Ellenzéki képviselőként szokása volt értékelni év végén az agrárium teljesítményét. Idén milyen évet tudhatnak maguk mögött a gazdálkodók?
– A gazdálkodók szempontjából ez a természeti katasztrófák esztendeje volt, ezen túl a rádöbbenésé, azé a felismerésé, hogy az elmúlt nyolc év alatt miként tették tönkre az országot. Hihetetlenül nehéz esztendőt zártunk, mert a természeti csapásokon kívül a gazdasági válság is erősen sújtotta az ágazatot. Egyébként azon dolgok közül, amelyeket ellenzéki képviselőként alapértéknek tartottunk, a kormányváltás után sok mindent sikerült megoldani, illetve számos dolog elérhető közelségbe került. A mindenkor tabuként kezelt földkérdésben például az uniótól – azzal, hogy hozzájárult a külföldiek földvásárlását tiltó jogszabályunk fenntartásához – újabb hároméves esélyt kaptunk. Ami a továbbiakat illeti, a legfontosabb a stratégiaalkotás.
– A termőföldet érintő uniós döntéssel mit nyertünk?
– Több mint három évünk van arra, hogy véghezvigyük azt, amit a rendszerváltás óta egyetlen kormánynak sem sikerült megoldani. Látszólag hosszú időt kaptunk, de ha a problémákat, a megoldandó feladatokat tekintjük, ez az idő nagyon rövid. Nem lehet hátradőlni, azonnal meg kell kezdeni a munkát. Első lépésként rendezni kell a földnyilvántartásokat a tulajdonos és a használat tekintetében. Azonnal kitűnik majd, hogy kik a jogcím nélküli földhasználók. Meg kell vizsgálni, hogy volt-e elbirtoklás, meg kell nézni a zsebszerződéseket és rendezni kell az osztatlan közös tulajdonban lévő földeket. A nemzeti földalap által hasznosított öszszes terület után be kell szedni a tisztességes piaci bérleti díjat. A birtokok szétszórtsága miatt nem lehet hatékonyan működni, nem lehet versenyképesen gazdálkodni. Ráadásul a megfelelő infrastruktúra hiánya miatt óriási kockázattal termelünk. Elképesztő, hogy hatmillió hektárból csak hatvanezer hektárt tudunk öntözni. Van rá lehetőség és esély, hogy kidolgozzuk a kormányprogramnak megfelelő birtokpolitikai irányelveket.
– Az öntözés megoldását is stratégiai kérdésként kezelik?
– Az elmúlt nyolc évben a vízgazdálkodási társaságok egy fillér támogatást sem kaptak. Nem volt belvíz, mert nem volt csapadék. A mostani, erősen csapadékos évben már több mint 500 ezer hektárt érint a belvíz, máskor viszont éppen az aszály jelent gondot. A probléma kezelésére átgondolt stratégia mentén gyors intézkedéssorozatba kezdünk. A költségvetésben már biztosítottuk a forrásokat a vízgazdálkodási társulatok számára és a szükséges közmunkák elvégzéséhez. Tehát januártól intenzív program indul, hogy az érintett területekről el tudjuk vezetni a vizet. De nem- csak a vízelvezetés, hanem az öntözés is fontos. El szeretnénk érni, hogy a magyar gazda az öntözővízért csak azt az összeget fizesse meg, amennyibe a víz odavitele kerül. Már a középtávú stratégiában szerepel, hogy a vízgazdálkodással, a csatornák rendbetételével, a műtárgyak karbantartásával kapcsolatos feladatokat át kell adni a gazdáknak.
– Ön szerint az állattartók támogatásának jelenlegi szintje fennmarad az unió közös agrárpolitikájának 2013-as reformja után is?
– Meggyőződésem, hogy a jelenlegi szintet növelni tudjuk a kis és közepes gazdaságok esetében. Ez nyilván nem a nagybirtokokra értendő, mivel esetükben előreláthatóan a kifizethető támogatási öszszeg limitálva lesz. Emellett szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy amikor a termelőszövetkezeteket növénytermesztő, állattenyésztő és szolgáltató cégekké szedték szét, senki nem akart gondolni az állattartás versenyképességére. Így nem működik a rendszer. Ami összetartozik, azt tessék összerakni. Az önálló gazdák esetében pedig az állattenyésztést úgy kell preferálni, hogy megérje a megtermelt gabona egy részét takarmányozásra felhasználni. Az állattenyésztés fellendítéséhez szükség van a feldolgozóipar versenyképessé tételére is. Az állattenyésztés – a termelési problémákon kívül – elsősorban azért van mélyponton, mert a feldolgozóipar szinte teljesen leépült. Egyébként határozott véleményem, hogy meg kell vizsgálni, miért következtek be a feldolgozóiparban a különböző csődök. Elő kell venni például a Hajdú-Bét-ügyet is. Ez azért nagyon izgalmas, mert ezek a húsipari csődök mindig hasonló módón következtek be. Tehát fel kell tárni az okokat annak érdekében, hogy ezen események ne ismétlődhessenek.
– A multinacionális üzletláncok azt mondják, nem tudnak a hazai gazdálkodóktól vásárolni, mert egyenként nem képesek elegendő árut szállítani. Lehet ezen változtatni?
– Ez komplex intézkedéseket igényel. A stratégia megvan, az első döntések megszülettek. Cél, hogy elsősorban az itthon előállított élelmiszer kerüljön a polgárok asztalára. A nagyobb mennyiségű áru értékesítésének megszervezésére elvileg a termelői értékesítő szervezetek (tész) lennének hivatottak. Azonban az eddig létrejött tészek hosszú távon működésképtelenek. Át kell alakítani a rendszert, mert ma a tészek – a nevükkel ellentétben – nincsenek a termelők tulajdonában. Vissza kell menni az alapokhoz, ami azt jelenti, hogy a termelőknek kell összefogniuk. Úgy kell átalakítani a rendszert, hogy az eddig előállított érték ne vesszen kárba, és az eddig létrehozott infrastruktúra ismét a termelők kezébe kerüljön. Készül az a stratégiai terv, amely ezeket az ügyeket kezelni képes. Ezenkívül van még elegendő olyan állami vagyon – raktárak, telephelyek –, amelyek egy, a gazdák saját integrációját megteremtő vállalkozás alapjául szolgálhatnak. Ez kiemelkedő szintű nemzeti összefogást igényel, amivel megvalósulhat az, ami a nyugat-európai versenytársainknál természetes, nevezetesen az országos szintű termelői integráció.
origo.hu
Öt éven keresztül bujkált egy veszélyes bűnöző Magyarországon
