Magyarról magyarra

Egy kisvárosban élő tanítónő írja, hogy több diplomája van, 38 évet tanított egy általános iskolában, de nem érti a helyi újság iskoláját érintő beszámolóját. Amint belefutok a mondatszerkezet elejébe, nekem is heves ellenérzésem támad.
Lássuk a szöveget! „Március 4-én 10 órakor Tatán, a Kőkúti Általános Iskola Fazekas utcai Tagintézményében rendezik meg az Új Magyarország Fejlesztési Terv Környezet és Energia Operatív Program keretében benyújtott, Komplex energiaracionalizálás Tata általános iskoláiban és óvodáiban című projektindító rendezvényt. Mint ismeretes, a Komplex energiaracionalizálás Tata általános iskoláiban és óvodáiban című projektnek köszönhetően a város hét intézménye újul meg az idén. A kivitelezői szerződések aláírására ünnepélyes keretek között január 28-án került sor a tatai polgármesteri hivatalban.”
Annyi természetesen megérthető, hogy a nagyon bonyolult nevű és fontosságát hangsúlyozandó csupa nagy kezdőbetűs kormánytámogatásból pénzt kap hét tatai óvoda és általános iskola „energiaracionalizálásra”. Vagyis olcsóbb lehet a működtetésük.
A tatai gyermekeket 38 évig tanító pedagógus nem érti a szöveget. Hogy várhatnánk el akkor, hogy a tanítványai értsék. Az a 38x30 gyerek…
A szöveggel a fő baj természetesen nem nyelvtani. Szigorúan nyelvtanilag rendben van. De nyelvhasználati szempontból már nagyon problémás. Három mondatból áll. Igaz, az első túlbonyolított, a második fölöslegesen ismétel. A szöveg fő hibája az, hogy megszövegezője érzéketlen és lusta volt. Érzéketlen az olvasók iránt: hiszen a lap s benne a hír a kisváros lakóinak szól, tehát az ő nézőpontjuk, elvárásaik, igényeik, sőt nyelvhasználatuk szerint kell a híreket megfogalmazni. És azért volt lusta az újságíró, mert nem erőltette meg magát. Az ilyen esetekben ugyanis az újságíró feladata a fordítás: magyarról magyarra, illetve bürokratikusról érthetőre. A bonyolult nevű program nevét egyszerűsítve is le lehet írni, akár ki is lehet hagyni. Megfelelne ennyi: „az Új Magyarország programban Tatának is jut pénz”. A „Komplex energiaracionalizálás…” című projekt nevét egyszer sem kellene említeni, de kétszer leírva mindenképpen szakmai hiba. Helyette megfelelne ennyi: a támogatásból hét tatai óvoda és általános iskola fűtését, szigetelését korszerűsítik. Ha az energiaracionalizáláson többet értenek, akkor azt is le lehet írni – magyarul, egyszerűen. Vajon miért fontos a kivitelezői szerződések ünnepélyes aláírásának időpontját és helyét közölni? S egyáltalán: mitől hír egy pontosan adatolt, azaz március 4-én 10 órakor kezdődő „projektindító rendezvény”? Fogalmam sincs. S miért nem a legfontosabb, legérdekesebb mozzanattal kezdik, mondjuk azzal, hogy korszerűsödnek az óvodák, iskolák, hanem azzal, hogy „[m]árcius 4-én 10 órakor Tatán…”, aminek hatására egészen biztosan mindenki azonnal továbblapoz. Egyébként ezt jól is teszi. Ezek után már apróság megkérdezni, hogy miért emlegetnek „energiaracionalizálást”, „projektindítót”, „projektet”. Mert így szokás? Mert így szerepelt a sajtóanyagban? Vagy az olvasók is így beszélnek a piacon? „Kedvesem, képzeld, ma 10 órakor a Fazekas utcai tagintézményben energiaracionalizálási projektindítóra kerül sor, bocsánat, projektindítót eszközölnek, by the way…”
Ha én tatai polgár lennék, az érdekelne, hogy mennyi pénzt kaptunk, mire fordítják, mikor lesznek kész a munkával, mennyivel lesz jobb a városnak és nekem… Erről azonban egy szó sincs.
„Ennyire eljárt felettem az idő?” – kérdezi az idős tanítónő. Én nem benne látom a hibát!