Évtizedeken át Marék Veronika Boribon-sorozata volt az egyetlen olyan mese, amely a gyerekek mindennapjaiból merített. Mára a helyzet megváltozott: sok olyan könyv jelenik meg, amely egyszerű mesékkel és fantáziadús illusztrációkkal próbál közel férkőzni a gyerekekhez.
Nehéz megjósolni, mi lesz az egyszerűsítő hullám hozadéka, ahogyan az sem tudható pontosan, mit őriznek meg a gyerekek egy-egy történetből, legyen az népmese, műmese, vers, esetleg jelzésszerű szövegekkel ellátott képeskönyv. – Nem túlzás az állítás: gyermekirodalomhoz nyúlni hajmeresztő kísérlet. Gyerekeknek írni nagyobb dolog, mint élő klasszikusnak lenni a felnőttek körében. A felelősségről nem is beszélve, hiszen ezek a könyvek fogják meghatározni a következő nemzedék nyelvi kultúráját – vélte Kulcsár Szabó István irodalomtudós az Írók Boltjában tartott rendezvényen, ahol irodalmárok és szerzők mutatták be a Csodaceruza új könyveit.
Paulovkin Boglárka és Rofusz Kinga fiatal illusztrátorok, mindketten inkább a képi világ, mint a meseírás mesterei. A könyveik is elsősorban képeskönyvek, kevesebb jelentőséggel bír bennük a betű. A szerzők az olvasni nem tudó korosztályra is számítanak, és elmondásuk szerint a főhősök máris népszerűek a gyerekek körében: Paulovkin Boglárka Gurigája és Rofusz Kinga Samu nyula is az óvodásoknak ismerős utakat jár be, egy esős nap unalmától a születésnapi ajándékkészítésig.
Nem így Menyhért Annának a kis lóról szóló sorozata, amelyben a magyar meseírásban eddig járatlan ösvényt választott a szerző. Könyveiben a mesélő és a mesét hallgató az olvasó szeme láttára alakítja a történetet. Az irodalmi kifejezéssel önreflektív történet folyamatosan visszautal önmagára, a mese folyamára, amelyet az elbeszélő édesanya és a kisfiú, Tomi kedvükre befolyásolhatnak. A leírt történet azt a játékot rögzíti, ahogyan a beszélgetésekből végül kialakul egy saját mese.
Bár a magyar gyermekirodalomban nem volt még példa hasonlóra, bizonyára sokaknak ismerős Joel Chandler Harris és Rémusz bácsi meséi, amelyeknek hasonlók a keretei. Nincs új a nap alatt – véli Rofusz Kinga is, utalva arra, hogy bizonyos hétköznapi helyzetek örök és elnyűhetetlen témái lehetnek újabb és újabb meséknek. Ha sikerül ezeket a témákat alkotó módon feldolgozni, az új meseíró-generáció immár nem a pedagógia szolgálóleányaként vagy a cenzúra által „mesébe kényszerített” helyzetben, hanem teljes értékű íróként vonulhat be a köztudatba – tette hozzá.
Nagyapáink bölcsessége. Márton gazda egy nagyon helyes, cérnabajuszos báb, aki ősei hétköznapjaival szeretné megismertetni a gyerekeket. Ő látható a Magyar népszokások és népmesék című új gyermekfolyóirat címlapján, és később is fel-felbukkan, hogy megosszon egy fejtörőt vagy receptet az olvasókkal. Márton gazda nemcsak a néprajzi, hanem az irodalmi, földrajzi, sőt botanikai ismereteinket is szívesen gyarapítja, és a lap hasábjain igyekszik a hagyományokat ma is használható tudásként átadni a gyerekeknek. Az újságot lapozgatva megtudhatjuk tőle, mire jó a csalán, hogyan készül a puliszka, milyen népszokás kapcsolódik a névnapunkhoz, vagy hogyan készülhetünk a karácsonyra. A szentendrei skanzen és az Egmont Kiadó közös folyóirata igyekszik megtanítani olyan fogalmakat is, amelyekkel a hétköznapi életben valószínűleg nem találkoznak a városi gyerekek, ugyanakkor ismeretük nélkül nehéz lenne hozzáférni a magyar irodalom néhány klasszikusához, például Mikszáth Kálmán regényeihez. Az első szám magyar író rovata éppen Mikszáth Kálmán műveit ajánlja a legfiatalabb olvasók figyelmébe.
origo.hu
Társadalomkutató: A magyarok többsége szerint Magyar Péter öntelt és agresszív
