Március 10–11-én a bécsi Museumsquartierben rendezik meg azt a nemzetközi konferenciát, amely körvonalazhatja, hogy Baden-Württembergtől a Duna-deltáig hogyan működjenek együtt a Duna Kulturkluster tagjai. Honnan eredeztethető, mi motiválta a Collegium Hungaricum kezdeményezését?
– Amikor a magyar EU-elnökség időszaka alatti kulturális programokról gondolkodtunk, erősen motivált bennünket, hogy éreztük, milyen fontos az osztrákoknak az Európai Unió Duna-stratégiája. A Duna népeket összekötő, az egységet és a kultúrák sokszínűségét hangsúlyozó szerepe már igazgatói pályázatomban is benne volt. Megérzés? Lehet. További véletlen, hogy az intézmény közvetlenül a bécsi Duna-csatorna mellett található. A programsorozat, amelyet Kulturfluss címmel öszszeállítottunk, hála istennek, jóváhagyást nyert, jelentős támogatást kapott. Benne nyilvánvalóan az az elképzelés is, hogy miközben arra törekszünk, hogy minden programunk színvonalas, közönséget vonzó legyen, a rendezvénysorozat eszköz is, jó támogatást jelent a dunai kulturális kluster létrehozásához is.
– A kluster kifejezés egy olyan szabad társulási formát jelent, amely a gazdaság területén terjedt el a kilencvenes években, s amelyet az Európai Unió is nagyon támogat, hiszen a társulás célja az, hogy vérre menő verseny helyett fogjanak össze az egy területen dolgozó intézmények, és mindenki jól járjon. Mit jelenthet ez a kultúrában?
– Elképzelhető például nagy kulturális fesztiválok összefogása, technikai berendezések közös gyártása, vagy egyfajta jegyrendszer, közös kártya használata. A dunai kulturális klusterhez természetesen egészen sajátos lehetőségek kötődhetnek, annál is inkább, mivel az ötlet, amelyet mi vetettünk fel, a Duna menti együttműködés jelentős központjaiból kapott pozitív visszhangot. A gondolat lényege az, hogy a Duna makrorégiójának identitását úgy kellene formálni, hogy bizonyos minőségi elveknek megfelelve kidolgozzunk egy márkát, amely a nagyvilág számára jelzi a sokszínűségből formálódó egységet. A munka egyik fő területe a művészeti együttműködés, a fesztiválok, rezidensprogramok szervezése. A másik a dizájnműhelyek, formatervezési tanácsok működéséhez kötődne, előtérbe állítva a sajátos flórához, faunához tartozó motívumokat. A harmadik terület az öko- és kulturális turizmus, amiben óriási tartalékok rejlenek, hiszen miközben cél a turizmus fejlődése, felvetődik az az alapvető kulturális kérdés is, hogy hogyan lehet hoszszú távon gondolkodva megőrizni az értékeket. Szóval nem kevés olyan közös probléma vetődik fel, amelyekre a márciusi kongresszus résztvevői választ keresnek majd.
– A Kulturfluss bécsi, tágabban ausztriai programjának másik pillére a Liszt-év rendezvényeiből épül fel…
– A tavalyi Joseph Haydn-év, az idei Gustav Mahler-ünnep és a 2011-es Liszt-év három olyan kiemelkedő zeneművész munkásságát állítja a középpontba, akiknek művészete szoros kapcsolatot jelent a magyar–osztrák, illetve a magyar és az európai kultúra között. Így látják ezt az osztrákok is, akik szintén gazdag programmal készülnek a Liszt-évre. Számomra a legfontosabb az a koncert lesz, amelyre a Stephansdomban kerül sor, január 22-én, a magyar kultúra napján: a Krisztus-oratóriumot Peskó Zoltán vezényletével mutatja be a Pannon Filharmonikus Zenekar, a Magyar Rádió Énekkara és a Honvéd Énekkar.
– Szintén rangos helyszínen, a Theatermuseumban mutatják be márciusban az Álmok köntösében – Magyar írók Bécs-élménye című tárlatot, április végén pedig ismét a Collegium Hungaricumban nyílik Duna-képek özönét bemutató multimediális kiállítás. Ezt is önök találták ki, akár a Kulturfluss és az Ungarn am Ruder fogalmakat?
– A pozsonyi Szlovák Nemzeti Múzeum Magyar Kultúra Múzeuma a gondozója a multimediális interaktív összeállításnak, amelyben vannak számítógépek, térképasztalok, régi és új fotók, filmek, hangfelvételek, az anyagot minden bemutatásakor aktualizálják. Összevetik a régi és a mai képeket, az eredmény olykor egyszerűen döbbenetes. Egyébként nemcsak a kommunizmussal sújtott, de a fejlett nyugati országokban is. Ezzel együtt nem moralizáló, sőt olykor kifejezetten vidám, játékos hangulatú tárlat lesz ez. De épp összetettségével jelezheti, hogy milyen sok közös feladatot kínálnak a következő évek a Duna menti országok szakemberei, polgárai, a Duna Kulturkluster szervezői számára.
origo.hu
Lánczi Tamás az átláthatósági törvényről: Akinek nincs takargatnivalója, nem kell félnie a retorziótól
