Lesz-e liberális gárda?

Hihetetlenül örülnék, ha a gárda nyomán megjelennének a liberális gárdák – vélekedett Radnóti Sándor, az ELTE professzora. Az esztéta minapi lipótvárosi liberális fórumán – megfigyelőként – részt vett Lamperth Mónika volt MSZP-s belügyminiszter is.

Összeállnak. Gyurcsány Ferenc mellett Kerék-Bárczy Szabolcs, az MDF korábbi szóvivője, Iványi Gábor metodista lelkész és Bauer Tamás korábbi SZDSZ-es parlamenti képviselő is beszédet mond a Magyar Demokratikus Charta szombati, az új alaptörvény elleni tiltakozásul szervezett tüntetésén a Batthyány-örökmécsesnél. Vágó István volt televíziós személyiség elfogadhatatlannak nevezte az alkotmányozás folyamatát, és azt mondta: az alaptörvény speciális jogszabály, aminek elfogadásához a kétharmados parlamenti többség akarata nem elég, más véleményeket is tükröznie kell. Vitányi Iván, az MSZP országgyűlési képviselője kiemelte: a Fidesz–KDNP alkotmányjavaslata gyengíti a demokratikus jogokat, és autokratikus hatalom, egy „felvilágosulatlan abszolutizmus” létrejöttét alapozza meg. Hozzátette, ezen egy tüntetés nem, csak a civil társadalom egyesített erői változtathatnak, felrázásuk egyik módszere azonban a demonstráció. Vásárhelyi Mária médiaszociológus felidézte, hogy a sajtótájékoztató és a szombati tüntetés helyszínén, a Batthyány-örökmécsesnél gyülekezett a demokratikus ellenzék 1988. június 16-án, Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének harmincadik évfordulóján.

Felére zsugorodott Budapesten az újlipótvárosi, Balzac utcai liberális klub legutóbbi látogatásunk óta, így a tömörített közönség a kisebb tanteremnyi helyiséget dugig meg tudta tölteni. Régi a logó is, a Szabad Demokraták Szövetsége ugyan eltűnt a honi politikai térképről, ám a madaras felségjelzések kitartanak a falakon. Az érdeklődés érthető, hisz a vendég illusztris személy, Radnóti Sándor irodalomtörténész, esztéta, egyetemi tanár, aki az utóbbi időben felfokozott közlési ingerrel örvendezteti meg a liberálisok eltűnő csapatát.
Mi a téma? Nem kérdés.
Már akkor egyetértenek Radnótival, amikor még nem is válaszolt a felvetésekre. A moderátor, az SZDSZ-es funkcionárius – tag az SZDSZ országos tanácsában, legutóbb MDF–SZDSZ-es országgyűlési képviselőjelölt – Tarján András szintén nem akarja őt holmi vitával sarokba szorítani. Így aztán langymeleg unalomba fullad a kormányócsárlás. Ami kezdetben inkább monológszerű, lévén Radnóti beszél az idő 99 százalékában, és magának mégsem mond ellent az ember. Amíg szolidan csordogál a szörnyűlködés a hatalomkoncentráció és a diktatúraveszély felett, azon gondolkodom, vajon a liberális bizonyítás miért kelt oly gördülékeny hatást egyesekben? Talán azért, mert a felállított premisszák megkérdőjelezhetetlenek, és innentől minden logikus. Ha tehát teljes nézetazonosság uralkodik a tekintetben, hogy meghalt a harmadik köztársaság, és az állam élén egy féktelen despota áll, erről – a la Virág elvtárs – nem nyitnak vitát. Egy dolog fontos: nem szabad kétségbe vonni az iménti tételt, köteles mindenki axiomatikus igazságként elfogadni. Ha így tesz, részévé válik a haladó értelmiségnek, iskolázottságtól, intelligenciakvócienstől függetlenül. Ha meg nem, kirekesztetik az értelmiségi létnek még a pereméről is a liberalizmus nevében, és minimum szélsőségesnek, múltba révedő horthystának minősül. Így történt ez a Balzac utcai esten is, ahol csakhamar virágzó konszenzus alakult ki a kormány tűrhetetlen magaviseletéről – a ballib rituálék szigorú szokásrendjéhez híven. Vagyis anélkül, hogy a bizonyításra a leghalványabb kísérlet is történt volna, ami a kormányzó pártszövetség demokráciatipró bűneit illeti. Hogy mik ezek a megfellebbezhetetlen vádpontok, amelyek felhőt vonnak a liberális homlokokra? Lehetetlen számba venni, oly hosszú a lista. Mindenekelőtt: nincsen támogatás a „magaskultúrára”. Miért? Amiért a kultúrkampf is elmarad. Radnóti szerint ugyanis csak ott lehet kultúrák harcáról beszélni, ahol a másik oldalon is létezik kultúra. Márpedig a jobboldalon hiánycikk az ilyesmi. Csak úgy hemzsegtek az elítélő jelzők. A szégyentelen, pofátlan az enyhébbek közül valók voltak.
Radnóti kinyilatkoztatta: a politikai kultúra nulla fokra süllyedt. És az milyen kulturáltságra vall, hogy egy filosz olyasmit jelentsen ki: alig van már önálló hatalmi ág az országban, és azoknak is meg vannak számlálva a napjaik. Radnóti kettő ilyet tud: a bíróságok és a Magyar Nemzeti Bank. Radnóti úgy véli, a Fidesz a Jobbiktól veszi az ideológiát, mert neki ilyen nincs. Úgy látja, a 2006. őszi rendőrterror is ilyen Jobbiktól lenyúlt mítosz. Az irodalomtörténész becsületére legyen mondva, elismerte, hogy ocsmány dolgokat követett el akkor a rendőrség. Szerinte a mítosszal „egy sorra” akarják tenni 2006 őszét az olyan eseményekkel, amikor belelőnek a tömegbe, és véres áldozatok fekszenek mindennek következményeként. Úgy fogalmazott dodonaian: „hát ugye ez volt a vita Heller Ágnessel”.
Az egyik kérdező szerint a fiatalokat radikálisabb hangnemmel kellene megnyerni. Úgy válaszolt: – Ezzel teljesen egyetértek. Hihetetlenül örülnék, ha a gárda nyomán megjelennének a liberális gárdák, amelyek lerohannának ezekre a helyszínekre, sorfalakat állnának, adott esetben össze is verekednének a jobbikosokkal.
Az egybegyűltek nevetgéltek, nem tudták eldönteni, komolyan kell-e venni a szélsőséges coming outot.
Lamperth Mónika volt szocialista belügyminiszter is jelen volt; az MSZP jelenlegi képviselője egy oszlop mögött meghúzódva hallgatta a disputát, nem tett megjegyzést.