Erősen „ribancoid” vonásait mutatja Erdély nagyasszonya, Báthory Anna. A féktelen fejedelem, a hatalmas vagyont öröklő Báthory Gábor húga és egyben szeretője mintha akaratlanul válna a politikai élet mozgatójává. A Báthoryt legyőző Bethlen Gábor, Erdély új, tündérkertes-merkantilista ura, könnyek s profán fohászok között teszi ágyasává, hogy aztán vetélytársával, a fejedelmi hatalomra sikertelenül pályázó Homonnay Györggyel lépjen le végül a nő Moldva irányába.
Závada Pálnak egy hét eltéréssel kettő, Erdélyt a középpontba állító, a történelmi eseményeket idéző darabját mutatták be: a Nemzetiben a második bécsi döntésről, az Új Színházban pedig a rövid bethleni aranykorról szól a mese. Ennek a „fejedelmi magánügyek” titulust adta, mégis, mintha nem tudta volna dönteni: a magánéletet vagy a felszín alatt zajló hatalmi küzdelmeket állítja cselekménye középpontjába. Az első kitűnő ritmusú, jó jelenetváltásokkal megoldott felvonásban ez nem okoz különösebb problémát. A hangulatok egyvelegét is megfelelően alakítja a rendező, Hargitai Iván: Báthory Gábor (Derzsi János) kicsapongó, orgiaszerű toráról egyenes az út a csöndben belépő, külsőre protestáns puritánságot sugárzó profi politikus Bethlenhez (Gáspár Sándor). Szerencsés megoldás, hogy a drámában szereplő kart a színészek alakítják, némileg elidegenítő keretbe helyezve első számú szerepüket. (A Jósika Zsigót megjelenítő Hirtling István például így közli a megdöbbentekkel saját [ál]halálhírét.) Közben pedig a nyírbátori templomban temetetlenül fekvő Báthory Gábris kísért, s taszítja folyamatossá váló lelkifurdalásba az új uralkodót. A szín végül abszurd, az erdélyi protestáns mentalitást jól megérintő pankrációs néptáncszerűségbe csap át.
Aztán valami mégis megbicsaklik, leginkább Báthory Anna (Gubás Gabi) és Bethlen szünet utáni újabb pásztorórája körül. Túl sok már a magánéletből, s egy idő után érdektelen, hogy Anna boszorkány-e vagy csupán jó idomú, helyes arcú ringyó, ahogy többször nevezik. Ez a feltehetően aránytalanul elnyújtott jeleneten kívül Gubás Gabi játékának is köszönhető, akinek ötödik vonaglása már csupán felesleges akrobatikának hat. A femme fatale-t mindenesetre nem juttatja eszünkbe. A Tündérkertből adaptált két aszszonytípus – mondják, Móricz Zsigmond az életében két legfontosabb nőről, a feleségéről és a színésznőről mintázta őket – megidézése félig sikerült tehát. A másikat, a Károlyi Zsuzsanna fejedelemnét alakító Takács Katalin ugyanakkor jóval autentikusabb.
Egyértelműen Derzsi János Báthoryja a legerősebb. Kitűnően passzol ugyanakkor a német női karakter Nemes Vandának, a pipogya, siránkozó férj figurája Hirtling Istvánnak, a nagyevő, mulatozó, némileg fatalista Keresztessy várkapitány szerepe Papp Zoltánnak. A helyén van Homonnay (Huszár Zsolt) és Simoni uram (Vass György) is. Gáspár Sándor Bethlenével szemben csak az lehet a kifogás, hogy bizonyos pontokon egy fokkal enerváltabb a kelleténél. Kitűnő az egyszerűségében elegáns fehér díszlet (Tresz Zsuzsa) az asztalba mártott késekkel, tőrökkel és kardokkal, s a hozzájuk passzoló öltözékekkel (Kárpáti Enikő).
Úgy tűnik viszont, az író számára sem dőlt el, milyen arányban elegyíti magánéletet a politikával. Ez sokszor azt eredményezi, hogy egymás rovására, egymást kioltva vannak jelen a színen.
(Závada Pál: Bethlen. Új Színház – Bubik István Stúdiószínpad. Rendező: Hargitai Iván.)
origo.hu
Az egész internet Magyar Péteren nevet - mutatjuk a legjobb mémeket!
