Tron: kóborlás a kibervilágban

Mi történik a virtuális térben? Erre a kérdésre igyekszik választ adni a Tron: Örökség című film, amelynek végére érve a néző minden igyekezete ellenére szegényebb lesz egy illúzióval. A filmkészítésben lezárult egy korszak, és a jelek szerint vége az értékközvetítésre koncentráló filmgyártásnak.

Számítógépes trükkök áttörését várták 1982-ben a Tron, avagy a számítógép lázadása című Disney-filmtől, amely azonban végül az évtized egyik legnagyobb mozis bukása lett, és hosszú időre viszszavetette a filmipar számítástechnikába vetett bizalmát. Az utóbb mégis kultstátusba emelkedett mesének most elkészült az újrafeldolgozása, folytatása, a mára mosolyogtató Commodore 64-es grafikák helyett 3D-s technikával. A nosztalgikus hangvételű Tron: Örökség sztorijában nincs semmi csavar. Egy fiú apját keresve számítógépes virtuális térbe kerül, ahol a jó és a rossz harcában kell részt vennie, és persze a saját élete a tét. A horribilis (200 millió dolláros) költségvetésből készült alkotás hangsúlya a látványon van, ám az alkotók arról valahogy megfeledkeztek, hogy filmet akartak készíteni.
A végeredmény egy számítógép generálta kibervilág látványos, pszichedelikus megjelenítése lett, amelyben trükkök segítségével harcol a 61 éves Jeff Bridges 35 évesre retusált másával. Ahogy többek között éppen lapunk hasábjain tavaly Francis Ford Coppola is egy interjúban kifejtette: a számítógépes trükkök a hagyományos filmkészítés végét jelentik. A Tron ékes bizonyítéka az állítás igazságának.
A több mint egyéves számítógépes utómunka eredményét látva, valamint a filmzenét jegyző, elektronikus zenére specializálódott Daft Punk taktusainak elegyét hallgatva a nézőnek az az érzése támad, hogy beült a moziba – egy számítógépes játékra. Ráadásul a mozi leggyengébb pillanatai éppen azok a trükkmentes jelenetek, amelyekben érzelmet, mélységet akartak megjeleníteni a szereplők.
A Tronnal végleg lezárult a filmkészítés egy fejezete, s ami ezután vár ránk, annak nem sok köze van ahhoz a mozgóképi világhoz, amellyel évtizedeken át kísérleteztek világklasszis rendezők.
A film elején külön felirat hívja fel a figyelmet arra, hogy a történetben hagyományos, 2D-s jelenetek is vannak, és ezeket az alkotók szándékosan tették a filmbe. Ott tartunk, hogy emiatt ma magyarázkodni kell.
(Tron: Örökség – színes, szinkronizált amerikai film, 126 perc, 2010. Rendező: Joseph Kosinski. Forgalmazó: Fórum Film Hungary.)