Zombi, technoparti, horror

Vannak jelenségek, amiket azért nehéz megmagyarázni, mert túlmennek a józan ész keretein, másfelől meg anynyira „hungaricumok”, hogy elemezni is igen nehéz őket. A WHO előzetes becslése alapján Magyarországnak, mint az unió tagjának 2030-ra szembe kell néznie azzal, hogy a depresszió és a hozzá kapcsolódó mentális betegségek alkotják az egészségügy egyik legnagyobb problémahalmazát. Vegyük hozzá, hogy Magyarország mindig is vagy dobogós, vagy ahhoz közeli volt a befejezett öngyilkosságok számában. Ugyanakkor a lakosság mintegy negyede szenved szorongásos hangulatzavarban, illetve küszködik magatartási zavarokkal. Ennek illusztris példája egy hosszabb villamosvonalon való utazás, ahol pszichiáter nélkül is megtapasztalhatjuk utastársaink egymás iránti alacsony ingerküszöbét. Színesíti a képet az a félmillió pánikbeteg, akikkel a hagyományos orvoslás vajmi keveset tud kezdeni, mert a negatív leleltek elfedik a szorongás és a pánik valós okait.
A rendszerváltás óriási megrázkódtatást hozott a kelet-közép-európai országoknak, nálunk a kádári kiszámíthatóságot felváltotta a bizonytalanság, a tömeges munkanélküliség és a keserű kiábrándultság. Soha olyan szükség nem lett volna a pszichiáterek, illetve a szakpszichológusok tömeges segítségére, mint ebben a húsz évben. És mi történt? Valamiféle irracionális őrületből vagy nagyon is tudatos hátsó meggondolásból 2007-ben bezárták az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézetet. Akkora pofon volt ez, hogy sokáig nem is tudatosult: nincs többé a lipótmezői nagy ház, ami amellett, hogy százaknak volt a végső menedéke, komoly tudományos bázist jelentett a magyar pszichiátriának, és adott a huszadik században világhírű terapeutákat a szakmának (Szondy, Ferenczy, Mérei).
Az egészségügyi kormányzat máig adós a bezárás magyarázatával, de meglepő, hogy milyen sürgősen és hathatósan hordták szét az intézet értékeit. Változatlanul él kérdés, mi volt az a halaszthatatlan ok, ami miatt szét kellett kergetni a betegeket és havonta hatmillió forintért őriztetni az üres házat. A vagyonkezelő, úgy tűnik, eladni nem tudja, pedig a szaúdi hercegtől a brunei szultánig mindenkit meggyanúsított a pletyka, hogy fáj a foga a Lipótra. Az eladás meghiúsult, de a vagyonkezelő egyre bizarrabb húzásokkal igyekszik némi haszonra szert tenni a bezárt OPNI nimbuszából. Novemberben kétnapos monstre bulit tartottak, azaz technopartival egybekötött kortárs művészeti show-t, aminek azt a címet adták, hogy Bolondok haza. A bulira tízezer meghívót küldet szét, és mintegy ezren a különböző elme-„kezelők”-ben ropták a táncot. Gusztus kérdése. De itt forgatták Karinthy Frigyes Tanár úr kéremét, és mint kiderült, videoklipet zombikkal, őrültekkel, a halál és a horror keringőztek a boltívek alatt. Nem csoda, hogy a pszichiátriai szakma háborog. Van ebben valami szemérmetlenül visszataszító. Az előző kormány próbálta nyugtatni a közvéleményt, hogy beteg nem maradt ellátatlanul. Ezt rendőri és orvosi jelentések cáfolják, de a hajléktalanok közt is bőven találunk hajdani ápoltakat. Az új kormányzat, ha nem is a volt Lipóton, de Budakeszin eltervezte egy új Országos Pszichiátriai és Addiktológiai Központ létesítését. Ami pedig az OPNI bezárását illeti, jogunk van tudni, ki a felelőse ennek az arcátlan határozatnak, amelynek pofonjába beleszaladt a szakma és egy érdekeit képviselni képtelen betegcsoport. A felelősségmegállapításnál vizsgálni kell a szcientológiai tömörülés képviselőit, akik állítólag azért kaptak magas kitüntetéseket, mert közreműködtek az OPNI bezárásának előkészítésében. Ki tárgyalt velük, és milyen szinten?