(mi rejtőzik még )

Én nem tudom, megkérhetem-e a tűnődésre hajlamos olvasót, induljon ki most abból az abszurd gondolatból, hogy nincs Isten, vagy legalábbis Isten és az ember, Isten és a történelem között nincs kapcsolat. Az önhitt ateisták vagy a halálra rémült cinikusok ezt vélik hinni, és kötelességszerűen terjesztik is, nemegyszer a tudományra, az emberi megismerés korlátlan voltára hivatkozva.
A hit, mivel bizonyosság egy soha nem látott dologban, tulajdonképpen belső adottság, az ellentéte tehát hiány. Bocsássák meg nekem, hogy egy napilapban ilyesmiről írok, magam is érzem: nagy az én merészségem, de bízom megértésükben. Advent idején az ember amúgy is hajlamos az elmélkedésre. Mi az a látott, tapasztalt dolog, ami utal rá, hogy Isten alkotója a természetnek és ura a történelemnek, s az emberiséghez nemcsak transzcendens, de konkrét anyagi, létező és felfogható dolgok is fűzik? Ezeket a dolgokat a tudomány és technika eredményei egyáltalán nem cáfolják, hanem éppenséggel megerősítik.
A Föld – ezen nincs mit vitatni – teljességgel embernek való, s az ember által alakítható. Az ember a saját képére formálta. Az eredeti formátum eltűnni látszik, a bioszféra kifordult önmagából. Az emberi elme képességei tették lehetővé az úgynevezett technikai forradalmat, amely a szellemi dimenzióra is visszahatott. A most is zajló forradalom a természetben folyamatosan jelenlévő „látható és láthatatlan” dolgok és jelenségek nélkül nem következhetett volna be. Ezeket, végtelenül hosszú időn át, a Teremtő mintha öncélú titokként kezelte volna, így csekély szerepet játszottak a Földet benépesítő lények életében: az ultrahang a denevérekében, az elektromosság némely tengeri állatéban. Az emberi létezésben a tűz játszott először döntő szerepet, s csiholása volt az első lépés a technikai civilizáció felé. A látható és érzékelhető dolgokat a „teremtés koronája” hamar birtokba vette és saját javára fordította, energiaforrásként használta a szelet, a folyóvizeket, sőt a gravitációt is, de a földben és a légben rejtőző titkokat nem ismerte. Pedig éppen ezek az anyagok és „jelenségek” voltak azok, amelyekkel a Teremtő kizárólag az ember „kedvében járt”, amelynek hasznát más lény nem vehette, csakis az értelem, a bölcsesség és tudás használhatta őket, s ezekkel a tulajdonságokkal Isten más teremtményeit nem ruházta fel.
Vegyük például a kőolajat, amely korunk egyik legfontosabb energiaforrása. Létrejötte és felhalmozódása egyértelműen természeti jelenség, de maga az élővilág semmiféle értelmét nem láthatta. Ma ez a „haszontalan anyag” mozgatja szinte az egész világot, és a történelemre gyakorolt befolyása tagadhatatlan. A másik – egy embert nélkülöző bioszféra számára haszontalan, de – a természetben jelenlévő energiaforrás az elektromosság, ami nélkül a technikai civilizáció fejlődése elképzelhetetlen. Mi másért lett volna szüksége erre a „jelenségre” vagy „tulajdonságra” a természetnek. Érzékelhető volt-e akár az ember, akár a többi földi lény számára, hogy különböző hullámok és sugárzások kereszttüzében áll, mielőtt eljött volna a megismerés és felhasználás (rádió, tévé, mobil, internet stb.), a tudás terjedésének ideje? A világmindenség alkotója kinek szánta ezt? Csakis az embernek. Ki látja hasznát és ki látja kárát annak, amit Einstein képlete, az E=MC2 kifejez? Az energia, amire utal, isteni méretű. Ki intézte úgy, hogy uránércet is rejtsen a föld? És kinek szánta? Csakis az embernek.
És mi minden rejtőzhet még a természetben, amit a Teremtő helyezett oda, milyen titkos világok nyílhatnak meg az ember értelme előtt, s mi a tudás fájának gyümölcse, én nem tudom…