Séd Teréz emlékére

Film, színház, rádió, művelődési otthonok, játszóházak és bábfesztiválok – egy hosszú, áldozatos élet állomásai. A bábbal alkotó színház inspirálta elsősorban Séd Terézt, a magyar bábmozgalom egyik vezető személyiségét, akit nemrég az esztergomi temetőben helyeztek örök nyugalomra.

Séd Teréz az első világháború idején született. A második világháború pedig szépen induló festőművészi pályáját törte ketté. Széles körű érdeklődése azonban az élet más területeire, újabb és újabb kihívások felé irányította. Dolgozott reklámfilmgrafikusként, filmek és rádiójátékok rendezőjeként, jelmeztervezőként, hogy végül is eljusson a bábtervezés, -készítés és a bábjáték szenvedélyes szeretetéig.
Bábfesztiválok zsűrijének elnökeként fiatal tehetségeket fedezett fel és bocsátott útjukra. Óvónők és tanítónők nemzedékeit vezette be a bábbal való munkálkodás rejtelmeibe.
Gyermekkorától szerette a színházat és szerette az embereket. Nyugdíjasan is ő volt a „bábos Terica”. És szűk kis otthonának „szobaszínházában” pszichésen sérült gyermekeket gyógyított a bábjátszás erejével, mondván: „Ez itten a varázsól, hol a gyerek varázsol.” UNIMA-dísztagsággal (nemzetközi bábszövetség) és Csokonai-díjjal is elismert munkássága ajándék volt, és ma is az az itt maradóknak.