Míg a kora Kádár-rendszer nemzetközi elszigeteltsége miatt rá volt szorulva a harmadik világbeli országok diplomáciai elismerésére, addig a hatvanas évek végétől nyílt nagyobb mozgástér már lehetővé tette, hogy Budapest ne csak legitimitási okokból, hanem politikai és gazdasági érdekeitől vezérelve is közeledjen a fejlődő országokhoz. Az 1967-ben felvett magyar–líbiai diplomáciai kapcsolat az ottani 1969-es forradalmat követő átalakulás után vált egyre szívélyesebbé. Olyannyira, hogy a két ország – Moammer Kadhafi magyarországi és Losonczi Pál líbiai látogatásán túl – jelentős gazdasági, elsősorban hadianyag-kereskedelmi szerződéseket kötött. Az ezredes országa a magyar fegyverzetexport egyik kiemelt célterülete lett.
Líbia többéves ENSZ-felügyelet után, 1951 végén vált független királysággá, uralkodója I. Idrísz lett. A líbiai királyság az ötvenes években az arab orientáció mellett amerikai és brit pénzügyi, valamint katonai egyezményeket kötött. A Törökországban tartózkodó Idríszt 1969. szeptember 1-jén buktatta meg egy katonai puccs, amely még aznap kikiáltotta a köztársaságot. Líbia az 1969-es forradalom után tradicionális Nyugat-barát királyságból pánarab, szocialista „népi demokrácia” lett – foglalja össze a fiatal ország második világháború utáni történetének főbb eseményeit Szilágyi Péter Líbia-szakértő, a Szegedi Tudományegyetem doktorandusza. Az 1969-es puccs egyik fő résztvevője az akkor 26 éves rádiós ezredes, Kadhafi volt. A példaképéül Nasszert választó Kadhafi gyorsan fordított az ország bel- és külpolitikai viszonyain – mondja a kutató –, amikor Líbiát az arab nacionalizmus, az „iszlám szocializmus” és a „közvetlen népi demokrácia” elveire építette, orientációjául pedig az arab országokat és a keleti blokkot választotta. Előbbit demonstrálta, hogy 1975–79 között megjelentette „zöld könyvét”, és Líbiai Arab Népi Szocialista Dzsamahiríjára nevezte át az országot. Utóbbi céljának megfelelően pedig Nasszer 1970-ben bekövetkezett halála után a pánarab törekvések élére állt, s míg Moszkvával tartózkodóbb kapcsolatot alakított ki, addig Románia, az NDK és Magyarország iránt nagyobb érdeklődést mutatott.
A harmadik világ országai felé való diplomáciai nyitást Moszkvából engedélyezték, ami leginkább az 1967-es arab–izraeli háború után vált fontossá – von mérleget Budapest diplomáciai lehetőségeiről Germuska Pál történész (1956-os Intézet). Majd hozzáteszi, hogy mindez a kétoldalú viszonyok hivatalos szintre emelésén túl a szocializmussal kacérkodó közel-keleti arab országokkal kötött katonai megállapodásokat is jelentette. Magyarország és Líbia között 1958 óta állt fenn kereskedelmi kapcsolat; a magyar áruért dollárral fizetett az észak-afrikai ország. Hivatalos diplomáciai kapcsolat azonban nem volt a két ország között. Az MSZMP-pb 1965-ben határozott úgy, hogy Magyarország kairói nagykövetét, Rácz Pált Líbiába küldik tájékozódni. Rácz 1966 márciusában járt is az Egyesült Líbiai Királyságban, de a külügyi kapcsolatok hivatalos felvétele késlekedett. Szilágyi kutatásaiból kiderül, hogy végül 1967 novemberében vette át hivatalát Tripoliban Rácz, aki ettől kezdve Magyarország kairói nagyköveti tisztsége mellett a líbiai képviseletet is ellátta. Miután a forradalmi erők átvették Líbia irányítását, és a Kadhafi-rezsim megszilárdult 1969–70 fordulóján, a magyar diplomáciai érdeklődés is megnőtt. Ennek első jele volt, hogy a Magyar Népköztársaság 1971-ben megnyitotta nagykövetségét Tripoliban.
Miután az 1960-as évek második felének magyar gazdasági átalakulásai jó lehetőséget kínáltak a közel-keleti arab országok felé való kereskedelmi nyitásra, a Kádár-rendszer kihasználta a valutaszerzésre kínálkozó összes alkalmat, amelyet a fejlődő és szocialista orientációjú országok – a keleti blokk jelentős méretű felvevőpiacaiként – kínáltak. A magyar gazdaság külkereskedelemre igencsak alkalmas termékei voltak a hadiipari exportcikkek. A Varsói Szerződés keretei között kiépített KGST Hadiipari Együttműködési Állandó Bizottsága koordinálta a munkamegosztást és a hadiipari specializációt, amelynek révén hazánk az 1960–70-es évek fordulóján főként járműkínálatát, rádió- és híradás-technikai termékeit fejleszthette, illetve nagy mennyiségben állíthatott elő kézifegyvereket és lőszert.
Germuska Pál kutatásaiból megtudjuk, hogy míg a Kádár-rendszer elején a magyar hadiipari termelés 37 százalékát exportálták, addig 1976 és 1980 között már 66 százalékát. A történész szerint hazánk az első jelentős közel-keleti haditechnikai üzletét híradás-technikai cikkek értékesítésére kötötte Szíriával 1967-ben. Emellett és ezt követően, 1966–75 között főleg Szíriába, Egyiptomba, Irakba, Nigériába és Jugoszláviába szállítottunk fegyvert a Varsói Szerződésen kívül. Miután a Mechanikai Laboratórium (Mechlabor) 1970–75 között megkétszerezte lehallgatásra alkalmas vevőberendezéseinek gyártását – amelyek kétharmadát külföldön értékesítették –, Tripoli rövidesen jelezte magyar légvédelmi és híradás-technikai cikkek iránti igényét. Budapest a Technika Külkereskedelmi Vállalaton keresztül először 1977–78-ban kötött fegyverexportról szóló megállapodást Líbiával. Majd 1980-ban Líbia egy hárommilliárd dollár értékű óriásberuházásra tett javaslatot, amely komplex szolgáltatásokról és katonai létesítmények felépítéséről szólt. Erre azonnal létre is hoztak egy magyar–líbiai katonai építési vegyes vállalatot, amely a tripoli légibázis, több katonai tábor és reptér létesítését szolgálta. Az óriási volumenű katonai építkezés megrendelésén túl Tripoli rádióberendezéseket, légvédelmi eszközöket és magyar szakembereket is igényelt. Magyarország és Líbia 1981-ben aláírt egy majd 300 millió dollár értékű, katonai híradás-technikai cikkek szállításáról szóló szerződést. Az export teljesítését azonban megnehezítették a fizetési és anyagbeszerzési gondok. 1985–86-ban végül egy-egy zászlóalj felderítő és zavaró rádiótechnikai berendezést szállítottunk Líbiának.
Kadhafi 1978-ban és 1981-ben járt Magyarországon, Jalloud líbiai miniszterelnök 1974-ben látogatott Budapestre, amit Losonczi Pál egy év múlva viszonzott. A nyolcvanas évek második felében azonban a katonai exportprojektek lezárulása és Líbia fokozatos pária állammá válása miatt – amit az 1986-os berlini diszkórobbantás, az azt megtorló amerikai bombázás és az 1988-as Lockerbie-merénylet mélyített el – csökkent a kapcsolatok intenzitása.
Kadhafi Líbiája és a kádári Magyarország kapcsolatairól szól csütörtökön az Ősök tere. Az adás időpontja a Hír Tv-ben: csütörtök 22.30, szombat 15.30 és szerda 16.05.
origo.hu
Gyorsabb vasúti közlekedés Budapest és Bécs között
