Pszichológiai kutatások szerint az elzárás, a fogva tartás az egyik legnagyobb megpróbáltatásnak számít. A hazai büntetés-végrehajtási intézetek többfajta technikát is kidolgoztak azért, hogy az elítéltek minél gyorsabban túljussanak a börtönbe jutás utáni sokkon. A Heves Megyei Büntetés– végrehajtási Intézet viszont olyan projektet indított el, amely a rokonoknak is lelki támaszt nyújt. Idén először bocsátották útjára az Esti mese programot. A megyei börtön előzetesházként és női letöltőházként is működik, így fiatalkorúak és felnőttek, nők és férfiak vegyesen alkotják a fogvatartotti létszámot.
– A kezdeményezés elsősorban a fogvatartottak gyermekeire fókuszál, velük szeretne foglalkozni, mert azok a 3-4 éves kicsik, akik havonta egyszer látogatóba jönnek az intézetbe, majd sírva kapaszkodnak a szüleik nyakába, nem tehetnek semmiről – magyarázta lapunknak Juhász Attila ezredes. Mint mondta, ezeknek a gyerekeknek korán kell szembesülniük a magánnyal, s azzal, hogy szüleik tettei miatt sokszor rájuk is negatívan tekintenek.
– Még nevelőtiszt voltam, amikor egy konzervatív, szolidan öltözött nagymama, kis unokájával látogatóba érkezett egy női fogvatartotthoz. A látogatási idő letelte után csöndesen elbúcsúztak, a nagymama karon fogta a gyereket és lassan hazafelé indultak. Már csukódott az intézet kapuja, amikor megláttam, hogy az idős nő, aki az utolsó pillanatig fegyelmezte magát, az ajtótól pár méterre lévő virágágyás oszlopára rogyott, és zokogni kezdett. Ez volt az a pillanat, amikor rájöttem, a hozzátartozóknak is segítségre, támogatásra van szükségük – idézte fel a parancsnok.
Az egri börtönben – ahogy az ország minden büntetés-végrehajtási intézetében – az Esti mese program előtt is voltak speciális gyereknapi, anyák napi látogatófogadások, de Juhász Attila ezeknél maradandóbb élményt szeretett volna nyújtani.
– Februárban, egy konferencián találkoztam egy angol parancsnokkal, aki beszélgetésünkkor megemlítette, Angliában mesét mondanak a fogvatartottak, amit DVD–re rögzítenek, majd elküldik az otthon hagyott gyerekeknek. Beszéltem a program kitalálójával, majd úgy döntöttem, megpróbáljuk átültetni a kezdeményezést a hazai viszonyok közé – magyarázta Juhász Attila. A hazai Esti mese program lehetőséget nyújt a fogvatartottaknak, hogy karácsonyra egy olyan személyes CD-t adjanak ajándékba a hozzátartozóiknak, amiken saját meséjüket, éneküket s személyes üzenetüket továbbíthatják. A mesekönyveket a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár adta kölcsön az érdeklődő fogvatartottaknak, míg a regék előadására Luzsi Margó gyermekkönyvtáros készítette fel az asszonyokat. A programra először harmincan jelentkeztek, majd fokozatosan csatlakoztak újabb és újabb érdeklődők. Mára harmincöt fős lett a csoport.
A férfiak is bekapcsolódhatnának
– Látni lehetett rajtuk, hogy milyen szorgalommal készültek a foglalkozásokra és minden munka utáni percet kihasználva (a büntetés-végrehajtási intézetben szinte minden fogvatartott dolgozik, vagy a helyi cipőgyárban vállalnak munkát, vagy a fegyintézet karbantartását végzik – a szerk.) gyakorolták a meséket – mondta Juhász Attila. Hozzátette: az egri fegyintézet is telített, így nagyon fontos szerepe van a programoknak.
– A reintegráció miatt lényeges az, hogy a fogvatartottak képezzék magukat. Nem szabad elfelejteni, hogy azok, akik most a büntetés-végrehajtási intézetek falai között vannak, egyszer visszakerülnek közénk. Így nem mindegy, milyen személyiségfejlődésen mennek át a börtönben töltött évek alatt – vélte az intézet vezetője.
– Azt hiszem, hogy sikerült olyan hasznos időtöltést találnunk a számukra, ami egy kicsit a szívükhöz is szól. A foglalkozások után döbbentem rá arra, hogy a népmeséknek mekkora erejük van. Azok az elítéltek, akik eddig soha nem mutatták ki érzéseiket, most a családjukról, hozzátartozóikról meséltek. Ráadásul válogatni kezdtek az erkölcsi tanulságokat hordozó fabulák között – folytatta Juhász Attila.
Olyan elítélt is akadt, akinek nincs gyereke, de közölte, a 65 éves anyukájának szeretne elmondani egy olyan történetet, ami éveken át összekötötte őket. A büntetés-végrehajtási intézetek tervei között szerepel a program továbbfejlesztése, a jövőben akár férfi fogvatartottak is mondhatnának szeretteiknek meséket. Juhász Attila szerint később – a külföldi példákhoz hasonlóan – megvalósulhat az is, hogy a jó magaviseletű foglyok szociális munka keretében, betegekhez, árvákhoz, nyugdíjasokhoz is ellátogathatnának, s előadhatnák regéiket.
Fabulák életről, halálról
M. Éva és S. Éva annak a csoportnak a tagjai, akik részt vesznek az Esti mese programban. A két anyuka vállalta, hogy nyilatkozik lapunknak.
– Egy hónapja csak a mesemondásról és az éneklésről szól az életünk. A körletünkben minden este van szabad fél óra, amit kultúrfoglalkozásra fordíthatunk. Amióta kiválasztottuk a meséket, az énekeket, minden percben gyakorolunk – mondta M. Éva. Hozzátette: a meseválasztásnál nehéz helyzetben voltak, mert Luzsi Margó csodálatosabbnál csodálatosabb mesekönyvekkel ismertette meg őket.
– Amikor lehetőséget kaptunk a mesemondásra, és Luzsi Margó az első foglalkozást megtartotta, mindannyian azt mondtuk, hogy Andersen-mesét szeretnénk hazaküldeni, mert két évvel ezelőtt itt az intézetben a dán író egyik művét adtuk elő karácsonykor, s ez a szívünkhöz nőtt. Azonban ahogy telt az idő, egyre inkább elbizonytalanodtunk. Végül a harmincöt fős csoportunkból tízen Boldizsár Ildikó Mesék életről, halálról és az újjászületésről című népmesegyűjteményéből választottak mesét, mert ezek hangulata mindannyiunkat megérintett – magyarázta M. Éva, aki életellenes bűncselekmény miatt már hat karácsonyt töltött az ország különböző intézeteiben.
– Sokan választották Az Élet hatalma című afrikai népmesét is, mert ez a történet arról szól, hogy mindannyian elfelejtetjük azt a jót, amit az életünk során kaptunk. Ez egy olyan történet, amin érdemes itt bent is elgondolkozni – tette hozzá S. Éva, aki sikkasztás miatt tölti büntetését. S. Éva is három CD-t küld majd haza, a nagymamáját, a fiát és a férjét is szeretné meglepni.
– A nagymamának a Fülemüle című Andersen-mesét választottam, a hat és fél éves kisfiamnak pedig A fenyőfát küldöm haza, bár kicsit változtattam az eredeti verzión, mert annak a végkicsengése túlságosan negatív volt. A páromat egy olyan mesével akarom meglepni, aminek a címe: A tűzszerszám. Ebben a királyfi állandóan a hercegnőjét keresi, akivel számos akadály után az egész életét leéli – tette hozzá.
M. Éva két fiának és édesanyjának küld mesét karácsonyra.
– A kisebbik fiam tizenöt éves, a nagyobbik pedig húsz. Amikor bekerültem, még kicsi gyerekekként hagytam otthon őket. Mindkettőjük életéből kimaradtam, de úgy érzem, vannak olyan mesék, amik elgondolkoztatók, ezért döntöttem úgy, hogy meglepem őket egy-egy tanulságos regével.
Luzsi Margó gyermekkönyvtáros egy érdekes „cselhez” folyamodott azért, hogy a fogvatartottak minél élethűbben adják elő a meséket. – Kicsi Virágot, a babát, Margó hozta be az intézetbe, és arra kért minket, ha ránézünk, mindig olyan személyre gondoljunk, aki kedves nekünk. Ez sokat segített, mert egy kézzelfogható babának mondhattunk mesét – mondta M. Éva.
A fogvatartottak elmondása szerint Luzsi Margó megtanította őket hangsúlyozni is, és komplett beszédtechnika- órán készítette fel őket a meseolvasásra.
– Eleinte mindannyian hatalmas örömmel fogtunk bele a mesélésbe, de utána megrettentünk. Eszünkbe jutott, milyen reakciót vált majd ki a gyerekből a mese. Mi lesz, ha sírni fog? Erre Margó azt mondta, lehet, hogy az első két alkalommal picit könnyezni fog a gyerek, de ha nagyon hiányzunk neki, ha még hetek lesznek hátra a következő beszélőig, akkor lesz egy CD, amit feltehet és meghallgathat – magyarázta M. Éva. Sok fogvatartottban azonban még ezután is kétségek éltek. Mi lesz, ha ők nem tudják sírás nélkül elmondani a meséjüket?
– Rájöttünk, nem baj, ha hallja a gyerek, hogy elérzékenyülünk. A beszélők is úgy kezdődnek, hogy sírunk, majd egy kicsit nevetünk, végül, amikor búcsúzni kell, megint csak sírunk. Margó azt mondta, ilyen hatása lesz a CD-nek is – magyarázta M. Éva. – Jó az, ha a CD tükrözi az érzelmeket, még ha lelket próbáló feladat elé állít is bennünket – fűzte hozzá S. Éva.
Más a karácsony bent és kint
– Idebent sokkal rosszabb a karácsony, mert ugyanolyan napnak számít, mint a többi. Egy fenyőfát szoktunk felállítani a kultúrteremben és hallgathatunk ünnepi dalokat is, mégsem ugyanaz, mint otthon. Benne van mindenkiben az a fájdalom, hogy ha este fél nyolckor leteszi a telefont, akkor csak annyit tud mondani: kellemes ünnepeket. Ilyenkor jön rá az ember, hogy kint természetes az ölelés, a mesemondás a gyereknek, de itt bent mindez csak álom. Itt mindennek más jelentősége van, még az egyórás beszélőnek is – mondta M. Éva.
– Itt minden átértékelődik. Amikor beszélőre megyünk, akkor is szaladnak a percek. Másfél óra után pedig azzal kell szembesülnöm, hogy a következő hónapban nem látom majd a családomat, mert Nyíregyházáról drága az utazás. A férjem egyedül neveli a gyereket, s nem lehetek annyira önző, hogy míg én itt bent minden ellátást megkapok, nekik az utazás miatt küszködniük kelljen. Remélem, ezzel a CD-vel mutathatok neki egy kis hálát, köszönetet a karácsony ünnepén – mondta S. Éva.
– A babának hatalmas hatása volt az asszonyokra. Kicsi Virágot azért vittem be, hogy kissé közelebb kerülhessek a fogvatartottakhoz, jobban megismerhessem őket – mesélte lapunknak Luzsi Margó. Hozzátette: miután a fogvatartottak kezükbe vették a babát, könnyebben beszéltek magukról. – Kicsi Virágot az aszszonyok a gyereküknek tekintették, és ki merték mutatni az érzéseiket. A felkészítés alatt drámapedagógiai játékokat is játszottunk, és mindannyian nagyon lelkesek voltak a gyakorló feladatok végrehajtásakor is – magyarázta a gyermekkönyvtáros. A próbák alatt arra akarta megtanítani az asszonyokat, úgy mondjanak mesét, hogy a hallgatók előtt a szavak hallatán megjelenjenek a képek. A csönd fontosságát is hangsúlyozta, s próbálta velük megértetni, hogy minden történetben sokkal több tartalom rejlik, mint ami első hallásra felfogható. – Az asszonyok végül rájöttek arra – mondta Luzsi Margó –, hogy mindenkinek lehet személyre szabott meséje és minden történet valahol rólunk szól.
origo.hu
Gázolt az InterCity a Nyugati pályaudvaron
