Német fegyvervita

Az uniós tagállamok sorában senki nem rendelkezik olyan széles körű fegyverexporttal, mint Németország, amely világviszonylatban az Egyesült Államok és Oroszország mögött a harmadik helyet foglalja el. Erre a megállapításra jutott a berlini kormány, amikor nyilvánosságra hozta beszámolóját a köztársaság hadiiparának külföldre szállított termékeiről.

Majdnem másfél milliárd euróra rúgott a német fegyverexport végösszege, annak ellenére, hogy a gyártó cégek elvesztették egyik legjobb vevőjüket, Görögországot. A pénzügyi válság miatt fizetésképtelenségbe sodródó Athén bruttó hazai termékéinek három százalékát költötte hadseregének felszerelésére, minden görög polgárt évente hatszáznyolcvan euró terhelt ezzel a céllal. A görög import harmincegy százaléka Németországból érkezett. A törökökkel fegyverkezési versenyben lévő görögöknek tengeralattjárókat, páncélkocsikat, tüzérségi lövegeket és lőszert adott el a német hadiipar. A legutóbbi felmérések szerint az Egyesült Államok, az Egyesült Arab Emírségek, Nagy-Britannia és a Dél-afrikai Köztársaság a legjelentősebb vevő.
A szabadságjogokat védelmező nemzetközi szervezet, az Amnesty International azt veti Berlin szemére, hogy olyan országokba is engedélyezi a fegyverszállítmányokat, ahol rendszeresen megsértik az emberi szabadságjogokat, így Egyiptomba és Szaúd-Arábiába. A sajtóban megjelent fotók alapján nyilvánvaló, hogy a szaúdi katonaság német fegyvereket is használ a jemeni határövezetből támadó síita felkelők elleni akciói során.
A német fegyverexport két forrásra támaszkodik. A gyárak új termékei mellett ugrásszerűen megemelkedett a használt fegyverek forgalma. A német hadkötelezettség reformja, a hadsereg létszámcsökkentése és feladatkörének átalakítása oda vezetett, hogy feleslegessé vált az eddigi fegyverállomány tetemes része, ezek azután használt állapotban kerülnek piacra. A Bundeswehr további tengeralattjárók, hadihajók, páncélkocsik, repülőgépek és muníciók kiselejtezését helyezi kilátásba. A helyzet ismeretében fennáll az a veszély, hogy a jutányos áron felkínált fegyverek – holott azok exportját szigorú előírások szabályozzák – válságterületekre is eljutnak. A 2008-as grúz–orosz háború során a grúz csapatok katonáinak kezében német fegyverek is voltak. Hasonló a helyzet Mexikóban, ahol a hadsereg szintén a német G–36-os fegyverekkel lép fel. Ezek kiviteli engedélyét megtiltották ugyan az ország konfliktusok sújtotta területeire, a gyakorlat azonban mást mutat.
A német ellenzék a kiviteli szabályok kiegészítését követeli, utalva arra, hogy a jelenleg alkalmazott exportmegkötések nem teszik lehetővé a külföldre jutott fegyverek további útjának az ellenőrzését. A szocialista Baloldal tarthatatlannak minősítette a helyzetet, a párt szerint „a hatóságok minden bódét szigorúbban ellenőriznek, mint a fegyverexportot, s abból kell kiindulnunk, hogy a német fegyverek – ellenőrzés hiányában – a világ minden tájára eljutnak.”