Családi fotók

k ö n y v f e s z t i v á l

A kortárs magyar irodalom és a közönség közötti kontaktusproblémát az okozza, hogy ami az írót érdekli, az az olvasót nem. Így összegezhető Podmaniczky Szilárd felismerése, amely arra ösztönzi, hogy empátiával forduljon az olvasói érdeklődés felé. A problémán több kortárs művészeti ág is morfondírozhatna, hiszen mit ér a remekmű, ha nincs értő közönsége, nem beszélve az alkotóról, aki kénytelen az életét légüres szellemi térben leélni. A kortárs magyar irodalom ifjúnak mondott, de inkább már középgenerációja, úgy tűnik, egyre tudatosabban veti vigyázó szemét az olvasókra, aminek következtében mind több lesz a klasszikus formátumúnak nevezhető regény, mely klasszikus formátumot természetesen nem XIX. századi értelemben kell venni. (Bár a Bovaryné ma sem avítt.) A regények, a nagy nekirugaszkodások többsége – mi más is lenne? – önéletrajz, illetve családtörténet. Legtöbbször a kettő egyszerre. Logikus döntés, a téma otthon hever. Az apakönyvkorszakon túljutva már van nagyapakönyvünk is: Grecsó Krisztián Mellettem elférsz című regénye. Szerethető, tehetséges munka, még akkor is, ha helyenként túlírtnak érezzük, vagyis ha időnként az a benyomásunk támad, hogy az író a maga és nem az olvasó szempontjai szerint dolgozott.
Grecsó új könyvének kedves a címe is. Főszereplője a harmincas éveiben járó férfi (mondjuk: az író), aki családja titkainak nyomába ered, hogy felmenőinek történetéből rakja össze a maga sorsát. A történetben nyilván sok a fikció, de az alap már készen volt. Egy kelletlenül megírt újságcikk, néhány családi fénykép, véletlen találkozás indítja el a kutatást. Megismerjük a gyártelepet, a szabályokat, a sorsokat, amelyek meghatározott pályán haladnak, még ha a történelem mindent megtesz is, hogy lelökdösse ezeket az embereket a pályáról.
A képlet, amelyet Grecsó használ, nem újdonság, még az a felismerés sem, hogy őseink döntése, sorsa meghatározza a mi sorsunkat is. Így van ez akkor is, ha az ötven évvel ezelőtti világ már rá sem ismerne legújabb kori magára. Most már Grecsó Krisztián is kiírta magából a történetét, azt, amelyik legmélyebben az író sajátja, amelyiken túl kell mindenkinek lennie. Van, akinek nincs is több története, ők alkalmi regényírók, lényegüket tekintve inkább esszéisták vagy költők, és vannak, akiknek ezzel nem merül ki a világról való mondanivalójuk. Mindezekkel együtt is tudja az olvasó, hogy az énkönyveket érdemes elolvasni. És nem csak leendő irodalomtörténészeknek.
(Grecsó Krisztián: Mellettem elférsz. Magvető Kiadó, Budapest, 2011. Ára: 2990 forint)