Tron: kóborlás a kibervilágban

Mi történik a virtuális térben? Erre a kérdésre igyekszik választ adni a Tron: Örökség című film, amelynek végére érve a néző minden igyekezete ellenére szegényebb lesz egy illúzióval. A filmkészítésben lezárult egy korszak, és a jelek szerint vége az értékközvetítésre koncentráló filmgyártásnak.

Kárpáti György
2010. 12. 25. 23:00
VéleményhírlevélJobban mondva - heti véleményhírlevél - ahol a hét kiemelt témáihoz fűzött személyes gondolatok összeérnek, részletek itt.

Számítógépes trükkök áttörését várták 1982-ben a Tron, avagy a számítógép lázadása című Disney-filmtől, amely azonban végül az évtized egyik legnagyobb mozis bukása lett, és hosszú időre viszszavetette a filmipar számítástechnikába vetett bizalmát. Az utóbb mégis kultstátusba emelkedett mesének most elkészült az újrafeldolgozása, folytatása, a mára mosolyogtató Commodore 64-es grafikák helyett 3D-s technikával. A nosztalgikus hangvételű Tron: Örökség sztorijában nincs semmi csavar. Egy fiú apját keresve számítógépes virtuális térbe kerül, ahol a jó és a rossz harcában kell részt vennie, és persze a saját élete a tét. A horribilis (200 millió dolláros) költségvetésből készült alkotás hangsúlya a látványon van, ám az alkotók arról valahogy megfeledkeztek, hogy filmet akartak készíteni.
A végeredmény egy számítógép generálta kibervilág látványos, pszichedelikus megjelenítése lett, amelyben trükkök segítségével harcol a 61 éves Jeff Bridges 35 évesre retusált másával. Ahogy többek között éppen lapunk hasábjain tavaly Francis Ford Coppola is egy interjúban kifejtette: a számítógépes trükkök a hagyományos filmkészítés végét jelentik. A Tron ékes bizonyítéka az állítás igazságának.
A több mint egyéves számítógépes utómunka eredményét látva, valamint a filmzenét jegyző, elektronikus zenére specializálódott Daft Punk taktusainak elegyét hallgatva a nézőnek az az érzése támad, hogy beült a moziba – egy számítógépes játékra. Ráadásul a mozi leggyengébb pillanatai éppen azok a trükkmentes jelenetek, amelyekben érzelmet, mélységet akartak megjeleníteni a szereplők.
A Tronnal végleg lezárult a filmkészítés egy fejezete, s ami ezután vár ránk, annak nem sok köze van ahhoz a mozgóképi világhoz, amellyel évtizedeken át kísérleteztek világklasszis rendezők.
A film elején külön felirat hívja fel a figyelmet arra, hogy a történetben hagyományos, 2D-s jelenetek is vannak, és ezeket az alkotók szándékosan tették a filmbe. Ott tartunk, hogy emiatt ma magyarázkodni kell.
(Tron: Örökség – színes, szinkronizált amerikai film, 126 perc, 2010. Rendező: Joseph Kosinski. Forgalmazó: Fórum Film Hungary.)

Ne maradjon le a Magyar Nemzet legjobb írásairól, olvassa őket minden nap!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.