Sok nép, egy birodalom?

Az Európai Parlamentben egymás lefasisztázása nem szokatlan dolog, e sorba tartozik az e heti incidens is, amikor Godfrey Bloom, a Brit Függetlenségi Párt (UKIP) képviselője Martin Schultz, a szocialisták vezérének beszédekor a nácik valamikori hírhedt jelszavát „egy nép, egy birodalom, egy vezér” idézte. Általában azonban Martin Schultz és elvbarátja, Daniel Cohn Bendit, a zöldek parlamenti frakciójának vezetője (és az 1968-as párizsi szélsőbaloldali diáklázadás vezére) azok, akik megmondhatják, hogy ki fasiszta és ki nem, ezért ők nem kapnak dorgálást. Más a helyzet azonban, ha valaki valamivel visszavág.
Ám Godfrey Bloom megjegyzése valóban nem helytálló. Először is az Európai Unió lakói nem egy népet alkotnak, bármennyire is akarja is ezt az integrációt erőltető európai gazdasági és politikai elit. Mivel nem vagyunk egy nép, a szolidaritás is szükségképpen sokkal gyengébb, ha egyáltalán lehet szolidaritásról beszélni egy olyan rendszerben, amelyben a gazdaságilag gyengébb országok – illetve azok népeinek – kifosztása az „együttműködés” természetes rendje. Az éppen most a szégyenpadon ülő országok, Portugália, Írország, Görögország és Spanyolország, akiket az európai zsurnalisztika rövidítve csak PIGS-nek (vagyis disznóknak) hív, nem tehetnek arról, hogy a rájuk kényszerített uniós szabályok országuk eladósodását eredményezte, hiszen az adósság legtöbbször nem állami túlköltekezésből, hanem a tőke szabad és szabályozatlan mozgása nyomán következett be. Tehát az egyes országoknak (és azok lakosságának) olyan adósságokért kell helytállniuk, amelyek főkét a nemzetközi magántőke spekulációinak eredményei. Bár Magyarország – neve miatt – nem sorolható a PIGS közé, ez a megállapítás ugyanúgy vonatkozik hazánkra is. Az elmúlt években felhalmozódott adósság mintegy kétharmada jelentős részben osztrák bankok spekulációjának következménye. Az Európai Unió statisztikai hivatalának, az Eurostatnak fizetési mérlegekre vonatkozó adatai szerint az unió fejlett, centrum országai jelenleg évi százmilliárd euró jövedelmet vonnak ki a gazdaságilag gyengébb periféria országaiból. Németország 37, Anglia 32, Franciaország 24 milliárd euróval részesedik ebből a jövedelemből, míg a PIGS tagjai közül Írország évi 25, Spanyolország 23 milliárdot fizet, őket követi Olaszország 18 milliárddal. Magyarország évi 6 milliárddal (a GDP hat százalékával) járul hozzá a fejlett régió jövedelmeihez (ezzel áll szemben az évi egymilliárdos nettó uniós támogatás). Ha az unió „egy nép” lenne, akkor az unió vezetésének a pénzügyi spekulációkat elősegítő gazdaságpolitikájából származó veszteségeket legalábbis meg kellene osztani a spekuláció nyertes és vesztes országai között.
Az unió egy birodalom, maga a bizottság elnöke, Barroso szokta így jellemezni az uniót egyetemi előadásaiban. A birodalom erős központi hatalom által irányított számos országot-népcsoportot összefogó államalakulat. A központi hatalom ez esetben a nemzetközi tőke.