Makk Károly 85

A Makk Károly életéről és munkásságáról szóló információk szerint a Kossuth-díjas filmrendező december 22-én vagy 23-án született 1925-ben (egyes források szerint 26-ban). A közmegegyezés – és az ünnepelt – szerint Makk Károly ma 85 éves. A szülői ház mellé Berettyóújfaluban egy 350 személyes mozi is tartozott, nem csoda hát, hogy a Karcsi gyerekből filmes lett, ha némi fiatalkori kerülőkkel is.
1944 nyarán lépte át a Hunnia stúdió küszöbét, azóta köti a „celluloid köldökzsinór” a filmgyártáshoz. Nagy mesterektől – Ranódy Lászlótól, Gertler Viktortól, Bán Frigyestől – leshette el a tudományt, s 1947-ben már Radványi Géza rendező segítője volt a Valahol Európában forgatásán. Tőle tanulta a legtöbbet, azt is, hogy a film nem az íróasztalon készül, hanem a helyszínen. 1951 óta maga is tanít a filmművészeti főiskolán.
Az 50-es éveket a Liliomfi, a Ház a sziklák alatt és a Mese a 12 találatról című mozisikerekkel „vészelte át”, ’56 után szinte évente rendezhetett, bár a forgatókönyvei nagyobbik részéből nem készülhetett film. A Déry Tibor írásaiból 1971-ben elkészült Szerelem tíz évig várta Aczél György engedélyét, az Egymásra nézve (1982) láttán Kádár János azt mondta: ennél nagyobb kárt nem okozott magyar film a politikánknak. Mindkét munkája fényes nemzetközi elismerést hozott Makk Károlynak, amint az 1977-ben forgatott Egy erkölcsös éjszaka is elnyerte a filmkritikusok és a jó mozit szerető emberek elismerését.
Minden drámai műfajjal megpróbálkozott, a bohózattól a víg- és szomorújátékon, a társadalmi és dokumentarista munkákon át a komor lélektani tragédiákig, és mindegyiket egyformán magas művészi színvonalon tudta megvalósítani. „A humort, iróniát ugyanolyan színvonalon kell művelni, mint a komoly dolgokat” – vallja, hozzátéve: „ehhez persze adottság kell”. Így azután a Fűre lépni szabad és a Bolondos vakáció éppen olyan igényesen elkészített, ma is értékálló film, mint a Megszállottak, az Elveszett paradicsom, a Philemon és Baucis vagy az Örkény István színdarabjából rendezett Macskajáték.
Makk nem érdemtelenül lett érdemes és kiváló művész, nem ajándékba kapta a Balázs Béla-díjat, a számtalan nemzetközi szakmai elismerést, életműdíjat, majd a Magyar Köztársaság Érdemrendjének középkeresztjét a csillaggal. Az utóbbi húsz évben ritkán jelentkezik új nagyfilmmel, más műfajokban, forgatókönyvek írásában keresi az örömet és a lehetőségeket itthon és külföldön. Közben szívesen tölti az idejét a Balatonra néző szőlőhegyen lévő házában, a badacsonyi emberek között. Ott, ahol ötvenkét évvel ezelőtt Tatay Sándor írta; a Ház a sziklák alatt című történet fekete-fehér filmre vitelével Makk Károly örökre beírta magát a Nagy Rendezők névsorába. (A rendezővel készült születésnapi beszélgetés a Magyar Nemzet december 24-i számában lesz olvasható.)