, az igazságszolgáltatásról, a közpénzügyekről eredetileg Schiffer András (LMP), Bárándy Gergely (MSZP) és Nyikos László (Jobbik) elnökletével fogalmazták meg javaslataikat a képviselők.
– Megemlítené a koncepció legfontosabb újdonságait?
– Három kérdéskört látok ilyennek. Az egyik, hogy a köztársasági elnök akkor is feloszlathatná a parlamentet, ha ezt súlyos bizalomvesztés miatt előálló alkotmányossági, politikai válság indokolja. Most erre nincs lehetőség. A másik elképzelés szerint a képviselőház az új miniszterelnök megnevezése nélkül is visszahívhatná a kormányfőt. Ez a konstruktív bizalmatlansági indítvány kiiktatását jelentené. A harmadik: az alkotmányt csak két, egymást követő Országgyűlés kétharmados többsége módosíthassa. Utóbbi szabály a stabilitást szolgálná. Én egyetértek ezzel a javaslattal, bár nem biztos, hogy ezt a parlament elfogadja majd.
– Valahol szabályozni fogják, mi az a politikai, alkotmányos válság?
– Ezt nem feltétlenül kell szabályozni. A koncepció a köztársasági elnökre bízná a helyzet megítélését. Amikor az államfőt az Országgyűlés megválasztja, nyilván mérlegeli, hogy akit a bizalmával felruház, nem fog visszaélni az alkotmányos jogokkal. Az Országgyűlés feloszlatásának ilyen lehetősége a nemzetközi gyakorlatban nem példa nélküli, csak nálunk volt eddig tabutéma, mégpedig az MDF– SZDSZ-paktum hatására.
– A közjogi méltóságok nem mindig állnak a helyzet magaslatán. Elég csak az elmúlt húsz év eseményeire gondolni.
– Valóban, az első szabadon választott kormányt az 1990-es taxisblokád idején megpróbálták megbuktatni. Ez nyílt, alkotmányellenes akció volt, sajnos a köztársaság akkori elnöke a demonstrálók és a jogellenesség oldalára állt. Göncz Árpád az alkotmányos, legitim kormánnyal szemben a súlyos bűncselekményt megvalósító, illegitim megmozdulást támogatta. A polgári engedetlenségnek mondott akciót védelmébe vette az akkori ellenzéki párt, az SZDSZ elnöke, Kis János is. Amikor pedig a törvényes kormány technikai eszközökkel, a honvédség segítségével megpróbálta a járműveket az útból elmozdítani, a köztársasági elnök kijelentette, hogy ő mint a haderő főparancsnoka erre nem ad engedélyt. Azóta régi demokráciákban is számtalan példa volt rá, hogy az útkereszteződésekből egyszerűen széttolták a sztrájkolók kamionjait. A taxisblokád az elmúlt húsz év legkomolyabb politikai, alkotmányos válságának tekinthető. Az eset arra figyelmeztet, hogy nem mindegy, ki az ország köztársasági elnöke.
– Az SZDSZ politikusai többször cáfolták, hogy a kormány távozását szerették volna elérni.
– Ott voltak a hidaknál, erről dokumentumok szólnak. Kis János annak idején kijelentette, hogy a kormánynak le kell mondania, hiszen elveszítette a legitimitását. Az államfő a helyzetet úgy próbálta megoldani, hogy közkegyelmi törvény elfogadását javasolta az Országgyűlésnek. Féltek az általános nyomozástól, hiszen tömeges jogsértések történtek az országban. Az MDF-kormány ezt végül lenyelte.
– Hogyan érti ezt, hiszen akkor ön volt az igazságügyi miniszter? A közkegyelmi törvényt az ön tárcájának kellett volna kidolgoznia.
– Én egy alkalommal olyan törvénytervezetet találtam az asztalomon, amely közkegyelmet javasolt a taxisblokád résztvevőinek. Mondhatnám: ismeretlen tettesek helyezték oda, de a kormány ezt természetesen nem terjesztette be. Végeredményben azoknak javasoltunk volna kegyelmet, akik a megdöntésünket akarták elérni.
– Beszélhetünk-e arról, hogy 2009 tavaszán, Gyurcsány Ferenc távozása idején alkotmányos, politikai válság volt, hiszen a kabinet teljességgel elveszítette a társadalom bizalmát? A kormányfő konstruktív bizalmatlansági indítvány segítségével maga kezdeményezte saját visszahívását.
– Ezt a joggal való visszaélésnek nevezhetjük. Egy alkotmányos intézmény visszaélésszerű alkalmazása történt meg. Az akkori parlament ezt lehetővé tette. Nem volt tiszta a korábbi miniszterelnök, Medgyessy Péter elmozdítása sem. Ezzel szemben 1993 decemberében, Antall József kormányfő halála után szabályszerűen zajlott le a kormányváltás. Néhány napon belül eldőlt, hogy Boross Péter lesz az új miniszterelnök. Az akkori kabinet és benne jómagam, valamint a frakcióvezetés abban állapodtunk meg, hogy a kormányfő halálát követően a lehető legrövidebb időn belül parlamenti úton megoldjuk a kérdést. Boross Péter belügyminiszter és miniszterelnök-helyettes akkor már hosszú ideje a nagybeteg Antall József helyett vitte az ügyeket.
– Hivatalba lépése óta a kétharmados kormánytöbbség tíz alkalommal módosította az alkotmányt. A hasonló, gyakori változtatásnak szeretnék elejét venni azzal, hogy az új alaptörvényt csak két egymást követő parlament kétharmados többsége módosíthassa?
– Úgy vélem, a legutóbbi módosítások elkerülhetetlenek voltak. Szokatlan például, hogy az Alkotmánybíróság költségvetési, kormányzási kérdésekben is vétót emeljen a kormány és a parlament többségi döntése ellen. Ezért kellett ezt a lehetőséget megszüntetni. A gyakori módosítás ugyanakkor nem cél, hiszen az alaptörvénynek stabilan kell rendeznie a viszonyokat.
– Ön nemrégiben azt ígérte: semmisségi törvényt nyújt be a 2006-os elítélések ügyében. A bíróság nem peres eljárásban felülvizsgálná és megsemmisíthetné azokat az ítéleteket, amelyeket rendőrségi jelentések vagy rendőri vallomások alapján hoztak meg.
– A Jobbik ezekben az ügyekben közkegyelmi törvény elfogadását szorgalmazza. Én ezzel nem értek egyet. A semmisségi eljárást tartom elfogadhatónak. A kegyelem ugyanis azt jelenti, hogy az érintett személy elkövette a bűncselekményt, csak az állam elengedi a büntetését. Az őszödi beszéd után, 2006 őszén olyan eljárások indultak, amelyeknek semmiféle alapjuk nem volt. A rabosított személyek közül sokan sem bűncselekményt, sem szabálysértést nem követtek el. Ügyüket semmisségi eljárásban kellene felülvizsgálni. A bíróság nem tartana tárgyalást, hanem az aktákból megállapítaná, hogy a felelősségre vonásra rendőrségi jelentés vagy rendőri vallomás alapján került sor, s megsemmisítené, eltörölné a végzéseket, ítéleteket. Az elítélt személyeket nem kellene újból beidézni, megkérdezni, meghurcolni, az előző évek eljárásai így is sok méltánytalanságot okoztak nekik. Többen még ma is félnek, a nevüket sem merik elmondani. A törvénytervezet első változata már elkészült, jelenleg az indokláson dolgozunk. Ezután a javaslatot beterjesztjük az Országgyűléshez.
– Vajon hány ügyet érinthet a mostanában csak lex Balsaiként emlegetett semmisségi törvény?
– Kétszáz és négyszáz között, beleértve a szabálysértési ügyeket is. Ez nem kevés, hiszen a hajdani eljárások egy hónapon belül, 2006 szeptemberében és októberében kezdődtek. A rendszerváltozás után, igazságügyi miniszteri működésem idején három semmisségi törvényt fogadott el a parlament. Ezek az 1945 és 1989 közötti időszak egyes koncepciós döntéseit semmisítették meg.
– Ön hajdan az MDF egyik alapító tagja volt. Négy politikustársával együtt 2004-ben – Dávid Ibolya elnöksége idején – Herényi Károly frakcióvezető kizárta a párt parlamenti képviselőcsoportjából. Hogyan tekint most az MDF-re?
– Nekem már 2004 őszén megszakadt minden kapcsolatom az MDF-fel, a vezetőkkel később csak a bírósági tárgyalásokon találkoztunk. A per azért folyt, mert jogsértően távolítottak el a frakcióból. Ehhez persze szükség volt Szili Katalin MSZP-s házelnök és az Országgyűlés szociálliberális többségének közreműködésére is. Először a szocialista Csiha Judit vezette ügyrendi bizottság tárgyalta az ügyünket, a testületnek mások mellett tagja volt Wiener György (MSZP) és Bőhm András (SZDSZ). Ajánlásukra hozta meg a Ház a döntését. A bíróság ezt törvénytelennek találta. Utóbb kizárták Lezsák Sándort és Balogh Lászlót is. Ezután még tíz képviselő távozott, és később, miután egy ideig függetlenek voltunk, csatlakoztunk a Fideszhez.
– A rendszerváltó párt a héten elhangzott bejelentés szerint felveszi a Jólét és Szabadság nevet. A legutóbbi idők másik híre, hogy Dávid Ibolya és Herényi Károly – Szilvásy György volt titokminiszterrel együtt – hamarosan bíróság elé áll, az ügyészség legalábbis vádat emelt ellenük. Mit szól ezekhez a fejleményekhez?
– A volt vezetők esete krimibe illő. Ami a névváltoztatást illeti: örülök, hogy a mostani alakulat nem rongálja tovább a régi nevet. Semmi közük nincs már ahhoz, ami az MDF annak idején volt. A Magyar Demokrata Fórumot ezután is a politikatörténet fontos szereplőjeként tartják majd számon, a párt kálváriája azonban véget ért. Az MDF levonult a politika színpadáról.
Ukrajna
Ukrajna megfenyegette Magyarországot
