Moratórium és hiteltörlesztés

A bankok, amelyek közül sokan opciós vételi jogot kötöttek ki a saját jól felfogott érdekükben, a moratórium ideje alatt veszteségeiket optimalizálva igyekeznek megszabadulni a kétes követelésüktől, vannak, akik csomagban adják el hitelköveteléseiket a faktoráló sakálcégeknek

István és a főállású anyaságot választó felesége három gyermeket nevel. István hitoktatói munkáját évekkel ezelőtt azért cserélte fel egyéni vállalkozóira, hogy el tudja tartani a családját. Évekkel ezelőtt devizahitelből vásárolták a házukat, aminek a havi törlesztőrészlete a kezdeti 60 ezer forintról mára 120 ezerre emelkedett. Istvánék havi 200 ezret költenek a törlesztésre és a rezsire, összesen 30 ezer forintjuk marad a megélhetésre. István elmondása szerint havi 230 ezer forint körül keres asztalosmunkáival.
Hiteltartozásuk részleteit mindig gondosan befizették, csakhogy az adóra már nem futotta, ezért aztán egymilliós adótartozásuk halmozódott fel. István kérelemmel fordult az APEH-hez, hogy adjon neki részletfizetési kedvezményt. Az APEH azonban elutasította a kérést, sőt azzal fenyegette meg Istvánt, hogy végrehajtja adókövetelését, mégpedig úgy, hogy jelzáloggal terheli meg a házát. A bank ez esetben felmondta volna Istvánék hitelszerződését. Istvánék rokoni segítséggel kifizették az APEH-nek járó egymilliót, és még jobban szűkölködnek. Istvánék még így is könnyű helyzetben vannak a többi devizában eladósodott társukhoz képest, legalább nem fenyegeti őket a kilakoltatás veszélye.
Vészesen közeleg április 15. Elvileg eddig tart az Országgyűlés által elrendelt kilakoltatási moratórium. Több tízezer ingatlanból fogják kirakni a bennlakó családokat jövő tavasszal. Ugyanis a kilakoltatási moratóriummal a törvényhozók nem függesztették fel a bírósági végrehajtásokat is, ez azt jelenti, hogy a moratórium ideje alatt is elárverezhetik a bedőlt hitelek fedezetét jelentő ingatlanokat. Vagyis a tönkrement adósokat a tél elmúltával már nem védi semmi a végrehajtástól.
Az Országgyűlés most munkálkodik a jövő évi költségvetési törvény megalkotásán, ám a beterjesztett javaslatban a kiadási oldalon nyoma nincs ama csillagászati összegnek, amely arra lenne hivatott, hogy megoldja a devizahitelesek előző kormányoktól megörökölt gondját. Nem tudni, pontosan mennyi pénz kellene a csődbe jutott családok megmentésére. Van, aki több száz milliárdra becsüli ezt az összeget. Korábban szó volt arról, hogy majd az önkormányzatok orvosolják a bajt, kaptak volna állami segítséget is, 50 milliárd forintot, ezt saját pénzeszközeikkel kiegészítve kivásárolták volna a bajba jutott családok banki tartozását, a hitel fedezetét jelentő lakások önkormányzati tulajdonba kerültek volna, a volt tulajdonosok pedig bérlőkké váltak volna. Csakhogy az 50 milliárd állami támogatásból nem kértek az önkormányzatok, vélhetőleg nem merték a nyakukba venni a problémaözönt.
Szó volt arról is, hogy a Nemzeti Eszközkezelő Társaság vásárolná meg ezeket a bedőlt hitelek fedezetét jelentő lakásokat, ám az utóbbi időben erről vajmi keveset lehet hallani. A Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter által októberben ismertetett kormányzati elképzelés három lépésben kínálna megoldást a lakáshitelesek problémájára. Az első egy belső, banki mentőprogram azoknak, akik nem tudják fizetni a törlesztőrészleteket. Ha az adós nem tudja ennek feltételeit teljesíteni, akkor kerülne be az eszközkezelő jogkörébe, s az állam ekkor már a követelés megvásárlásával történő tulajdonszerzés mellett megvenné a követelést. Ebben az esetben adók módjára hajtanák be a tartozását. Ha azonban az államnak sem tud fizetni az adós, akkor elveszíti ingatlantulajdonát, és bérlakásra lesz jogosult. Ha a megállapított bérleti díjat sem lesz képes fizetni az államnak, ki kell költöznie a volt lakásából, és rosszabb bérlakást ajánlanak fel neki. Kérdés, hogy lesz-e elegendő bérlakás, illetve mi is lesz a hátrahagyott adósságával.
A problémahalmaz a kilakoltatási moratórium ideje alatt nem csökken, inkább drasztikusan nő. Ráadásul a moratórium „az állam majd megoldja a gondjainkat” képzetét keltette az adósok jelentős részében. Pedig amikor a kormány bejelentette, hogy bankadóval sújtja a pénzintézeti szektort, megszólalhatott volna a vészcsengő: a bankoktól ilyen körülmények között még annyira sem várható el az együttérzés, mint korábban elvárható lett volna. A bankok, amelyek közül sokan opciós vételi jogot kötöttek ki a saját jól felfogott érdekükben, a moratórium ideje alatt veszteségeiket optimalizálva igyekeznek megszabadulni a kétes követelésüktől, vannak, akik csomagban adják el hitelköveteléseiket a faktoráló sakálcégeknek.
Így járt az a pomázi építőipari vállalkozó is, aki évekkel ezelőtt 6,5 millió forintért vett hitelből egy új teherautót, mert kellett a munkájához. Fedezetül adta a hitelhez a családi házát. Beütött a válság, nem volt munkája, elmaradt néhány hónap törlesztéssel, mire a hitelező takarékszövetkezet a szerződésükben foglalt opciós jogával élve árverés nélkül eladta a feje felől a 22 milliót érő házát 11 millió forintért „kopasz fejű emberkéknek”. Ezektől aztán sikerült visszavásárolniuk a házat 25 millióért, amire devizahitelt vettek fel, csakhogy e hitel fedezetéül adták már a nagyszülők házát is. A törlesztőrészletük felugrott 300 ezer forintra, amit nem tudtak törleszteni. Most azt tervezik, hogy a nagyszülők házát eladják, előtörlesztenek belőle, hogy elviselhetőbb legyen az adósságteher törlesztőrészlete.
Ma már 105 ezer kilencven napon túli tartozást tartanak nyilván, köztük a példánkban szereplő pomázi építőipari vállalkozóét is. Neki is tovább ketyeg a kamatbomba, hatványozódik a kamat, meredeken nő a kifizetetlen tartozás. Ráadásul ha végleg bedől a hitel, a végrehajtó is rápakolja az adós vállára a saját tevékenységének, az értékesítési kísérleteknek a busás díjazását minden egyes alkalommal.
Az adósok pedig nem csupán a hiteltartozásaik miatt kerültek reménytelen helyzetbe, hanem az egyéb befizetnivalóikat sem tudták teljesíteni, hiszen jól felfogott érdekükben amíg képesek voltak fizetni, előbb mindig a banki adósságaikat rendezték. Ők azok, akik tartoznak az áram- és gázszolgáltató társaságoknak, akik már hosszú hónapok óta szégyenkezve járnak be a munkahelyükre, mert a tartozásuk miatt letiltják a fizetésük egy részét. Némelyikük már kerüli a liftben a lakótársak tekintetét, mert restelli, hogy elmaradt a közös költséggel is.
Így, szemlesütve jár haza H. úr is nap mint nap csepeli lakótelepi otthonába. Az 56 éves lakatosnak esélye sincs arra, hogy megoldhassa a gondját. H. úr eltartja munkanélküli feleségét és alkalmi munkákból tengődő felnőtt korú fiát. H. úrék adóssága tavaly 3,5 millió forint volt. A bank már tavaly felmondta a szerződést, mert már évek óta nem fizetik a hiteltörlesztést. Se a gázt, se a villanyt, se a többi rezsiköltséget. Mert H. úr felesége egyszerűen nem hajlandó fizetni, a hivatalos papírokat folyamatosan eltünteti H. úr elől, hogy ő se szerezzen tudomást róla. H. úr ha akarna, se tudna már fizetni: a bank 50 ezret vonat le a fizetéséből, ez pedig a kamatokat sem fedezi. A maradék csak az ételre elég, amit megesznek. Tavaly a bank felajánlott nekik egy hitelátütemezési konstrukciót, 50 ezer forintot kellett volna fizetni, ugyanannyit, mint amennyit levonnak most H. úr fizetéséből, de H. úr felesége – aki egyetemleges adóstárs – nem hajlandó aláírni semmit. „Bekattant” a férje szerint.
Állítólag van olyan lakótelepi társasház Budapesten, ahol H. úrékhoz hasonlóan a lakók negyven százaléka nem fizeti már a közös költséget sem. Az Országgyűlés megoldásként éppen most hozott egy jogszabályt erre az élethelyzetre: a közös képviselők is jelzálogot tehetnek majd az adósok ingatlanára.