„Ez egy nagyon rövid NATO-csúcs volt és a kommunikáció a végén az is nagyon rövid volt, a közös nyilatkozat, amit kiadtak a végén, egy ilyen zanzásított dolog volt. A legérdekesebb dolgok, azok voltak, amik nem kerültek ebbe bele, amikről nem volt szó a NATO-csúcson. Először is nem láttuk Zelenszkijt, nem volt Zelenszkij a NATO-csúcson és Oroszországról is kevés szó esett, szinte semmit nem beszéltek Oroszországról, mint ellenségről vagy Kínáról, mint ellenségről. Ez korábban benne volt a narratívában”
– mondta a Front aktuális adásában Robert C. Castel, a Magyar Nemzet főmunkatársa, az Alapjogokért Központ biztonságpolitikai tanácsadója.
Hozzátette:
„Volt egy homályos utalás Oroszországra, mint hosszú távú fenyegetésre, meg Ukrajna hosszú távú támogatására, de semmi konkrétumot nem láttunk. Amit láttunk viszont, az a rengeteg hízelgés Trump irányába. Tehát láttuk azt, hogy a NATO főtitkár teljesen „átment szervilisbe Trumppal szemben”, a többi NATO-tagállam pedig megadta magát Donald Trumpnak.”
A szakértő kiemelte:
„Az egész NATO-csúcs hagyott egy keserű szájízt, mert egyrészt látjuk ezt a kétszínűséget, hogy Donald Trump háta mögött, vagy amikor a hazai pályának játszanak, akkor szapulják az amerikai elnököt meg támadják, meg kritizálják. Viszont mikor szemtől szembe ott ülnek vele, akkor nem merik ezt az arcába mondani.”
Robert C. Castel szerint a NATO-csúcs rövid összefoglalásából is látszik, hogy addig van NATO-egység, ameddig nem beszélnek az igazán fontos dolgokról, de összességében ez a NATO-csúcs sok egységet vagy sok erőt nem vetített ki a világ felé.
