Politikai kalandorság: kisebbségi álönkormányzatok

A helyi kisebbségi önkormányzati képviselő-választások száma a közelmúltban gyanúsan megnövekedett. 2010-ben több kisebbségi önkormányzat a semmiből teremtődött, s ez a tény politikai kalandorságra enged következtetni. Sok esetben egyáltalán nem is a nemzetiségekhez tartozók választottak maguknak kisebbségi önkormányzatot. Valószínűsíthető, hogy a 2342 kisebbségi önkormányzati választás 9,1 százalékát olyan településen tűzték ki, ahol nem élnek az adott kisebbségi közösséghez tartozók.

Tarics Péter
2010. 12. 03. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Az ügy pikantériája az az ellentmondás, hogy bár az országos kisebbségi önkormányzatokat társadalmi és gazdasági szempontból egyaránt hátrányosan érinti a kisebbségi álönkormányzatok létrejötte, sok esetben ők maguk generálják az álképviselők megválasztását.
A kisebbségi álönkormányzatok társadalmi szempontból rendkívül veszélyesek a valódi kisebbségi önkormányzatokra, hiszen egyrészt a nemzetiségi kultúra értékteremtő mivoltát kérdőjelezhetik meg, másrészt elvonják a tényleges tevékenységükért kapott állami támogatásaikat. Az állam ugyanis – a törvényből eredően – köteles támogatni azokat a kisebbségi önkormányzatokat is, ahol nincs valódi nemzetiségi jelenlét és tényleges kisebbségi tevékenység. Ezzel pedig jelentős mértékben sérül a valódi nemzetiségi identitásőrzés és kultúra színvonala. Ezáltal az álönkormányzatok közvetve veszélyeztetik a nemzetiségek létét Magyarországon.
Mindezek alapján szükségszerű a törvényi szabályozás átgondolása. Arra a kérdésre, hogy szükséges-e a kisebbségi választójogi törvény, illetve az 1993-as nemzetiségi törvény módosítása, Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős helyettes államtitkára közölte: „Egy hosszú és egy rövid távú koncepciónk van a helyzet javítására. A hosszú távú terv lényege, hogy komplex módon kezeljük a kisebbségi joganyag módosítását. A módosított joganyag a miniszter úrnál van jóváhagyásra, ezt követően kezdődhet meg a nemzetiségi törvénynek az előkészítése. Az új nemzetiségi törvény megalkotása szoros kapcsolatban kell hogy álljon a most zajló alkotmányozási folyamattal, az alkotmányban rögzített kisebbségi jogokkal, illetve a kisebbségi önkormányzati választójogi törvénnyel. Ebben a komplex koncepcióban kívánjuk szabályozni azt, hogy kik és milyen módon vehetnek részt a kisebbségi önkormányzatok választásában. A rövid távú tervünk lényegi eleme pedig egy új finanszírozási rendelet elkészítése, ami megváltoztatná az arányokat a tekintetben, hogy a kisebbségi önkormányzatok kevesebb alaptámogatást kapnának, és a tényleges tevékenység finanszírozása kerülne reflektorfénybe. Ezzel is elejét vehetjük a választási visszaéléseknek.”
Még vizsgálják annak lehetőségét, hogy törvénymódosításra vagy új nemzetiségi törvényre van-e szükség. – Én a magam részéről a kódexjellegű szabályozás híve vagyok, ezért új nemzetiségi törvényben gondolkodom – jelentette ki Latorcai Csaba.
Fiktív tevékenység
A kisebbségi önkormányzati választások esetében lényegesen nagyobb különbségek vannak az egyes településeken elért részvételi arányok között, mint ami a helyi önkormányzati választásokon eddig megszokott volt. Egyes településeken kiugróan nagy volt a megjelent szavazók aránya. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, Kállai Ernő a következőket állapítja meg jelentésében: „A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Vágáshután például a kisebbségi választópolgárok 95,74 százaléka szavazott. Nagyhután pedig a 97,96 százaléka vett részt a szlovák önkormányzati szavazáson. A Somogy megyei Drávatamásiban a horvát önkormányzati választás 90 százalékos részvételi aránnyal zárult. Több Fejér megyei településen, így Száron és Vértesbogláron a német választópolgárok legalább 85 százaléka adta le a szavazatát. Meghaladta a 85 százalékos részvételt a Tolnai megyei Medinában és a Csongrád megyei Deszken a szerb, valamint a Fejér megyei Beloianniszban a görög önkormányzati választás is.”
További gyanús eseteket is említhetünk: Gyálon, valamint Budapest VI., X. és XX. kerületében például mindössze öt szavazó választotta meg a bolgár önkormányzatot. Szintén öt szavazópolgár vett részt a II. kerületi szerb, valamint az esztergomi és a törökszentmiklósi ruszin önkormányzat megalakításában. A VIII. kerületi ukrán önkormányzatot négy választópolgár választotta meg. Érdekesség az is, hogy miközben a szerbek és a horvátok által hagyományosan lakott megyékben a részvétel meghaladta – de legalábbis megközelítette – az átlagot, addig Miskolcon hét, illetve öt szavazó választotta meg a nemzetiségi önkormányzatokat.
A tapasztalatok azt mutatják, hogy olyan megyékben is meg tudták választani önkormányzataikat, ahol eddig nem rendelkeztek egyetlen testülettel sem. Így most először hoztak létre bolgár önkormányzatot Bács-Kiskun megyében, görög önkormányzatot Jász-Nagykun-Szolnok megyében, horvát önkormányzatot Tolna megyében, örmény önkormányzatot Baranya, Bács-Kiskun, Somogy és Tolna megyében, román önkormányzatot Baranya, Győr-Moson-Sopron és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, ruszin önkormányzatot Bács-Kiskun és Hajdú-Bihar megyében, szerb önkormányzatot Borsod-Abaúj-Zemplén megyében. A népszámlálás adatai alapján a megalakult kisebbségi önkormányzatok 8,6 százaléka esetében kérdéses, hogy a településen ténylegesen élnek-e az adott nemzetiségi közösséghez tartozók. 2010-ben 272 kisebbségi önkormányzattal több eredményes választást tartottak, mint négy évvel korábban, ami 13,3 százalékos növekedést jelent.
Problémák a névjegyzékkel
A 2010. évi választásokon összeállított legalább 30 fős kisebbségi választói jegyzékek közül 215 esetében kérdéses, hogy azt valóban az érintett közösség tagjai hozták-e létre. A népszámlálás adatai szerint ugyanis e településeken az érintett kisebbséghez tartozók létszáma nem haladja meg a három főt. E választói jegyzékek közül 116-ot olyan településen állítottak össze, ahol négy évvel korábban nem tudott megalakulni a kisebbségi önkormányzat. A kisebbségi választói jegyzék összeállítása során jelentkező legsúlyosabb probléma az, hogy a kisebbségi közösségeknek semmilyen számadatuk nincs a nyilvántartásban szereplő választópolgáraikról. Ennek következménye, hogy számos településen visszaélések történtek a kisebbségi választói jegyzék összeállításakor. Azt pedig megbecsülni sem lehet, hogy a kisebbségi választói jegyzékbe vett 228 038 főből hányan tartoznak ténylegesen a Magyarországon élő 13 nemzeti vagy etnikai kisebbséghez.
2011. január 9.
Az Országos Választási Bizottság január 9-re tűzte ki a területi és országos kisebbségi önkormányzati választásokat, amely közvetett választás lesz, elektorok. – A jelenlegi szabályozást nem tartom jónak, hiszen a nemzetiségek négyévente májustól januárig állandó kampányban élnek. Ezért az lenne célravezetőbb, ha a helyi, területi és az országos kisebbségi önkormányzatokat egy napon, közvetlenül választanák, amely olcsóbb, egyszerűbb és demokratikusabb. Reméljük, hogy 2014-ben már az új rendszer fog működni – mondta Latorcai.

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.